Történelmet írt a 17 éves nyíracsádi fiú

Egy település életét tekintve elsőnek lenni valamiben, nagyon nagy dolog. De hogy valaki ezt 17 évesen érje el, az aztán tényleg különleges. Márpedig Erdei Martin igen fiatal, 17 éves kora ellenére a Nyíregyházi Spartacustól kapott profi labdarúgó szerződéssel a zsebében kezdte az idei nyarat. A szerződést ugyan Martin kiskorúsága miatt még szülei írták alá, de ez mit sem von le a nyíracsádi fiatalember érdemeiből, hisz az utat, ami elvezetett eddig, neki kellett végigjárni, s a folytatás oroszlánrésze is az övé lesz. Martin tisztában van vele, hogy a neheze persze még csak ezután következik, de az U19-ben is megállta a helyét, és a jövőre nézve sem fél egyáltalán a kihívásoktól.

Hogy is kezdődött?

Martinnal az általános iskola szerettette meg a focit, ott fedezte fel először, hogy jól érzi magát ebben a sportágban, amit egyre jobban szeretett is űzni. A Bozsik programnak köszönhetően hamar, már 2. osztályos korában elkerült Nyíradonyba, ahol hasonló kvalitású játékosokkal találkozhatott, volt megmérettetési és fejlődési lehetőség is. Egy-két év után már az edzői is világosan látták a fiú tehetségét, s maguk javasolták, hogy ha van lehetőség, próbáljon szerencsét nagyobb, erősebb kluboknál.

Így került a Loki csapatába egy fél évre, ahol heti több alkalommal vitte-hozta az édesanyja az edzésekre.

Ezt az utat nem tudták hosszú távon összeegyeztetni a család életével. A játékos figyelőknek persze szinte mindenütt megakadt a szeme Martin tehetségén, így került próbajátékra a nyíregyházi Spartacus csapatához. Ide is fél évig kísérték a szülők, de ekkor már közel volt a pályaválasztás éve.

– Amikor a középiskolai felvételi eljárás elindult, egyet tudtam biztosan, a labdarúgással szeretnék foglalkozni. Így kerültem Nyíregyházára, a Széchenyi István Közgazdasági és Informatikai Szakgimnázium és Gimnázium sporttagozatos osztályába. Az első perctől szinte otthonomnak éreztem a helyet, és nagyon befogadónak a csapatot. Nagyon örültem, hogy felvettek, hogy megfeleltem, de azért bennem volt a félsz. A társaság nagyon sokat segített a beilleszkedésben. Az első két év nagyon kemény volt.

„Heti öt edzés, plusz egy meccs, nyaranta edzőtáborok, szinte állandó lekötöttség és megfelelési vágy.”

Ezen kívül elég sokat nőttem, az izmaim nem tudtak olyan ütemben fejlődni, elég sok sérülésem volt ebből kifolyólag. A harmadik évre ért be a munka. Sokkal inkább terhelhető vagyok, és a sérülések is elmaradtak – mondta Martin, akiben a szakemberek leginkább a gyorsaságot, a robbanékonyságot és a pályán való bátorságot, valamint a játék iránti alázatot szeretik.

Mozgalmas hétvégék

Míg mások a hét utolsó napjait bulira, lazításra fordítják, addig Martinnak ekkor jött a mozgalmasabb része a hétnek. Meccs szombaton és vasárnap is. Pihenésre szinte lopni kellett az időt. – Eddig két csapatban játszottam, az U19 NB I-es csapatában és a Spari II-ben, a Spartacus Megye II-ben. A szabály szerint három félidőt játszhattam végig egy-egy hétvégén. A szerződés után már a felnőttek csapatában is pályára léphetek – magyarázta Martin, aki szerint nagyon hasznos volt a Megye II-es játék, mert ott nemcsak a saját korosztályával, de a felnőttekkel együtt is kipróbálhatta meccshelyzetben a játékot.

A fiatal tehetség számára nemcsak a csapat, de a család is nagyon fontos.

Édesapja munkája miatt ritkábban jutott el a hétvégi meccsekre, de édesanyja és nővére mindenhova, még az ország másik végébe is kísérték Martint. Ha nagy ritkán nem tudtak menni, felvételről mindig visszanézték a meccset.

A vakáció már munka számára

Martin június elején kapta meg a szerződést, nem sokat érzékelhetett a vakációból, hisz a tanévnek még alig lett vége, számára már június végén megkezdődött a felkészülés a következő szezonra immár a Spartacus NB II-es felnőtt csapatával. Martin szerint elég ritka, hogy valaki ennyi idősen profi szerződést kap. – A csapatomból mindössze néhányan vagyunk, akinek szerződést ajánlottak még érettségi előtt. Nagyon büszke és hálás is vagyok, hogy engem választottak a szakemberek, s meg is fogok tenni mindent annak érdekében, hogy elégedettek legyenek a teljesítményemmel – fogalmazott Martin, aki nagyon fontosnak és eredményesnek tartja a mögötte lévő három évet, ami komoly szakmai fejlődést jelentett számára.

Martinnak eddig sem volt egyszerű a tanulást összeegyeztetni a sporttal, de megoldotta. Jövőre érettségizni fog, a megmérettetésre valószínű egyéni tanrend szerint fog felkészülni, hisz a profi játékot végképp nem lehet összeegyeztetni a napi szintű iskolába járással. Érettségi után is szeretne Nyíregyházán maradni, s ott az edzői szakon folytatni felsőfokú tanulmányait. – Nagyon várom a következő szezont.

„Már most, a felkészülés során érzem, hogy sokkal motiváltabb vagyok azzal, hogy jobban beleláthatok a felnőttek játékvilágába.”

Bízom benne, hogy hamarosan feljuthatunk az NB I-be is, de természetesen a titkos cél a válogatottság – árulja el álmait, terveit Martin, aki azt is tudja, hogy a céljai eléréséig nagyon sok munka áll még előtte. Nem sajnál sem időt, sem energiát, a labdarúgás iránti tisztelettel és nagy alázattal küzd a pályán. Nem zavarja a rengeteg lemondás sem. Számára egy a fontos: guruljon a labda.

Kedves Zilahi Enikő