Segítséget nyújtanak a sajátos nevelési igényű gyermekek felzárkóztatásához

A gyermekekért való közös gondolkodás jegyében hívta össze a Debreceni Tankerületi Központ a pedagógusokat, intézményvezetőket az „Esély a jövőnkért, mert mi is létezünk!”című projekt zárókonferenciájára. A csütörtöki rendezvényen Pappné Gyulai Katalin tankerületi igazgató arról beszélt, hogy közel 21 ezer gyermek tanul a tankerület által fenntartott iskolákban, minden gyermekhez külön kell szólni, de mindegyiket egyformán kell szeretni.

– Úgy éltük az életünket az eltelt időben, hogy különös figyelmet fordítottunk azokra a gyerekekre, akik a Jóistentől valamilyen ok miatt nem kaptak meg mindent, amit a többiek igen.

„Nekünk egy dolgunk van; mindenben segíteni nekik, hogy ne érezzék ezt a hiányt az életükben”

– fogalmazott. Úgy véli, a hátrányos helyzet egy viszonyfogalom. – Azok a gyermekek, akikről most beszélünk, nem a származásuk vagy a szociális helyzetük miatt hátrányosak, hanem mert másként születtek, másként kell segíteni őket. Nekünk azért kell dolgoznunk, hogy ne jussanak el ezek a gyerekek addig, hogy nehezebb legyen az életük – hangsúlyozta, utalva arra, hogy jelen projektben a sajátos nevelési igényű gyerekek álltak a középpontban.

Eszközök és módszertanok

A tankerületi igazgató ismertette, hogy a pályázatban 478 millió forintot nyertek el, 119 millió forintot fordíthattak fejlesztő eszközök vásárlására.

257 pedagógus 44 képzésen vett részt, s mintegy 619 gyereket vontak be a programba ezidáig.

– Az esélyegyenlőtlenségek csökkentése, az inkluzív nevelés, a méltányosság és a minőségi nevelés – ezek a kulcsszavak ebben a programban. Konkrét célja nem más, minthogy azt az érzékenyítést, azt a társadalmi elfogadást továbberősíteni, ami napjainkban tapasztalható, segítségül hívva a családokat és erősíteni őket – mondta. Hozzátette, a társadalmi felzárkóztatáson, a családok szerepének erősítésén és a szakmai felkészülésen már túl vannak. Kétféle célcsoportot határoztak meg: az egységes gyógypedagógiai módszertani intézményeket (EGYMI) és a pedagógiai szakszolgálatokat. – Azt gondolom, hogy a célcsoport nem a két intézmény, hanem az a több ezer gyermek, akik az ő segítségükkel közelebb kerülnek az esélyhez – fogalmazott. Három intézmény vett részt a projektben:

a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat, a Debreceni Bárczi Gusztáv EGYMI, Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium és a Hallássérültek EGYMI, Óvoda, Általános Iskola és Kollégium.

Pappné Gyulai Katalin a 41 intézményvezető kollégájától azt kérte, vigyék tovább a konferencián hallottakat, hiszen nem csak a fent említett intézményekben vannak olyan gyerekek, akik megsegítést igényelnek. Mint mondta, sokszor nem tudják, hogy köztük vannak ilyen gyerekek, azért kell nyitott szemmel járni, hogy mihamarabb megkapják a segítséget.

Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke a pályázatok köznevelést erősítő szerepéről beszélt.

Mint mondta, kimagasló összeget fordíthattak fejlesztésekre az elmúlt években, azonban úgy véli, nincs az a pénz, ami elég lenne az oktatásban.

„Az elmúlt években mintegy 900 intézmény újult meg 350 milliárd forint értékben, ebben benne van a szakmai, módszertani és infrastrukturális fejlesztés is.”

– Ezek nagyjából mind valamilyen projekthez és pályázathoz kapcsolódnak – tudatta. Ismertette a kiemelt infrastrukturális fejlesztéseket, többek között 46 milliárd forintot költhettek informatikai eszközökre és továbbképzésekre. A különböző EFOP-os pályázatok mellé belépett a Magyar Falu Program is, melyből szintén sok intézményt sikerült megújítani. – Az oktatás, az iskola mindig két dologból tevődik össze: a külcsínből és belcsínből. Akkor tudjuk azt mondani, hogy jól működik egy intézmény, ha megvan az infrastruktúra és a szakmai háttér is, az utóbbi zömében a pedagógusokat jelenti – vallja.

Az elnök jelen projekthez kapcsolódóan a Gyermekek Házáról is beszélt. – Vannak, akik úgy születnek, hogy bizonyos szempontból nem tudnak teljes életet élni. Ők valamivel viszont többel születnek, s ezt át tudják adni az épeknek. A Gyermekek Házában a nevelés úgy folyik, hogy minden osztályban van három gyermek, aki valamilyen fogyatékkal él. Ebben az intézményben minden teljesen természetes. Ott nincs hátrány. Ide kell eljutni, ez a minta, ezt kell követnünk minden iskolában – vallja Hajnal Gabriella.

A csütörtöki konferencián különböző szakmai előadásokon és szekcióüléseken osztották meg a tapasztalatokat, jó gyakorlatokat.

Kiss Dóra