Meseország fotósa a miénk

Bár csak októberben csatlakozott szerkesztőségünkhöz, Czinege Melinda fotós kollégánk portfóliója már most megannyi csodálatos képet tartalmaz. Az őszi levelekben pompázó város fotózása mellett egészen extrém helyzetekben is jókor kattintott, ahogy a karácsonyi fények, az adventi készülődés csendes, meghitt pillanatainak megörökítése is az ő nevéhez fűződik. De akadt szolidaritásból vörösre „festett” Nagytemplom, győzelemmel felérő gyorskorcsolyás pillanatkép vagy önfeledten szánkózó család fotója is. A katalógus szinte kimeríthetetlen. Ha történt valami említésre méltó Debrecenben, azonnal készen állt, hogy fényképezőjét izzítva dokumentálja az eseményeket. Érzelmekben gazdag, megható, vagy sokszor mosolyt fakasztó alkotásai nemcsak az újságírók számára jelentettek hasznos alapanyagot, de egy-egy jól sikerült fotó olvasóink elismerését is elnyerte. 

Rutinmunkának tűnhet, de nem árt tudni, a fotós egyetlen napja sem számít sétagaloppnak: pustoló hóban, szakadó esőben vagy akár a tűző nap alatt állva kell elcsíp­nie azt a pár, meghatározó pillanatot, amelyből ilyen remekművek készülhetnek. És bár olykor a technika is közbeszól, az eseményen is nagy a felfordulás, Melinda áldozatos munkáján ez mit sem látszik. 

Kollégánk ott volt, amikor felvonták a nemzeti lobogót októberben az aradi vértanúkra emlékezve a város főterén, de akkor is, amikor a katasztrófavédelem látványos bemutatót tartott egy áruház parkolójában decemberben.

Fényképezőjével a nyakában, a pálya szélén szurkolt a mieinkért a rövidpályás gyorskorcsolyázók olimpiai kvalifikációs világkupa-sorozatának debreceni állomásán, és együtt nevetett a közönséggel Hadházi Lászlónak a két ünnep között megrendezett önálló estjén is. 

Talán nem véletlen, hogy fotói többségén mosolygó gyerekek, boldog családok köszönnek vissza olvasóinkra napról napra: profizmusa mellett lehengerlő személyisége okán is könnyen kedvet kapnak a fotóalanyok egy-egy kép elkészítéséhez. 

Péter Szabolcs