Füstmentes kocsma az édesszájúaknak (is)

Több tíz évvel ezelőtt közel hetven kocsmával büszkélkedhetett Balmazújváros, napjainkban alig húsz üzemel, ami megmutatja, milyen sokat változtak az emberek – fogalmazott a Naplónak Karádi László, a Kossuth téren található presszó tulajdonosa, aki megannyi emléket őriz az 1980-as évekből. Mint elmondta, akkoriban kultúrája volt a társasági életnek, az emberek szívesen találkoztak egymással, leültek egy habos kávé mellé, és megtárgyalták ügyes-bajos dolgaikat. 

Mi lehet az igazság? 

Napjainkban sokszor már arra sem szakítunk időt, hogy felhívjuk egymást, pedig mennyire jó lenne egy presszó vagy egy étterem teraszán átbeszélni a legszebb közös emlékeket, igaz? Nos, minden bizonnyal az ön számára is van egy olyan megyénkbeli vendéglátóhely, ami kedves a szívének, így nincs is más dolga, mint benevezni a Törzshely 2022 játékba. Február 14-ig a www.haon.hu/torzs­hely oldalon a világ tudtára adhatja, melyik az a presszó, étterem, amelyik megérdemli, hogy megismerjék a nevét! 

Apropó, ha már itt tartunk, a szóban forgó újvárosi kocsma miért kapta a Délibáb megnevezést? – Azt hallottam, hogy hajdanán, amikor még nem volt ott semmi, csak egy üres telek, a téren épp vásárt tartottak. Volt ott két gyermek, akik, hogy elüssék az időt, a porba kezdtek rajzolgatni egy-egy pálcával, gyakorolták az iskolában tanult betűket. Egyszer csak felkiált az egyik, aki épp egy „b” betűt rajzolt a porba: „Nézd csak! Ez szakasztott egy lúd.” Na, azt mondja erre a másik, miközben egy jókora „d” betűt kanyarít oda: „Szerintem a dé libább – mondta el Varga Levente balmazújvárosi lakos meglepő komolysággal, de a szeme mosolygott. Egy másik elmélet szerint az angolból ered az elnevezés. Eredetileg Daily Pub volt a neve, de ez később magyarosodott. Míg akadnak helyiek, akik úgy tartják, talán azért, mert a Hortobágy „mellyékén” fekszik Újváros. 

Nincs más dolgunk, ideje tiszta vizet önteni a pohárba, és megtudni az igazat. – Nem ismert semmilyen furfang, úgy tudom, hajdanán az ÁFÉSZ adta az üzletnek ezt a nevet, amely a kezdetekben cukrászdaként üzemelt – mondta érdeklődésünkre a tulajdonos. – A presszó helyén nagyanyáink idején szatócsbolt, majd takarék lett, utána 1976-ban nyitotta a családom a cukrászdát, ami később már „csak” kimondottan poharazóként üzemelt. Sokan ma is füstmentesnek, füstinek, nem dohányzónak nevezik. Nagyon egyszerű a magyarázat, amikor megnyitottunk, nem lehetett bent dohányozni, engedélyt kellett kérni a tanácstól, így 1978-tól pöfékelhettek bent is – idézte fel. 
Képcsöves tévé a falon, kotyogott a kávé, gyerekek szaladgáltak, asszonyok majszolták a finom berlinert: kell ennél több? – vetődik fel a kérdés. Karádi László tisztán emlékszik az akkori időszakra, többször kibérelték a helyet: szülinapokat, szilvesztereket tartottak a presszóban. – Kora reggel, illetve délután tömve voltunk melósokkal, akik a földeken dolgoztak. Mindenféle korosztály megfordult, dübörgött az élet, de jó is volt! – jegyezte meg.

NE