A céljuk: életet vinni a kisfaluba

A Hajdú-Bihar megyei kistelepülésen vendégszeretettel fogadták a lapunk munkatársait, s míg meleg teával és pogácsával kínáltak a reggeli órákban, rögvest invitáltak is egy gyors körbevezetésre a portán.

– Szeretnénk egy kis életet vinni a faluba. Kétutcás kistelepülés vagyunk a határ mellett, kieső részen. A farmmal szeretném támogatni a községet – osztotta meg velünk a rendezvény célját Tóth Anasztázia farmtulajdonos, akitől többek közt azt is megtudjuk, hogy mivel a járványügyi korlátozások nem engedték korábban, ezt az első nyilvános eseményt tulajdonképpen a hivatalos megnyitásnak tekintik.

Testközelben az állatok

A fiatal lány kalauzol végig bennünket az udvaron, aminek a végében – kissé sértődötten ennyi idegennel a birtokán – komondor pihen. A falu csendes, a lovasszekér indulásra kész a kapu előtt, de türelemmel kivárják, hogy végigcsodáljuk a gazdaság különleges állatállományát. Kisebb-nagyobb szárnyasok, merinói juhok, rackák, lovak, nyulak, malacok, póni és kecskék mellett Csoki, a barátságos láma és egy büszke tekintetű pávatojó is helyet kapott a birtokon, ők várnak minket a hátsó kertben. Mint megtudtuk, szinte minden jószág kezes, nem is csoda, hogy népszerűvé vált a hely mostanra. Ugyan még nincs egy éve, hogy kinyitotta kapuit a Petőfi utcai farm, és a járványhelyzet is nehezítette a működést, óvodás és iskolás csoportok, baráti társaságok is megfordult már ott. Gyerekek és felnőttek egyaránt élvezik, hogy ezen a helyen az állatokat simogatni és etetni is lehet.

– Vannak olyan állataink, amelyek a gyerekeknek és a felnőtteknek is különleges lehet. Ha lámát vagy pávát látnak például az állatkertben, akkor sem testközelből, hiszen nem mehetnek oda. A mi lámánk még puszit is ad – mondta Anasztázia, akinek nem idegen az állatokkal való törődés, már a nagyszülei is tartottak jószágot. A természet tiszteletét, az állatok szeretetét a felmenőitől örökölhette.

Miután mindent megnéztünk, lovasszekérrel indultunk neki a természetjárásnak. Hamar kiderült: csípős még a szél, hiába a március közepe, a meleg pokróc elkél a zötyögős úton. Hosszú percekig kopogtak előttünk a patkók, s a településtáblát elhagyva, míg meg nem érkeztünk Cserekertbe, élvezhettük a falu nyugalmát. A napsugarak melengették a megmunkált földet, amire igencsak kéne már egy jó eső – jegyezték meg csendesen az asszonyok.

Az állomáson a „Betyártanya” várja az érdeklődőket, ahol egy magángyűjteményt tekinthettek meg; a délután folyamán, visszatéve a Farmra, csikósbemutatót láthatnak. 

BBI