Emlékfa az áldozatokért: kár titkolózni, a szenvedélybetegség minden családot érint valahogy

Fát ültettek a szenvedélybetegségek áldozatainak emlékére a DMJV Család -és Gyermekjóléti Központ udvarán csütörtökön, a Szenvedélyes Juniális programsorozat keretében. A fa mellé emléktábla is került. Az akcióval a családsegítő szervezet, a Debreceni Kábítószerügyi Egyeztető Fórum és a Debreceni Nagyerdőért Természetvédelmi és Kulturális Egyesület arra hívja fel a figyelmet, hogy van segítség a függőségben szenvedők számára, és hogy az időben nyújtott támogatás életet menthet.

– Nagyon fontosnak tartjuk a prevenciót, hiszen ha idejében felismerjük, hogy probléma van, a munkánkon keresztül tudunk támogatást nyújtani. Aki erre a fára néz, talán elgondolkodik, hogy lehetett-e volna segíteni azokon az embereken, akiknek az emlékére ültették – mondta Orosz Ibolya Aurélia, a DMJV Család -és Gyermekjóléti Központjának vezetője. – Talán kevésnek tűnhet, ami segítséget adunk a családok számára, de annak a kicsinek is örülni kell, mert az is előremozdít, és sokszor megmentheti a segítségre szorulók életét.

– A Szenvedélyes Juniális arra hívja fel a széles társadalom figyelmét, hogy vannak függőségi gonddal küzdő embertársaink, és hogy Debrecenben számos szervezettől, intézménytől kaphatnak segítséget – hangsúlyozta Berényi Andrá,s a Debreceni KEF szakmai elnöke. Mint mondta, az idei a harmadik emlékfa, jelzés, hogy a szenvedélybetegség jelen van az életünkben, amiről vagy merünk beszélni, vagy titkoljuk, de minden családot érint valahogy. – Szimbolikus, hogy több szervezet együtt ülteti el a fát, hiszen a szenvedélybetegek problémája nem egyemberes feladat, hanem számos szakembernek, szervezetnek, intézménynek van szerepe a megoldás keresésében – tette hozzá.

Marincsák Ibolya, a Debreceni Nagyerdőért Egyesület elnöke elmondta, a platánfával és munkaerejükkel járulnak hozzá a programhoz, melyet három éve támogatnak.

Berényi András lapunknak arról számolt be, kutatások szerint tíz szenvedélybetegből 3-4 jut segítőhöz, vagyis ezek az emberek velünk élnek, a családban, munkahelyi és iskolai közösségekben. – A segítségkérés elmaradásának oka a betegség belátásának hiánya, sokszor maga a család és az érintett is menti magát, nem néz szembe a problémával, a környezet pedig címkézi, stigmatizálja, elutasítja őt. Holott fontos lenne, hogy mihamarabb segítőkhöz kerüljenek, ne akkor, amikor már a probléma nagy és sokkal nehezebb a megoldás – mondta. 

SzT