Sokan már nem értik meg őseik szavát, de van segítség

Tizennégy éve az országban elsőként kezdődött cigány nemzetiségi nevelés Hosszúpályi napközi otthonos óvodájában. A helyi óvoda akkori tíz csoportjából kettőben speciálisan folyt a roma gyerekek nevelése, majd később, 2010-től ez a két csoport tagintézményként működhetett. Mára teljesen önálló intézménnyé nőtte ki magát a Debrecentől alig 20 kilométerre fekvő településen a Hosszúpályi Roma Nemzetiségi Óvoda. Az elindulásról, a tizennégy évvel ezelőtt megfogalmazott célok sikeréről, a ma kihívásairól beszélgettünk Csonkáné Lakatos Klárával, az intézmény vezetőjével, a nemzetiségi óvoda megálmodójával.

A nyári szünet kellős közepén ugyan nem találkoztunk gyerekekkel sem az óvoda udvarán, sem a hűvös épület falai között, de tanév közben igazán nagy a zsongás a település központjában fekvő intézményben. Az óvoda dolgozói a nyári nagytakarítást végezték az érkezésünkkor, kicsivel reggel nyolc óra után. „O Del an dyas tut”, vagyis Isten hozott – fogad a felirat a bejárattal szemben. Az intézményvezető azonnal kávéval kínál – mint mondja, a romák inkább kávésak, mint teásak. És ha már az igények, szokások szóba kerültek, azonnal rá is kérdeztünk arra, hogy a roma gyerekek nevelésében mely szempontok az irányadók.

Az odavezető út a nehezebb

Egyhamar kiderült: a nemzetiségi óvoda alapcélja végtelenül egyszerű, hiszen az nem más, mint felkészíteni az óvodásokat az iskolakezdésre, hogy egy homogén csoportból felkészülten léphessenek a már integrált első osztályba. Ám az odáig vezető út az, ami sokkal másabb módon történik, mint bármely – ahogy Klára fogalmaz – átlagos óvodában. Az intézményvezető kidolgozta a Luludyasly bar (vagyis Virágoskert) pedagógiai programot speciálisan a roma nemzetiségi óvoda működésének alapjául. Az ebben megfogalmazottak szerint végzik a munkát az intézményben, ahol például a szülőknek nem kell gondoskodniuk semmilyen felszerelésről, tisztasági csomagról, hiszen helyben biztosítanak sok más mellett ágyneműt, váltóruhát, pizsamát a gyerekeknek. Ez bármilyen egyszerűen is hangzik, az egyik legnagyobb segítség azoknak a családoknak, akik ide járatják a gyerekeiket. Mint az is, hogy az óvodásokat tiszta, világos, játékokkal teli, fűtött foglalkozótermek; igényes, mindennel felszerelt vizesblokk várja. A gyermeklétszám jellemzően hatvan felett mozog. – Hátrányos helyzetű, sokgyermekes családokat szólítunk meg, de a szülőknek vállalniuk kell a nemzetiségi nevelést, ami pluszt nyújthat – emelte ki.

Visszanyerhetik az anyanyelvüket

A három csoportban végzettséggel rendelkező, roma származású szakemberek foglalkoznak a gyerekekkel. Az iskolakezdésre való felkészülésen túl pedig az etnikai nyelvi (lovári) nevelés, a kulturális hagyományok átörökítése, a gyermekek szociokulturális hátrányainak csökkentése a célja az intézménynek. Megtudtuk: az anyanyelvtanulás iránti igény kialakítására óriási szükség van ma.

– Csak nagyon intim családi eseményeken használják a cigány nyelvet, vagy olyan helyzetekben, amikor nem akarnak közölni valamit a többségi társadalom tagjaival. De nagyon kevesen vannak, akik jól beszélik a nyelvet, nagyon sok magyar szó épült be, már nem tisztán és pörgősen beszélik. Sokan nem is szeretnék, hogy az ő gyerekük cigányul beszéljen, mert azt gondolják, hogy ezzel hátrányt szenvednek. Azt hiszik, hogy attól többek, ha elfelejtik a nyelvüket. Ha ide bejön egy anyuka, akkor nem tudunk vele cigány nyelven kommunikálni, mert már nem érti meg. Mi visszatanítjuk a gyerekeknek a saját nyelvüket. Megtanítjuk az alapkifejezéseket, sok mondókát. Persze az nagyon fontos, hogy az első helyen a magyar nyelv szerepel, az kapja a legnagyobb hangsúlyt. A foglalkozások is magyar nyelven folynak. Ez azért fontos, mert az iskolában is magyarul fognak tanulni a gyerekek, így a feladatunk, hogy ezt erősítsük a leginkább – mondta el.

A gyerekek az anyanyelvükön túl folyamatosan tanulnak cigány dalokat, táncokat, verseket. – Meg kell győznünk őket arról, hogy igenis értékes a kultúrájuk – mondta az intézményvezető. Hozzátette azt is, hogy a gyerekek mellett a szülők is kaphatnak segítséget tőlük, és szerencsére mára elmondható, hogy kialakult a bizalom az intézmény és a családok között. A kezdetekkor ez még nem így volt. Beszélt arról is, hogy az évek elteltével egyre nehezebb dolga van a speciális nevelésben részt vevőknek, hiszen a családok egyre nagyobb létszámmal működnek. Míg évekkel ezelőtt a kis óvodás gyermekre több figyelem, idő és tér jutott otthon, addig mára ugyanabból a családból érkező kicsinek több testvére született. Neki már nem adatott egy nyugodt szociális háttér, ami a fejlődését biztosítaná. Éppen ezért az elmúlt néhány évben nehezebb volt a nevelők dolga, s talán a kezdetekhez képest kisebb mértékben is sikerült elérni a céljaikat. Kiemelte, hogy szakmai véleménye szerint az efféle homogén csoportok az óvodai nevelésben előnyt jelenhetnek, de az iskolai oktatásban már szükséges az integrált közösség ahhoz, hogy a gyerekek fejlődni tudjanak, s ne érezzék magukat kirekesztve a társadalomból. Azt is elmondta, hogy a nemzetiségi óvoda létrejötte óriási csapatmunka eredménye, és kiemelte, hogy öt éve elhunyt pedagógus, lelkész férje, Csonka József volt a kezdeményezés eszmei hátterének biztosítója. 

BBI