China Tibor: Egy építésznek erkölcsi kötelessége a környezet iránti érzékenység

A Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást a testület a Modemben. Ennek kapcsán kérdeztük China Tibor elnököt többek között a szerepükről, programjaikról, jogköreikről, valamint a hajdú-bihari megyeszékhely építészeti arculatáról.

Formavilágában és anyaghasználatában mennyit változott Debrecen építészete az utóbbi években?

Nem kerülhetők el, illetve jellemzően nem hagyják érzéketlenül az építészeket a világban bekövetkezett technikai, anyag- és akár formabeli változások, ebből eredően mindig van egy aktuális trend, akár szeretjük, akár nem. Debrecenben szerencsénkre sok, divatáramlatoktól mentes, értékálló kortárs épület valósult meg, melyek országos szakmai nyilvánosságot, elismerést kaptak, és ezekre büszkék lehetünk. A mostani kiállítást összevetve azon tárlatokkal, amelyek az ország más részeiből érkeznek hozzánk, nyugodtan kihúzhatjuk magunkat, mert az anyag színvonalas. Debrecenben most végbemegy egy lassú generációváltás, amely a fiatalabb építészek – esetükben a 40-es korosztály – egyre meggyőzőbb jelenlétét jelenti, és ez jó. A kísérletező kedv érdekes, fiatalos, bátor épületeket, egyedi megoldásokat eredményez. Nagyon várom még annak a korosztálynak a megmutatkozását is, akik a mesterszakos diplomájukat itt, helyben szerezték meg. Az akkreditált mesterképzés tízéves múltra tekinthető vissza, tehát hamarosan ennek az eredménye is láthatóvá válik.

Mi teszi jóvá az építészetet?

Természetesen nagyon fontos, hogy egy építész mindig mérlegeljen. Alkotói metódus szempontjából elsődlegesen nem a színekről, formákról van szó, hanem arról az empátiáról, amelyet egy adott környezetben köteles az építész erkölcsileg is gyakorolni. Egy építésznek azt is tudomásul kell vennie, hogy nemcsak magának és a szakmának tervez: minden épület (akár tetszik, akár nem) funkciótól függetlenül közügyként értelmezhető, mivel a köz látja – legyen az családi ház vagy bármilyen funkciójú épület. Ilyen értelemben olyan házakat, viszonyrendszereket kellene minél nagyobb arányban láttatni és megmutatni, amik organikusan illeszkednek a helybe néhány év elteltével, s az utcakép szerves részeivé válhatnak. Az igazán jó építészet a formák, anyagok, a fények, arányok és a lépték helyes alkalmazásával tud létrejönni, és erre sok, követendően jó példát láthatunk Debrecenben.

Mennyiben tudja befolyásolni mindezt az építész kamara?

Fontosnak tartom, hogy az építésznek, mint alkotó individuumnak van egy társadalommal szembeni kötelezettsége, hiszen az épített környezetben való lét az egy városi komfortot meghatározó tényező. A kamara egy olyan köztestület, amely elsősorban érdekvédelmet gyakorol, információval segíti az érintetteket, tagnyilvántartással és jogosultsággal kapcsolatos adminisztrációs feladatokat lát el. Emellett folyamatosan végezzük a tagok továbbképzését, előadások megtartásával, kiállítások, épületlátogatások szervezésével, azok támogatásával, más területek vagy akár más országok építészetének bemutatásával, tehát egyféle – mondhatni képzési, látótér tágítására szolgáló – küldetésünk is van. Büszkék lehetünk arra, hogy a rendezvényeink, kiállításaink és kreditpontos előadásaink számát tekintve országosan elsők vagyunk, megelőzve a legnagyobb létszámú Budapesti Építész Kamarát is. Ehhez kell a kollégák segítsége, a titkárság áldozatos munkája, valamint az elődeink által létrehozott infrastruktúra. Természetesen akarat nélkül nem működne a rendszer.

Tesznek lépéseket a jobb minőségű kivitelezés érdekében?

A műszaki tartalom minőségének fenntartása érdekében működtetjük a kamarai biztosi rendszert is, amelynek az a lényege, hogy van három kamarai biztos, akiknek az a feladatuk, hogy az építésügyi hatóság megkeresése esetén a hatósággal együtt kivonulnak az adott építkezés helyszínére, és ott a tervek megfelelőségét, épülethez viszonyított összhangját vizsgálják. A biztosok sajnos most úgy mennek ki egy-egy építkezésre, hogy ott azt tudják megnézni, amit az építéshatóság kivisz magával oda, vagy ami a helyszínen rendelkezésre áll. Nagyon szeretnénk elérni, hogy ezeket a terveket - akár digitális formában - előre megkaphassuk, és azokból teljeskörűen felkészülve mehessenek a kamarai biztosok az építkezésekre. A biztosok vizsgálhatnák a tervek minőségét, tartalmi és formai követelményeknek való megfelelését, valamint, hogy minden szükséges dokumentum, terv rendelkezésre áll-e. Sajnos az a tapasztalat, hogy vannak olyan épületek, amiket szinte engedélyes tervből építenek fel, holott jogszabály szerint kellene kiviteli tervet csinálni rájuk. Tehát a kamarai biztosi rendszer lenne alkalmas ellenőrizni azt, hogy a tervező, kivitelező szabályosan látta-e el a feladatát vagy sem.

Mi történik, ha nem?

Ha nem, akkor a fokozatosság elvét gyakorolva megpróbáljuk kiküszöböltetni, pótoltatni a hiányosságot. Amennyiben nem jár sikerrel, akkor etikai-fegyelmi ügy indítható, vagy szélsőséges esetben leállítható az építkezés. Ezeket az ügyeket azért lenne fontos feltárni, mert pont azokat a kollégákat védenénk meg, akik azért tisztességes árért dolgoznak, lelkiismeretes munkát adnak ki a kezükből. Ezt esetenként nem hajlandók a beruházók, kivitelezők kifizetni, és keresnek valakit, aki áron alul valami tervre emlékeztető dolgot csinál. A kamarai díjszabás kötelező alkalmazásával ezt lehetne orvosolni, amire most, úgy tűnik, hogy az állami beruházások esetében kormányzati szándék mutatkozik.

Az építésügyi minisztérium létrejöttét miként értékeli a kamara?

A szakma egységesen nagyon pozitívan fogadta. Utoljára 1988-ban volt önálló minisztériuma az építésügynek. Pedig az építőipar az ország termelési értékének jelentős hányadát adja. Az, hogy ismét szakminisztériumunk van, azért is örömteli, mivel ez is azt jelzi, hogy felismerték annak a felelősségét, hogy az épített környezetünknek materiális és szellemi minősége hogyan alakul, s ez nagyon is közügy, nagyon is mindenkit érintő ügy. Előkészületben van az állami építési beruházásokra vonatkozó kerettörvény, amely jól határolja körül az egyes feladatköröket. Ami nekünk ebből többek között pozitívum, az az, hogy úgy tűnik, az építészeti verseny – mint a tervező legjobb kiválasztási formája – újra egy kicsit felfrissül, tehát abban bízunk, hogy minél több állami beruházásra tervpályázatot írnak ki.

A háború és a válság nem veti vissza most ezt?

Talán túlzott optimizmus kell annak kijelentéséhez, hogy több lesz a beruházás, sőt, mint látjuk, inkább kevesebb és meggondoltabb lesz. Azt, hogy kevesebb lesz, az is alátámasztja, hogy felülvizsgálták a kormány által kiírt közbeszerzések eredményeit, s emiatt sok beruházás szünetel, később kezdődik. Ennek a hatása alól nem tudjuk kivonni magunkat, s az energiaigényes építőanyag-ipari termékek áremelkedésétől sem fogjuk tudni kizárni magunkat. Amit az imént is fejtegettem, hogy mennyire fontos a meglévő épített értékeinket megtartva új értékeket létrehozni a lehető legkevesebb rombolással, bontással, ezek a dolgok új értelmet kapnak.

A Modemben megtekinthető kamarai tárlat mennyiben tükrözi a fent elmondottakat?

A kiállítás egy ötévenkénti rendezvénysorozat új állomása, az ez idő alatt született alkotásokat grafikákat, megvalósult és meg nem valósult terveket állítják ki a tagok. Így a jelen körülmények között előállt helyzetre adott építészeti válaszok a néhány év múlva megvalósult épületeken láthatók igazán. Arra törekedtünk, hogy minél változatosabb anyagot mutassunk be. Ezúttal 24 építész mutatkozik be a Modemben kiállított 40 tablón. Ott október 20-ig tekinthetők meg, utána pedig még legalább két hétig a kamara debreceni Sarló utcai székházában. A kiállításon túl két másik fontos programot is terveztünk októberre: 12-én a kamara volt elnökeinek kerekasztal-beszélgetését rendeztük meg, 25-én pedig Skardelli György Kossuth-, Prima Primissima és Ybl Miklós-díjas építész, érdemes művész, a Népstadion, Papp László Aréna, MVM Dome tervezőjének előadására várjuk az érdeklődőket.

Milyen rendszer vezérelte a válogatást?

Ezúttal olyan típusú tematika nem volt, amely kifejezetten egy adott építészeti helyzetre irányult volna, tehát nem csak debreceni épületek tekinthetők meg, másrészt csak az volt feltétel, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Építész Kamara tagja legyen a kiállító alkotó. Válogatás, zsűrizés nem történt, minden jelentkezőnek helyet adtunk. Szép példák szerepelnek különböző települési környezetre reagáló művekre, valamint az említett épületrehabilitációra is. Gyakorolnunk és szoknunk kell, hogy nem muszáj feltétlenül mindent nullára bontani, hanem lehet az egykor megépített értékekből valami mást, újat is csinálni. Kortárs, friss szellemiséggel olyan beavatkozást csinálni, amely az elvárt funkciót a meglévő szerkezeti rendszer adottságaival teljesíteni tudja. Mindig izgalmas, amikor egy meglévő városi szövetet boncolgatunk, de most inkább egy átfogó képre voltunk kíváncsiak.

Vass Attila