Az idős nénin senki sem segített, de a debreceni középiskolás srác gondolkodás nélkül fogott hozzá az újraélesztéshez

Az élet olykor kiszámíthatatlan helyzetek elé állít, és sok esetben a megérzésünkre kell hallgatni. A debreceni EURO Baptista Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Technikum tizedikes tanulójának az esete is ezt mutatja. A Ripost egy cikke nyomán jutott el portálunk Makkai Attilához, melyben beszámoltak arról, hogy a fiú a Nagyállomáson kezdett hozzá egy ember újraélesztéséhez, és addig küzdött az ember életéért, amíg a mentők ki nem érkeztek a helyszínre, és folytatták a műveletet. Az időben megkezdett elsősegélynyújtás, és a mentősök munkájának köszönhetően stabil állapotban szállították kórházba a beteget. Korábban a Haon is beszámolt a villamosmegállóban történtekről, most pedig Attila portálunknak személyesen beszélt az akkor átéltekről.

– Hazafelé mentünk az iskolából és még volt fél órám a nyíradonyi vonatindulásig, az idő alatt bementünk az egyik haverommal a boltba innivalót venni, de olyan érzésem támadt, ki kell jönnöm az üzletből. Aztán arra lettünk figyelmesek, hogy az emberek az állomással szemközti villamosmegállóban egy kisebb kört alkotnak és zajolnak. Odaszaladtunk, és láttuk, hogy egy idős hölgy fekszik a földön, de senki nem segített neki – idézte fel Attila. Elmondta, hogy átfutott benne egy gondolat: mi van, ha valamit rosszul csinál, de másodpercek múlva gondolkodás nélkül, ösztönösen már az iskolában tanultakat alkalmazta.

Jó és rossz hír

Attila rendészet és közszolgálati ágazati képzésben tanul a középiskolában, így a segítés neki első számú feladata, és rosszallóan vette tudomásul, hogy a körülötte állók videóztak, fotóztak, illetve mással foglalkoztak, de segíteni egyikőjük sem akart. – A barátom, aki velem volt, vagyonőrként dolgozik, mondtam neki, küldje arrébb az embereket, legyen egy kis levegő és, hogy rendesen odaférjek az idős hölgy mellé. A néni már nem volt tudatánál, semmi életjelet nem adott, megkezdtem az újraélesztést, közben pedig hívtam a diszpécsert. Gyakran felé hajoltam, nem is éreztem és hallottam, hogy lélegzik, mert az alapzaj is óriási volt. Ott egy kicsit megijedtem, majd jött egy villamosvezető, átvette tőlem a folyamatot, míg én odaszaladtam a mentőkhöz, hogy irányítsam őket, hova kell jönni – mesélte el részletesen Attila. Hozzátette, annyira megviselték a történtek, hogy másnap nem is ment iskolába. Először a mentősök keresték meg a jó hírrel, hogy sikeres volt az újraélesztés, mert stabil állapotban szállították kórházba a nénit, emellett megköszönték Attila munkáját. Aztán nem sokkal az első után, egy másik pozitív megkeresést is kapott, méghozzá a néni egyik családtagja kereste fel, és köszönte meg neki a mentést. Azonban Attila február közepén újabb hírt kapott: a néni a kórházban elhunyt. – Mikor elolvastam az üzenetet, egy kicsit megrogytam lelkileg. Napokig rosszat álmodtam, nem tudtam enni, mamám és apukám nyugtatott, hogy nincsen semmi baj – idézte fel Attila. Hozzátette: a szeretett nagyszülője szintén beteges, ez is közrejátszott abban, hogy a segítő szakmát válassza.

Elnöki dicséret

Portálunknak elárulta, senki nem nézte ki belőle, hogy egy ilyen hőstettre képes. A családjában sok a mentős, katona és rendőri dolgozó, többek között ezért is van a jövőbeli tervei közt, hogy a középiskola elvégzése után a Miskolci Rendvédelmi Technikumba szeretne jelentkezni. – Ha felkerülök Miskolcra, a mentős szakma iránti érdeklődésemnek is eleget szeretnék tenni, sőt tartalékos katonának is beadtam a jelentkezésemet, igaz, csak a 18. életévem betöltése után mehetek, de jobb hamarabb, mint később – mosolygott a fiatal. Makkai Attila tanuló tettéért és bátorságáért a Baptista Szeretetszolgálat EJSZ által fenntartói és nevelőtestületi dicséretben részesült. 

ND