Többet ad puszta testmozgásnál

A táncról szóló, a tánccal kapcsolatos idézetek, szállóigék tárháza szinte végtelen. Alig van olyan hivatásos vagy amatőr táncos, aki ne ismerne legalább egyet, ne tudna azonosulni legalább eggyel. Én is így vagyok a magyar néptánccal: húsz éve csinálom, szeretem. De a mozgás öröme mellett olyan közeget, közösséget is adott nekem, ahol nem csak barátokra, élményekre, de még szerelemre is lelhettem.

Ezt az életformát nem tudja visszaadni egy-két idézet, hiszen azon kívül, hogy az életem része, mégis egy másik életre váltok át, amikor a próbaterem öltözőjében az utcai cipőmet a tánccipőmre cserélem, egy-egy műsor alkalmával magamra öltöm Kalotaszeg, Kalocsa vagy épp Rábaköz viseleteit. De ott vannak a táncházak, ahol élő zenére táncolhatunk, énekelhetünk, és ismerve-ismeretlenül állunk össze egy-egy táncrendre vagy egy nótára. Így számomra a tánc, azon belül is a magyar néptánc, egyszerre jelenti a sportot, a művészetet, a múltamat, jelenemet és jövőmet is.

 Bekecs Sándor