„Nem titkolt célunk, hogy Debrecent az ország keleti felének központjává tegyük”

Egyre látványosabb formát ölt a debreceni Észak-Nyugati Gazdasági Övezetben zajló BMW-beruházás, mely még közelebbinek érezteti a német óriáscég leendő gyárának 2025-ös indulását. A komplexum kialakítása mellett pedig annak környezete is rohamos fejlődésnek indult az elmúlt években, illetve több nagyobb beruházás indulásáról is szóltak az utóbbi hónapok híradásai: ilyen volt a BMW beszállítójaként érkező kínai akkumulátorgyártó vállalat, az EVE Power érkezése, illetve júliusban a több mint 112,2 milliárd forint értékű kormányzati fejlesztési csomag, melynek eredményeként jelentősen javul a Debrecent érintő közlekedési infrastruktúra. 

Augusztus 30-án a Macs Ipari Park vasútállomásánál jelentette be Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, hogy elkészült a debreceni Észak-Nyugati Gazdasági Övezethez kapcsolódó vasúti infrastruktúra-fejlesztések első üteme, így további 65 milliárd forint értékben megindulhat a projekt második szakasza, amelynek nyomán létrejön Kelet-Európa egyik legnagyobb ipari intermodális terminálja. A sajtótájékoztatót követően a Hajdú Online-nak adott interjút a külügyi tárca vezetője.  

Jelentős gazdasági- és ipari fejlesztés indult el az elmúlt években Debrecenben. Az idén bejelentett kormányzati támogatások pedig arról árulkodnak, hogy a magyar kormány nagy potenciált lát a hajdú-bihari megyeszékhelyben. Véleménye szerint hol tart most, s gazdaságilag mennyire lehet meghatározó városa Debrecen Magyarországnak és a közép-kelet-európai régiónak?

 Egyáltalán nem titkolt célunk, hogy Debrecent az ország keleti felének központjává tegyük, határozott célkitűzésünk, hogy Budapesten kívül legyen legalább még egy olyan városa az országnak, amely jelentős, akár határokon átnyúló gravitációs képességgel rendelkezzen. Tehát mi Debrecent, mint egy második fővárost képzeljük el, amely gazdaságával, társadalmi, civil, kulturális és sportéletével kiemelkedő nem csak magyar, de közép-európai összehasonlításban is, hiszen a maga infrastruktúrájával, lakosságával, oktatási hátterével és az idetelepülő iparral egész Közép-Kelet-Európában – a saját városkategóriájában – vezető pozícióra tett szert.

Debrecen és vonzáskörzete, valamint a környékbeli települések vonatkozásában egy fontos fejlesztés következő üteméről tartott a mai napon sajtótájékoztatót a Macs Ipari Park vasútállomásnál, az épülő BMW-gyár közelében. Miért jelentős egy ilyen fejlesztés és milyen hatással lehet egy adott térség versenyképességére?

Fontos hangsúlyozni, hogy a beruházásokat nem egyszerűen csak gyárépítésként kezeljük, hanem önmagán túlmutatóan egy komplex fejlesztési programként, amelynek az egyik legfontosabb célja az, hogy a helyben élő emberek életkörülményei javuljanak. Ha egy gyárépítéshez nem társítanánk a közlekedési infrastruktúra fejlesztését, akkor nagyon nagy bajt okoznánk. A vasúti infrastruktúra fejlesztése hozzájárul ahhoz, hogy Debrecen körül létrejöjjön egy modern elővárosi közlekedés, Balmazújváros és Debrecen összekötése egy gyors, ütemezett menetrendre lehetőséget biztosító villamosított pályával. A beruházás során több állomás fejlesztése is megvalósul, így a debreceni központi állomást tehermentesíthetjük a teherforgalmi kötelezettségek alól. A BMW-gyár szállításainak a 70 százalékát vasúti alapra lehet tenni, ráadásul a létrejövő Debreceni Logisztikai Központtal együtt a teherforgalom egy jelentős részét a városon kívülre tereljük, így az ott létrejövő vámolási és logisztikai szolgáltatásokkal gyakorlatilag minden ilyen létező tevékenységet odatelepítünk. 

Jó hírekből szerencsére nincs hiány, néhány hónappal ezelőtt szintén egy jelentős ipari beruházás, az EVE Power gyárépítésének bejelentése kapcsán járt Debrecenben, amely egyúttal azt is jelentette, hogy elindul a város második akkumulátorgyártó üzemének kialakítása. A CATL-bejelentése óta folyamatos a baloldal ellenszenve az iparág honi megtelepedésével szemben. Mi a helyzet a tőlünk nyugatabbra vagy keletebbre lévő országokban? Hogyan állnak a kérdéshez más államok vezetői?

Európában minket rendkívüli mértékben irigyelnek az elektromos akkumulátorgyártásban elért sikereink miatt, ugyanis mindannyian tudják és látják, hogy az európai gazdaság jövője alapvetően az elektromos autóiparon áll vagy bukik. A térség gazdaságának gerincoszlopa az autóipar, ami a következő évtized közepétől teljes mértékben át kell, hogy alakuljon, ugyanis néhány év múlva már csak elektromos autókat lehet majd piacra dobni. Ezért azok az országok, amelyek meg tudják szerezni ezeket a beruházásokat, a hosszú távú növekedés garanciáját szerzik meg és tudják garantálni a saját munkahelyeik megvédését. Hiszen azzal, hogy az autóipar átalakul, a hagyományos autóipari munkahelyek egy jelentős része meg fog szűnni. Kérdés, hogy a most ott dolgozók munkanélkülivé válnak, vagy dolgozhatnak tovább az új, elektromos autóiparban? Ezért nagyon nagy a harc ezekért a beruházásokért, mondhatni sorsdöntő jelentősége van ezeknek a beruházásoknak, amelyekért sokan kevésbé tisztességes eszközökkel küzdenek.

Milyen tisztességtelen eszközökkel találkozni?

Például kihasználják az embereknek azt a legitim aggodalmát, amit a saját környezetükért éreznek, és megpróbálják félrevezetni őket. Öt kilométerre lakom Magyarország jelenlegi legnagyobb elektromos akkumulátorgyárától. Dunakeszin van az otthonom, s légvonalban öt kilométerre, Gödön van a Samsung gyára. Komáromban születtem, ahol a dél-koreai SK Innovation hazánk második legnagyobb elektromos akkumulátorgyárát üzemelteti. A létesítmény napi vízfogyasztása annyi, mint a Duna vízhozama öt másodperc alatt, tehát jelentéktelen. Mindezek mellett pedig Győrben nőttem fel, ahol az Audi gyár építése idején, ha valaki köhintett kettőt, akkor a doktor „diagnózisa” rögtön az volt, hogy a gyár építése által felvert por okozza a légzési nehézségeket. Most már mindenki büszke rá és örül, hogy ott van az Audi. 

Sajnos, többen megpróbálják félrevezetni az embereket és igyekeznek ellehetetleníteni ezeknek a beruházásoknak a magyarországi végrehajtását, ami más országok javára hajtja a vizet. Ezek az emberek olyan nemzetek érdekeit képviselik, ahová akár a CATL, akár az EVE Power beruházásai Magyarország helyett mehettek volna, és ahol munkahelyeket teremtettek, illetve további beruházásokat generálhattak volna. Nekünk feladatunk, kötelezettségünk az, hogy ezeket a beruházásokat idehozzuk. Hangsúlyozom: európai összehasonlításban is kifejezetten szigorú környezetvédelmi kötelezettségeknek és előírásoknak kell megfelelnie a vállalatoknak ahhoz, hogy Magyarországon hajtsanak végre beruházásokat. Ezáltal egyetlen egy magyarországi beruházás – legyen az elektromos akkumulátorgyár vagy akár egy pékség – sem jelenthet veszélyt a környezetünkre.

Immár másfél éve tart az orosz-ukrán háború. A konfliktus gazdasági hatásait régóta érezzük a mindennapokban, s egyre világosabbnak tűnik az is, hogy az Európai Unió által bevezetett szankciós csomagok inkább visszafele sülnek el. A magyar kormány világos és határozott üzenete, hogy miharabb békét kell kötnie a feleknek. Ezzel szemben az USA és az Európai Unió inkább a fegyverek szállításában látja a megoldást. Hova vezethet mindez?

Sajnálatos módon a háborúról nagyon sokat beszélünk, a békéről viszont keveset. Amikor a nemzetközi politikai szervezetekben a háború kérdése merül fel a transzatlanti közösségben, az EU-ban vagy a NATO-ban, akkor mindig arról beszélünk, hogy ki fogja elveszíteni és ki fogja megnyerni ezt a háborút. Holott ez egy értelmetlen felvetés, mert ezt a háborút senki nem fogja megnyerni. 

 Annak érdekében, hogy a veszteséget minimalizáljuk és az emberáldozatok száma ne növekedjen tovább, gyakorlatilag a harcok azonnali beszüntetésére van szükség. Minél több nap telik el, minél több fegyvert szállítanak, annál több lesz a halott és annál nagyobb esélye lesz eszkalációnak. Ezért nem lehet más a célunk, mint az, hogy ennek a háborúnak minél előbb véget vessünk. A helyzet az, hogy az európai és transzatlanti térségben a mainstream nagyon sokat tesz azért, hogy elhitesse, hogy a rajtuk kívüli világ nem létezik. Pedig a világ nagyobb, mint Európa és a transzatlanti térség. A tőlünk messzebb lévő országok pedig nem értik: mi közük van ehhez és miért kell szenvedniük attól, hogy több ezer kilométerre tőlük háború van. Pedig az infláció, az energiaválság és az élelmiszerellátás válsága a világ jelentős részét érinti. Joggal vetik fel ezek a nem európai országok, hogy ha Európán kívül van háború vagy fegyveres konfliktus, akkor az Unió mindig felszólítja a feleket annak lezárására, hogy rendezzék egymás között a konfliktust, s békésen tárgyaljanak. Most, hogy Európa határain belül van ilyen helyzet, érthetetlen módon az Unió inkább fegyvereket szállít és tovább fűti az indulatokat. Brüsszel egyértelműen megbukott a háború kezelése szempontjából, ugyanis másfél év alatt nem tudott közelebb vinni a békéhez, ezzel pedig olyan mértékben rombolta az Európai Unió versenyképességét, hogy mára az európai vállalatok az amerikai versenytársaikhoz képest nagyon sokat veszítettek. Ráadásul Brüsszelnek sikerült „elérnie” azt is, hogy Kína tavaly nagyobb részesedéssel bírt a világ GDP-jéből, mint Európa. Míg 2010-ben utóbbi részesedése a globális GDP-ből 22 százalék volt, Kínának pedig 9, ahhoz képest ma Kínáé 18, míg Európáé 17 százalék.