2023.11.04. 14:01
Barcsa Lajos: emlékeznünk kell, hogy a hőseink a mieink maradhassanak – fotókkal
Az 1956-os forradalom leverésének nemzeti gyásznapja alkalmából Debrecenben több helyszíne is volt a megemlékezésnek.
Miután Magyarország lobogója félárbócra ereszkedett, a megemlékezők Iván Kovács László emléktábláját koszorúzták meg a DSZC Bethlen Gábor Közgazdasági Szakgimnáziumban november 4-én, szombaton.
Koszorúzás a Debreceni Köztemetőben a november 4-i nemzeti gyásznapon
Fotók: Czinege MelindaA Debreceni Köztemetőben délelőtt Barcsa Lajos alpolgármester mondott beszédet a kopjafa előtt. Elmondta, hogy a ma élő nemzedékek többsége nem őriz személyes emléket az ’56-ban történtekről, de szülői elbeszélések, iskolai tananyag, filmélmények vagy a média tudósításainak egy-egy foszlánya mindenkiben őriz valamilyen emlékképet vagy benyomást.
A két leggyakrabban használt kifejezés erre a napra a gyász és az emlékezés. Mindenkori történelmünk számos alkalmat adott a gyászra, a hősökre való emlékezésre, mely szobrokon, köztéri emlékeken, épületek, iskolák nevein végigkíséri mindennapjainkat. Csak az elmúlt 150 évre visszatekintve sokszor kellett az ismert és a névtelenségben maradt hősöket titokban megidézni, nevüket félve kimondani és az utókornak megőrizni, ahogyan egy-egy emléktárgyat, lyukas zászlót, röplapot, melyek értékes érzelmi kincset hordoztak magukban
– fogalmazott.
Forrás: Czinege Melinda
A hallgatás rég sem volt beleegyezés
Emlékeztetett arra is, hogy 1956-ot az évtizedek alatt a kibeszéletlenség és titoktartás jellemezte, ahogy sok más történelmi traumánkat is. – A családi titkokat gyakran el kellett rejteni a gyermekek előtt, akik akkor nem értették, hogy bizonyos dolgokról miért nem lehet beszélni. A temetetlen holtak emléke árnyékként vetült a Kádár-korszak hazugságaira ’56 kapcsán. Ismert és névtelen áldozatok és hősök emlékére, akik sosem vágytak hőssé lenni, de a történelem és az emlékezet azzá formálta őket – mutatott rá. Barcsa Lajos hangsúlyozta, azért is meg kell minden évben emlékeznünk, hogy múltunk, a hőseink a mieink maradhassanak. Felidézte, hogy a múlt eltörlésének vágya ma is jelen van, a múlté, amikor félve lehetett csak beszélni, félve a hatalomtól vagy rossz szándékú idegentől.
A rendszerváltásig generációk sora tanulta meg a hallgatás, a némaság szabályait, de a hatalom álnokságát sosem fogadták el
– mutatott rá, hozzátéve, hogy a polgári kormány mindig egyértelműen és nyíltan gondolkodott ’56 kapcsán, nem véletlenül nyilvánította kétszer, legutóbb 2013-ban gyásznappá ezt a napot.
A megemlékező beszéd után katonai tiszteletadás mellett az állami és társadalmi szervek, fegyveres testületek, intézmények és civil szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat az ’56-os kopjafánál. A tisztelgések sora a Kossuth laktanyában zárult, ahol a mártír katonák emléktábláját koszorúzták meg.
