2024.01.23. 20:00
„Gondolkodó orvosból imádkozó orvossá váltam” – Debrecenben járt dr. Csókay András idegsebész
Életéről és hitvallásáról is beszélt a nemzetközi ismertségre is szert tett magyar idegsebész. Kiderült az is, milyen megpróbáltatásokkal néz szembe a műtőben és az orvosmissziók alatt.
Dr. Csókay András orvos
Forrás: Molnár Péter
Debrecenben tartott előadást dr. Csókay András idegsebész főorvos Orvosmissziók Jézussal címmel 18-án este a Méliusz Könyvtár Bem téri épületében. Az érdeklődők a teljes szintet megtöltötték.
Csókay András pályáját ugyan mérnökként kezdte, mégis idegsebészként ismeri ország-világ. Ehhez természetesen nem volt elég egy pályamódosítás, az általa kifejlesztett műtéti technikával nemcsak ő, de más sebészek is számtalan életet megmentettek már. A bangladesi sziámi ikerpár szétválasztó műtét után pedig korábban soha nem tapasztalt nemzetközi médiafigyelem szegeződött rá, és sokak által megosztónak tartott orvosi hitvallására. Többek között ezekbe a részletekbe is bepillantást engedett a debreceni előadása során.
Bevallása szerint Isten kulcsszerepet játszott az életútjában, így aligha meglepő, hogy előadását is ezzel kezdte. – Isten hallgatása egyfajta bibliai jelenség, de fontos, hogy jól értelmezzük – vélekedett az idegsebész. Kifejtette, ilyenkor sem szabad hátat fordítani neki, hiszen Isten jó és csak jót cselekszik. Ha hallgat, az is minden bizonnyal a javunkra történik. Bízzunk ebben, még akkor is, ha az évekig is eltart – tanácsolta a hallgatóságnak.
Isten vezeti az útján
Elmondta, az orvosmissziós intuíció is egy ilyen időszak után jött számára. Egy nigériai atyával elkezdték keresni a kórházakat. Nyolc intézményt végigjártak, de nem találtak egy olyat, ami alkalmas lett volna az idegsebészeti misszióra. Úgy érezte, fals üzenetet kapott az Úrtól, de az utolsó pillanatban betoppant két atya, akiknek a tanácsára ellátogattak még egy kórházba. Ott találták meg azt a minimális eszközrendszert, ami alkalmas volt arra, hogy elindítsanak egy idegsebészeti orvosmissziót Nigériában. Azóta visszajárnak oda.
A főorvos úgy véli, a legfontosabb a várakozás és a kitartás, az pedig csak imával megy. Megjegyezte, az orvosmisszióknak is alapvető adottsága, hogy minden akkor működik jól, hogyha Jézus a „főnök”.
Dolgozz úgy, mintha minden rajtad múlna, és bízz úgy az Űr Jézusban, mintha minden rajta múlna! E nélkül nem fog sikerülni a kiélezett helyzetek megoldása
– vélekedett.
Forrás: Molnár Péter
Jézus is a műtőben van
Hozzátette azt is, Jézus ott van a műtőben, mi benne, és ő pedig bennünk. Ehhez hasonló nyilatkozataiért az évek alatt bizony rengeteg támadást kapott, de mindez nem ingatta meg hitében. Sőt, mi több, kifejtette, abban, hogy leérjünk a bennünk élő Jézushoz és meghalljuk a Szentlélek hangját, bizony, több dolog is akadályoz bennünket. – Az egód mindig azt akarja, hogy vele foglalkozz. Nem gonosz, pusztán ez a természete. Nem szereti, ha kiüresedsz, hiszen a kiüresedés feltétele annak, hogy a lelkünk mélyén leérjünk a Szentháromsághoz – vélekedett.
A másik gátat pedig a kísértésekben látja Csókay András, azokban, amik akadályozzák a hívő és az Isten közötti kapcsolatot. Kiemelte, ha kísértésünk van, az önmagában még nem bűn. A démonok visznek minket a kísértésbe, de mi el tudjuk küldeni őket, felhatalmazást kaptunk rá a szentlélek által.
Rengeteget foglalkozott koponyasérült gyermekekkel és borzasztó nehéz volt elviselnie a magas halálozási arányt, ami az agy duzzadása miatt következett be. – Hiába nyitottuk ki a koponyát és az agyburkot, nem lettek jobban az eredmények, hiába csökkentettük a nyomást – emlékezett.
Megjegyezte, minden kisgyermek „olimpiai bajnok a hitben”, nem lehet velük versenyezni. Úgy fogalmazott, a kétéves gyermeknek őshite van, tiszta bizalom van benne a mennyei Atya iránt.
A kezdetektől fogva
Az előadás során egyre nyilvánvalóvá vált, Csókay Andrást hite nem csak napjainkban segíti, a kezdetekben is rengeteg erőt merített abból.
Gondolkodó orvosból imádkozó orvossá váltam és ez megmutatkozott a munkámban
– fogalmazott. A karrierjét ő is úgy kezdte, ahogyan bárki más, nem volt még gyakorlata. Ezért nem kapott műtéteket sem, és ez visszafogta a fejlődését. De épp akkor jött egy különleges pillanat egy nehéz helyzetben egy betegnél, amit a szakma „nagymenői” sem vállaltak el. – A beteg élni akart. Kérte, hogy próbáljam meg. Mondtam, hogy én ezt még nem tudom jól csinálni. Ezután imádság imádságot követett és a lelkem mélyén megkaptam az intuíciót. Az Úr Jézus úgy szólt rám: „menj le a boncterembe és ott gyakorolj friss, elhunyt testvéreden!”. Elindult a gyakorlás, hetedik próbálkozásra nagy nehezen megcsináltam a műtétet, amitől később a beteg is életlehetőséget kapott – emlékezett vissza. Gyakorlata ugyan megosztotta az orvostársadalom egy részét és a közvéleményt is, pedig ahogyan fogalmazott, a korbonctan az orvostudomány legnagyobb vívmánya.
Az ikrek
A főorvos kendőzetlenül és őszintén beszélt 10 éves kisfia közel egy évtizede történt tragikus elvesztéséről is.
Az Istent szeretőnek minden a javára válik. Még az is, ha ilyen tragikusan elveszíti a 10 éves kis gyermekét. Sokkal mélyebb hittel jöttünk ki ebből a traumából
– mondta. Úgy véli, életünk célja, hogy minél mélyebb legyen a Jézusba és a Szentháromságba vetett hitünk. Egy ilyen lelkiállapotban találkozott a szingapúri sziámi ikerpár esetével is. Ugyan a 30 órás műtét sikerült, de a beavatkozás után mind a két gyermek meghalt, nem tudta szétválasztani őket a csodálatos szingapúri orvoscsoport.
Csókay András a saját, méltán világhíres műtéte kapcsán megjegyezte: – A mi ikreinknél is azt mutatta a rendszer, hogy szétválaszthatatlanok. Én is úgy gondoltam, de elkezdtem mondani egy imát, amit a kisfiam halála kapcsán tanultam meg: „Uram Jézus, könyörülj rajtam [...]”. Mantráztam, koncentráltan 10 percen át, mire szembejött velem a tudományos, idegsebészeti igazság, amivel neki lehetett menni az operációnak. Az Úr Jézus Krisztus volt a vezetőm – emlékezett vissza.
Forrás: Molnár Péter
Oda viszi a segítséget, ahol a leginkább szükség van rá
Csókay András az orvosmissziók kapcsán úgy fogalmazott, cudar nehéz dolog, sokszor azt érzi az ember, hogy a Jóisten hallgat, ő is így érzett, amikor elindult 2016-ban az orvosmissziós élete.
Nem véletlen, hogy már az előadás kezdetén előrebocsátotta: Afrika teljesen más világ, a missziókat nem fogadják könnyen ezekben országokban. Ennek az az oka, hogy a keresztény missziókat bizony időnként még mindig a hódítókhoz kötik. Így nemcsak a közeg, hanem sokszor az emberek hozzáállása is igen komoly gátat vetett eléjük.
Több olyan műtét volt, amit úgy sikerült végrehajtaniuk, hogy az alapműszereket kivitték korábban. Kilenc misszión már túl vannak, hamarosan tizedjére is útra kelnek csapatával. – Bár mi a kintlétünk alatt ingyen elvégezzük a műtéteket, de ez csepp a tengerben csupán. Legutóbb, amikor kint voltunk két hétig decemberben, összesen 14 műtétet hajtottunk végre. Gondolhatják, mennyivel többre lenne szükség – fogalmazott a nigériai misszió kapcsán.
A Semmelweis-díjas főorvos elmondta, a legtöbb beavatkozásra igen nehéz körülmények között kerül sor. – Nagyon puritán körülmények közt kell operálnunk, európai sztenderdekhez képest nincsen intenzív osztály. Tovább nehezíti a helyzetet az is, hogy a legtöbb esetben, ha nem teszünk semmit, akkor a beteg rövid időn belül meghal. Ha viszont megoperálják, van rá némi esély, hogy túléljen, de nincs rá garancia – fogalmazott.
Érzelmi töltet
Rámutatott, a Krisztus iránti szeretetünk és a vallásosság megélésében is hatalmas különbségeket tapasztalt a missziók alatt.
– Nigériában óriási istentiszteletek vannak, több ezer fősek. Locsolják a szentelt vizet, hatalmas népünnepélyt tartanak. Olyan erős érzelmi töltete van egy istentiszteletnek, misének, hogy nem hasonlítható az európai vallási élethez. Ez segít nekik abban a nagy nyomorban, amiben élnek, hisz minden nehézség ellenére boldogok tudnak lenni és tényleg vidámak – magyarázta.
Az ilyen istentiszteletekről egyébként több pillanatképet is megosztott a hallgatósággal és más fotókat is, amiket segítője, Muhari Papp Balázs Sándor készített. A művésszel több, mint 20 éve dolgoznak együtt.
