Borvendég Zsuzsanna: „Tévedünk, ha azt hisszük, a Szovjetunióval a kommunizmus is eltűnt”

Világviszonylatban 100 millió főre becsülik a kommunista diktatúrák áldozatait, Kelet-Közép-Európában pedig számuk eléri az 1 millió főt. Az Országgyűlés 2000. június 16-án nyilvánította a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává február 25-ét. 1947-ben ezen a napon a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.

– Ezen a napon a kommunista uralom teljes magyarországi időszakának áldozatairól emlékezünk meg. Ez nem csak az 1945-től tartó időszakot, hanem a Tanácsköztársaságnak nevezett kommün idejét is jelenti. Utóbbi csak 133 napig tartott, de így is nagyon sok véráldozatot és egyéb áldozatot is követeltek ezek a rendszerek – hangsúlyozta kérdésünkre Borvendég Zsuzsanna történész, a Magyarságkutató Intézet tudományos munkatársa. Mint ismertette, 1945 után a Vörös Hadsereg segítségével vették át az ország irányítását a kommunisták. Bár volt egy átmeneti időszak, a koalíciós kormányzás, de valójában az ország irányításához, ellenőrzéséhez fontos kulcspozíciókat az első pillanattól kezdve a kommunisták foglalták el.

 – mutatott rá. Megjegyezte, az emléknapon nem csak a halálos áldozatokra emlékezünk, hanem mindenkire, akit meghurcoltak, akinek elvették az önálló, szabad élethez, az emberi méltósághoz való jogát. – Lehet, hogy nem börtönözték be, nem kínozták meg az Andrássy út 60. pincéjében azt az embert, akit a rendszer ellenségnek bélyegzett meg, de nem tudta kibontakoztatni azt az életpályát, amely saját tehetségéből adódóan neki rendeltetett volna – tette hozzá.

Bármibe csomagoljuk, a diktatúra, diktatúra marad!

Borvendég Zsuzsanna több előadásában is hangsúlyozta, a diktatórikus rendszereknek nincsenek fokozatai, nem létezik olyan, hogy „puha” diktatúra. Véleménye szerint, akik például a ’80-as évekre nosztalgikusan emlékeznek vissza, vagy az évtized retró hangulatáért rajonganak, gyakran elfelejtik annak valóságát.

 – hangsúlyozta a szakember. Meglátása szerint amíg a Szovjetunió létezett, központilag tudta támogatni a kommunisztikus ideológiákat, de attól, hogy ez az államszövetség összeomlott, a hálózatként működő ideológiák életben maradtak.

– A kulturális életet leuraló, a kommunista ideológiához közel álló erők ma is csak diktatúrában gondolkodnak. Például Nyugat-Európában sok ember észre sem veszi, hogy milyen véleménydiktatúrában él. Tehát, amikor nosztalgiával emlékezünk egy lezárt korszak diktatúrájára, például a Kádár-korszakra, akkor az egyfajta tudatalatti manipuláció is, amivel elfogadjuk azokat a kereteket, amelyekben egy diktatúra működhet – fejtette ki Borvendég Zsuzsanna. Hozzátette, ezért is fontos, hogy minél többféle módon, a lehető legszélesebb körben ismerjék meg a fiatalok azt, hogyan is működött a Rákosi- vagy a Kádár-rendszer. Mint fogalmazott, nem az a kérdés, hogy tudunk-e vagy sem okostelefont venni, hanem az, hogy az az okostelefon hagy-e minket szabadon gondolkodni, szabadon dönteni.