2024.02.09. 20:00
Több mint ezeregyszáz darab kincs lapul a debreceni kutatóorvos otthonában – fotókkal
Szöőr Árpád kutatóorvos otthonában járt a Haon, ahol testközelből gyönyörködhettünk csodálatos műtárgyakban.
Szöőr Árpád szívének legkedvesebb az első darab, a mezőtúri koronás korsó
Forrás: Molnár Péter
A napokban ismerhettük meg Szöőr Árpád kutatóorvost, egyetemi adjunktust a TV2-n futó Kincsvadászok című műsorban, akiről kiderült, fő hivatása mellett kerámiatárgyakat is gyűjt.
Mára nem akármilyen gyűjteménnyel büszkélkedhet, hozzávetőleg 1100 darab értékes, gyönyörű tárgy van a birtokában. A kerámiák mellett szívesen vásárol táblaképeket, könyveket és bicskákat is.
A Haonnak szerencséje volt a minap a debreceni gyűjtő csodás műtárgyait testközelből megtekinteni, az alkotásokat talán még varázslatosabbá tette az, hogy Szöőr Árpád olyan áhítattal beszélt azokról, hogy a szerkesztőség munkatársai is azonnal szerelembe estek. Ottjártunkkor mintegy 100 tárgyat vehettünk szemügyre, köztük azt is, ami a kutatóorvos szívéhez talán a legközelebb áll.
Mezőtúri koronás korsó
– A kerámiagyűjteményem első darabja egy 72 centiméter magas pompás mezőtúri koronás korsó, amit a világkiállításokon is többször elismert neves fazekas, id. Badár Balázs készített a századfordulón. Huszonéves voltam, amikor megörököltem, ugyanis a nagyszüleimé volt.
Furcsa, de emlékezeteim szerint senkinek sem tetszett a családban, azonban én már gyerekként sokat nézegettem, mintha tudtam volna előre, hogy fontos momentuma lesz az életemnek
– idézte fel a gyűjtő.
Forrás: Molnár Péter
– Miután hozzám került, eladásra hirdettem, kíváncsi voltam, mennyi idő után jelentkeznek érte. Nos, nem kellett sokat várni, egy nap elteltével egy gyűjtő megvásárolta volna tőlem. Ekkor úgy döntöttem, kicsit utánajárok, milyen tárgy is van a birtokomban; hiába nem voltam még jártas a kerámiákban, azért volt egy sejtésem, hogy nem minden alkotásra jelentkeznek azonnal a vevők.
Itt kezdődött mondhatni a történet, a váza kapcsán ismerkedtem meg Badár munkásságával és a népi szecesszióval. Eleinte csakis kizárólag Badár műveit kerestem, talán azért, mert jóformán csak őt ismertem, majd egy gyűjtőtársam, Horvay Tibor egy vásárlás kapcsán bevezetett a hódmezővásárhelyi majolikák fantasztikus miliőjébe. Neki köszönhetem, és a gyűjteményének, valamint a családom vásárhelyi gyökereinek, hogy egyre inkább elkezdett érdekelni a vásárhelyi történelem, illetve alkotások
– mondta el Szöőr Árpád. Megjegyezte, felmenői Hódmezőváráshely kultúrájának, újkori történetének és közéletének meghatározói voltak. Dédapja, id. Rapcsák Péter vendéglőt üzemeltetett, nagybátyja, Rapcsák Péter a Református Ótemplom lelkipásztora, míg nagyapja, id. Rapcsák András, matematikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, mindemellett nagybátyja, Rapcsák András, Hódmezővásárhely polgármestere volt.
Szöőr Árpád kerámiagyűjteménye
Fotók: Molnár PéterNépi szecessziós cserepek
A kerámiagyűjtő érdeklődésünkre elmondta, miért állnak közel a szívéhez a népi szecessziós cserepek, többek közt a hódmezővásárhelyi kismesterek és a Majolikatelep kiemelkedő művészeinek alkotásai. – Az említett műhelyeknek a célközönsége a közép- és kispolgárság, tanárok, mérnökök, orvosok, kispénzű hivatalnokok és kisbirtokosok voltak; ők azok, akiknek igyekszek emléket állítani a gyűjteményemmel – árulta el Szöőr Árpád, aki körülbelül 17 éve rabja az alkotásoknak és a mögöttük álló történeteknek.
Hozzátette, amikor még annyira nem került közel a tárgyakhoz, és nem ismerte azokat, akkor szinte válogatás nélkül megvásárolt mindent, jóformán nem érdekelte, mikor készült, miből és hogyan, csak az volt számára a fontos, annak a szignója legyen rajta, akinek a munkásságát kedveli. Ez azonban mára megváltozott.
Ma már nem azzal a céllal vásárolok, hogy még eggyel több legyen és duzzassza az egyébként is szép számmal rendelkező gyűjteményemet. Sokkal inkább az a döntésem fő mozgatója, hogy mennyire hiányos anélkül egy-egy kollekcióm, tehát sokkal tudatosabb vagyok, mint korábban
– hangsúlyozta, majd összegzést adott kincseiről.
Forrás: Molnár Péter
Ezek a debrecenieket is érdekelhetik
– Többnyire népi szecessziós kerámiák vannak a tulajdonomban, amelyek a korábban is említett Badár Balázs mezőtúri, Bozsik Kálmán kunszentmártoni fazekasok, valamint a Hódmezővásárhelyi Művészek Majolika és Agyagipari Telepének művei és vásárhelyi kismesterek alkotásai. De itt megjegyezném, vannak olyan tárgyak is, amik a debreceniek érdeklődését minden bizonnyal felkeltenék, mint az 1830-as évekből származó mezőcsáti tányér, ami egy kakasembert ábrázol – mutatta meg a tárgyat. Mint mondta, valószínűleg a neves fazekasmester, Rajczy Mihály egy korai munkája. A tányér motívumai szépen példázzák, hogy sok ottani fazekashoz hasonlóan a szakmát ő is egy debreceni mestertől tanulhatta.
Majd a gyűjtő elővett egy páros kést is, ami még inkább érdekes lehet az olvasók számára. – Ez egy 1926-os páros kés, kifogástalan állapotú, amit akkoriban egy debreceni mester, Németi készített, még az Apafi utcán volt a műhelye. A bicskagyűjtők körében ez egy igazán vágyott tárgy, nagyon kevés van belőle, és tényleg tökéletes állapotban van. Kicsit utánajártam a történetének, és miután egy svédországi aukción megvásároltam, kiderült, egy svéd diplomata vendégeskedett hazánkban, ő kapta évtizedekkel ezelőtt, a házában lapult sokáig – osztotta meg portálunkkal.
Tervben egy múzeum
Mint megtudtuk, Szöőr Árpád itthon már többször kiállította gyűjteményének darabjait, van egy közösségi oldala is, ahol hetente ír egy-egy, a birtokában lévő tárgynak a múltjáról.
Arról is kérdeztük, mi a célja a gyűjteménnyel. – Örülök, hogy nem úgy jártam, mint sok más fiatal, aki egy hasonlóan szép tárgyat örököl, mint én, és eladja, aztán elfelejti még azt is, hogy létezett. Velem ez nem így történt. Egy tárgyat kaptam a sorstól, ami alapja lett egy „várnak”, amit tanulással, tárgyismerettel, szorgalommal tudtam felépíteni – erre mindenképpen büszke vagyok. Így nemcsak tárgyakkal lettem gazdagabb, hanem tudással is, ami pedig örökké az enyém marad – tette hozzá.
Megosztotta, feleségével az az álmuk, hogy nyissanak egy lakásmúzeumot, ahol méltó módon ki tudják majd állítani a gyűjteményt, hogy mindenki – ideértve a családtagokat is – gyönyörködhessen bennük.
