Felújításra szorul, de megérdemel egy jobb sorsot a Senyei-Oláh István utcai védett ingatlan - fotókkal

Százötvenmillió forintért hirdetik azt a Senyei-Oláh István utcai házat, amely pár esztendő híján száz évvel ezelőtt épült, és az azóta jelentősen megváltozott környéken még jelenlegi állapotában is vonzza a tekintetet - írja a Cívishír.

Az ingatlan tulajdonosától megtudták: a felújításhoz nincs elegendő pénzük, ezért úgy döntöttek, megválnak az épülettől, amelyet már jó ideje próbálnak értékesíteni.

– fogalmazott.

Egykor a szegényeknek utalták ki

A 370-380 négyzetméteres ingatlanból mintegy 290 négyzetmétert építettek be, és tartozik hozzá egy pici, nagyjából 90 négyzetméteres belső udvar is. Arra, hogy egykor az utcafronton üzletek működhettek, ma már csak a lehúzott redőnyök emlékeztetnek. A L-alakú, függőfolyosós épület földszintjén három, az emeleten négy lakást alakítottak ki. 

– Ezek közül három szoba-konyhás, mindössze 25 négyzetméteres, három pedig kétszobás, 45 négyzetméteres. Az emeleti részen, a sarki lakás 90 négyzetméteres, azt az egykori tulajdonos magának építette – mondta az ingatlan jelenlegi tulajdonosa, hozzátéve, hogy beépíthető a hatalmas tetőtér is, és az épületet teljesen alápincézték, egy időben laktak is ott.

– Úgy tudom, a második világháború után kényszerbérleményként a város szegényeknek utalta ki, szerény összegért idős emberek éltek a házban, így abban az időszakban az állagmegóváshoz szükséges felújítások is elmaradtak. Az épület a hatvanas évek közepén került az édesapám családjának tulajdonába. Nagyapám még cipőfelsőrész-készítőként a legnagyobb, sarki üzletben dolgozott, ahol később varroda, majd élelmiszerbolt volt. A többi üzlethelyiségben kerékpárjavító, cipész és könyvkötő műhely működött - emlékezett vissza.

Az ingatlan múltja kevésbé ismert

A ház történetéről nem sokat lehet tudni, a környékről, ahol áll, lényegesen többet. – A 18. század második felében, 1767-68-ban a 381-es ingatlan volt ez a Csapó utcán – meséli Horváth Péter helytörténész. 

– A mostani Senyei-Oláh István utca ugyanis abban az időben még Csapó utca volt. Akkor még létezett a Csapó kanyar, és a mainál magasabb rangú, főbb utcája volt ez a városnak. A 19. század második felében, 1872-ben átszámozták a telkeket, és ahol most ez az emeletes épület áll, a Csapó utca 471-es számú portája lett. Debrecenben egyébként annak idején nem volt kézenfekvő, hogy hogyan is számozták a telkeket, a mai számozási rendszert 1898 körül alakították ki. Ennek az a lényege, hogy ha Nagytemplomnak háttal állunk, akkor jobb kéz felé mindig a páratlan, bal kéz felé pedig a páros számok esnek. Ez a belvárosban a mai napig jobbára így van. Az utca a festő, grafikus Senyei-Oláh István nevét 1972-ben kapta – ismertette Horváth Péter, aki elmondta azt is, hogy a szomszédos Faragó utca nevének említése valamikor az 1845 és 1860 közötti időszakra tehető, míg a Csapó utca, amit korábban Homok utcának hívtak, az egyik legrégibb utcanév a városban. Ma már talán csak kevesen tudják, hogy nevét egy szinte teljesen elfeledett mesterség űzőiről, a magát a gubát és annak anyagát is készítő gubacsapókról kapta.

Szép emlékek őrzője

Ami pedig a most ott álló, egyemeletes, manzárdtetős sarok bérházat illeti, azt Csapos János építtette, de Horváth Péter szerint az sem zárható, bár erre adatok nincsenek, hogy az épületnek a tervezését, kivitelezését is ő maga végezte, hiszen szakmáját tekintve építőmester volt.

A ház jelenlegi tulajdonosát erős érzelmek kötik az épülethez, mint mondta, ott született, ott nőtt fel, rengeteg szép emléket őriz a környékről és az ingatlanról is, amely helyi egyedi védelem alatt áll, és ez szerinte megnehezíti az értékesítést, hiszen a felújítása plusz költséget, számos kötöttséget jelent.