Gyászközlemény

Mély megrendüléssel tudatjuk a szomorú hírt, hogy a Talajbiológiai Munkabizottság tiszteletbeli elnöke

Dr. Tóth János Attila
nyugalmazott egyetemi docens

2024. május 22-én elhunyt.

Tanár Úr, ahogyan közvetlen kollégái, barátai és tanítványai is hívták, alapítója volt a DAB Mikrobiális Ökológia Munkabizottságnak, a jelenleg Talajbiológiai Munkabizottság elődjének, illetve több cikluson keresztül elnöke is, egészen 2017-ig. Több évtizedes kutató-oktató munkája során leginkább a talajbiológia tudománya, a klímaváltozás hatásai, a talaj szerves anyagainak lebontó folyamatai, biológiai összefüggései voltak a hozzá közel álló érdeklődési területek. Egészen nyugdíjba vonulásáig a Kossuth Lajos Tudományegyetem, illetve később a Debreceni Egyetem Ökológia Tanszékén oktatott és kutatott. Az ökológusok, biológusok és környezetkutatók képzése során többek között olyan tantárgyak kötődtek a nevéhez, mint a Mikrobiális ökológia vagy a Terresztris környezetvédelem. Tanítványai számára emlékezetesek maradtak legendás terepgyakorlatai is. Legtöbben azonban mégis arról emlékezhetünk rá, hogy társ-alapítója volt a Síkfőkút Projekt kutatóterületnek 1972-ben, illetve alapítója 2001-ben a Síkfőkút DIRT Project kutatóprogramnak. Neve elválaszthatatlan volt Síkfőkúttól! Már akkor felismerte, hogy a talaj és a benne lejátszódó biológiai folyamatok elválaszthatatlanok a klímaváltozástól. Ennek fényében, több, mint két évtizedig fáradhatatlanul szervezte a DIRT projekttel kapcsolatos tudományos életet, aktív kapcsolata volt több magyar és nemzetközi kutatóhálózattal, neves kutatókkal. Nemzetközi szintre emelve a területen folyó kutatómunkát, elismert nemzetközi kutatókkal aktívan együttműködve dolgozott. Ebbe a munkába, ezekbe a kapcsolatokba bevonva tanítványait, elindítva hallgatóit a tudományos élet rögös, kihívásokkal teli, de annál szebb útján. A Síkfőkút Projektet igazán szerette, magáénak érezte. Talán ennek is köszönhető az a kis tudományos „műhely”, amelyet eköré épített, melyben szakdolgozók és doktorandusz kutatók lelkesen vettek részt más kollégákkal együtt. Ez hátteret adott szakmai megbeszélésnek, vitafórumnak, és a fiatalok kinevelésének. Egészen nyugdíjba vonulásáig aktívan részt vett a munkában, terepre járt Síkfőkútra és fiatal kutatók munkáját segítette önzetlenül. A vezetésére bízott közösségeket és fiatal kutatókat hozzáértéssel irányította, tanácsaival, szeretetével mindannyiuk életét segítette.

Mély fájdalommal búcsúzik Tőle családja: felesége, lányai, unokái, valamint testvére és valamennyi hozzátartozója. Fáradhatatlan igyekezettel próbálta átadni családjának a természettudományok iránti szeretetét. Nyugdíjas éveiben a zene, valamint a régi és modern technika egyre jobban érdekelte, továbbá foglalkozott Debrecen helytörténetével is. Korán elveszített édesapjának emléke rajta keresztül soha nem homályosodott el: magában hordozta édesapja világszemléletét, a múlt iránti lelkesedését és a gyűjtőszenvedélyt. A régi idők tárgyi kultúrájának tiszteletét továbbadta gyermekeinek, unokáinak is.

Unokái sok-sok örömet, vidámságot hoztak életébe. Hihetetlen türelemmel, gondoskodással, szeretettel bánt velük.

Szoros kapcsolat fűzte testvéréhez és édesanyjához. Az elmúlt néhány évben napi rutinná váltak a testvérével folytatott hosszas telefonbeszélgetések. Tájékozottsága, kimeríthetetlen kíváncsisága a világ eseményei iránt lendületet adott neki a mindennapi életben. Lenyűgöző humora a társaság középpontjába helyezte, ezzel felejthetetlen vidám perceket szerzett barátainak az összejöveteleken. Drága emléke örökké a szívünkben él.

Szeretetre méltó, színes egyéniség távozott…

Búcsúztatása 2024. június 14-én pénteken, 12:30 órakor lesz 
a Debreceni Köztemető 1. sz. ravatalozójában.

Családja, barátai, tanítványai, munkatársai, tudós pályatársai és tisztelői együtt búcsúzunk Tőle, és szeretettel őrizzük emlékét.