Szándékosan bombázhatták Kabát – szemtanú idézte fel a 80 éve történteket

Összesen 9 bombát dobott le egy amerikai bombázó Kabára 1944. augusztus 28-án. A nyolcvan évvel ezelőtti támadásban nyolcan vesztették életüket, köztük néhány éves, s alig pár hónapos gyerekek is. Az utókor értetlenül áll az esemény előtt, hiszen a településen és közvetlen közelében nem volt olyan, stratégiailag fontos létesítmény, amelyet a szövetséges csapatoknak mindenképp el kellett volna pusztítaniuk. A kabai bombázásról idén készített dokumentumfilmet a helyi őstermelő Diczkó László. Vele beszélgettünk a kutatásáról, a történtekről, érdekességekről, illetve ellátogattunk egy még mindig élő szemtanúhoz is.

 – mondta a kabai helytörténet-kutató. Hozzátette, a bombázásról készült jelentést elkérte az Amerikai Légierő Történeti Hivatalától, amelyben az szerepel, hogy az egyik gép késve vette a rádiójelet és azért dobta le később ott a bombáit. A másik bombázónál műszaki problémák adódtak, ezért nem tudták időben kioldani a kilenc bombát.

Diczkó László állítja, nem kényszervetés volt a kabai bombázás

– Az amerikai jelentés szerint 15 percig javították a hibát, majd utána engedték ki a bombákat, amelyek Kabán csapódtak a földbe. Ezt úgy hívják, hogy kényszervetés. Horváth Attila – aki Dede Kálmán mellett a másik kutatója ennek az eseménynek – könyvében azt írja, hogy Kaba az eklatáns példája a kényszervetésnek. Nos, én azt állítom, hogy ez nem kényszer volt – mondta Diczkó László.

Mint magyarázta, az amerikaiak által készített bombázást kiértékelő fotón 11 órát jelöltek meg a miskolci támadás időpontjaként. Ez az időpont viszont nem lehet valós. Ugyanis egy másik jelentés szerint a bombázók 10:25-kor érték el az indítási pontot (ez az utolsó ráfordulási pont a cél előtt). Ez lehetséges, viszont a célpont innen 35 kilométerre volt. 

 – mutatott rá.  

A kiértékelő légifotóra visszatérve pedig elmondta: azt biztosan nem a bombázók készítették, ugyanis a képen sem füst, sem tűz nem látszódik. A felvételt az egyik később érkező kísérővadász készítette, ezért nem a miskolci bombatámadás történt 11 órakor, hanem a fotó készült ekkor. A jelentésbe nagy valószínűséggel adminisztrációs hiba miatt került ez az időpont.

Nem volt cél Kaba, mégis lakott területre vetette a bombákat az amerikai legénység

 – mutatta be.  

Diczkó László elmondta, a történteket – 30 évvel később – Dede Kálmán, egykori kabai tanító is megírta, aki a bombázást követően a mentést vezényelte. Ő a könyvében azt írta, a község fölé körülbelül 10 óra 55 perckor ért a bombázócsoport. – Ez megállja a helyét, ugyanis, ha a 350 km/órás sebességgel számolunk, akkor a gépeknek 10:50 és 11:00 óra között kellett ideérniük – jegyezte meg.  

Tehát Miskolcról 24 perc alatt értek a bombázók Kaba légterébe, azaz a műszaki hiba kijavítása után (a fentebb említett 15 perc) maradt 9 perc alatt nem dobták le a bombákat, pedig abban az időintervallumban lakatlan terület felett haladtak keresztül. 

 – magyarázta a kabai bombázás okait Diczkó László.

Ilona néni általános iskolás volt, amikor látta, ahogy az egyik bomba lehullik

Kilenc darab bomba csapódott egyvonalban, hozzávetőlegesen észak-déli irányban a földbe, a mostani Széchenyi utca térségében. A támadásban nyolcan vesztették életüket, a legidősebb egy 70 éves asszony volt, míg a második legidősebb áldozat egy 20 éves lány, illetve több pár éves vagy néhány hónapos gyermek. – Dede Kálmán úgy fogalmazott, az elhunytak olyanok voltak, mint a kékkötő. Megfulladtak. Néhány nap múlva volt a temetésük, amelyen a 18. Horst Wessel SS Önkéntes Páncélgránátos Hadosztály díszszakasza is felsorakozott. Az áldozatokat harci cselekmény következtében elhunytaknak tekintették a német katonák – mondta Diczkó László.

Beszélgetésünket követően ellátogattunk Kabafalvi Sándornéhoz. Az idős asszony a 80 évvel ezelőtti kabai bombázás idején általános iskolás volt. Mint visszaemlékezett, légi riadó idején nem sziréna szólt, hanem a harangot verték félre.

 – idézte fel. 

Mint megtudtuk, az akkori szabályzatok alapján a lakosoknak lövészárokszerű bunkereket kellett a házaknál kialakítaniuk és oda kellett menekülniük, ha légi riadó volt. Kabán ez több alkalommal is előfordult, de egyszer sem fenyegette közvetlen veszély a községet, ugyanis a gépek a stratégiai célpontok felé haladtak. Ezért az ottaniak egy idő után már nem használták a „lövészárkaikat”. Erre utalt Ilona néni is, amikor azt mesélte: édesapjuk kérése volt, hogy légi riadó esetén menjenek ki a Mácsai utcai házukból és annak a falához húzódjanak. 

A még elő tanúkkal készült interjúk és a források alapján 4 és fél nap 2. rész címmel egy filmet is készített Diczkó László, melyet a kabai bombázás 80. évfordulóján, 18 órakor mutatnak be a Mácsai Sándor Művelődési Házban.