A teljes vakságtól rettegett sok debreceni aznap, amikor elsötétült az ég

Ezelőtt pontosan 25 évvel, 1999. augusztus 11-én volt Magyarország területén látható teljes napfogyatkozás, mely látvány csak ritkán adatik meg. Bizonyára sokan emlékeznek a jeles napra, amely minden túlzás nélkül hónapokkal a rendkívüli esemény előtt lázban tartotta hazánkat, mindenki gyermeki izgalommal várta az eseményt. Írásunkban a Hajdú-bihari Napló korabeli cikkein és persze saját élményeinken keresztül emlékszünk vissza, milyen közhangulat uralkodott 1999 nyarán Debrecenben, amikor valóban mindenki a napfogyatkozásról beszélt. Mivel hasonló esemény 1842-ben fordult elő az országban, nem voltak pontos információk, így szabadon keringtek a fél füllel hallott, áltudományos ismeretek és a pánikkeltő pletykák.

A közvélemény két részre határolódott: voltak, akik az ezredforduló közelsége miatt a megvilágosodást, és a szép reményekkel kecsegtető Aranykor eljövetelét jósolták, míg mások attól tartottak, hogy örökre megvakulnak. Ezen az sem segített, hogy a televíziós műsorokban egymást váltották a szemészek, csillagászok és tudományos szakemberek, akik érthető, logikus módon elmagyarázták, mi is fog történni pontosan. Maga a teljes napfogyatkozás az a jelenség, amikor bolygónk egy pontjáról nézve a Hold teljes egészében kitakarja a Napot, és árnyéka a Földre vetül, így néhány percre teljes sötétségbe borul az égbolt.

Jó üzlet volt a napfogyatkozás az árusok számára

Amennyiben valaki szabad szemmel követi a jelenséget, a tudományos magyarázat szerint nagyjából az történik, hogy abban a pillanatban, amikor a Nap újra előbújik a Hold mögül, hirtelen megnő a sugárzás, és a sötéthez szokott szemünk lencséjében pillanatok alatt összegyűlő fény kiégeti a retinát, ezzel súlyos vagy akár végzetes károsodást okozva.

Ízlésben vitatható módon Nap(fogyatékos) szemüveg címmel is megjelent egy írás, amelyben a fogyasztóvédelem arra hívja fel a figyelmet, hogy óvakodjanak a polgárok a kétes eredetű szemüvegektől. Akkoriban nagy divat volt, hogy ingyenes, színes képeslapokat osztogattak a bárokban. A hatóság több olyan, vendéglátóhelyen osztogatott szemüveget bevont, amely mindössze egy fóliával ellátott keret volt képeslapba volt illesztve. Mint a cikkben olvasható, a hivatal szerint a „sugárvédelmi szakvélemény megfelelőnek találta” a legtöbb szemüveget.

Néhány héttel a katartikus esemény előtt már lehetett tudni, hogy a teljes napfogyatkozás csak a Szeged és Szombathely közötti sávban lesz látható, és Hajdú-Biharban nem fog teljesen elsötétülni az ég:

 – hűtötte le a kedélyeket a augusztus 11-ei Napló címlapja. Ennek ellenére a védőszemüvegek eladása történelmi csúcsot döntögetett, elvégre a látására mindenki úgy vigyázott, mint a szeme fényére.

Bezártak bankok, gyárak, üzletek

A debreceni szemészeti klinika egyik munkatársa akkor azt nyilatkozta a Naplónak, nem hiszi, hogy tömegek vakulnának meg, azonban biztosra vette, hogy legalább százan keresik majd fel a klinikát látási panaszokkal. Egy másik írás szerint sokan az állatok miatt aggódtak, akiket aligha lehetett rábeszélni, hogy viseljenek védőszemüveget. Éppen ezért a napilapnak megszólalt a debreceni állatkert igazgatója is, aki elmondta, milyen intézkedésekkel készülnek a nagy napra. 

A Napló foglalkozott azzal is, mely ágazatokban szünetel a munka a látványosság idejére. Egyes gyárak leállást ütemeztek a hétre, azonban nem a napfogyatkozás miatt, hanem csupán a tervezett karbantartást végezték. Néhány bankfiók is bejelentette, hogy a déli órákban zárva tartanak, tekintettel a várhatóan minimális ügyfélforgalomra. A debreceni klinikákon és a vármegyei kórházakban azonban egyetlen műtétet sem halasztottak el:

 – nyilatkozta a napilapnak az akkori rektor. Hozzátette, a betegeket természetesen felvilágosítják a teljes napfogyatkozás ártalmairól, a szemészet munkatársai pedig fokozott készenlétben állnak majd.

Beköszöntött augusztus 11-edike

Elérkezett a várva várt nap. A debreceniek egy része már előre kivette a szabadságot, és előkelő pozícióból nézte a napfogyatkozást: többen Siófokra vagy Szegedre utaztak a látványosságért. (A MÁV-nak nem sikerült teljesen felkészülnie a rohamra, a vonatok zsúfoltak voltak, munkatársunk anno két órát várt visszafele Cegléden csatlakozásra, pár perc késés miatt.) Hajdú-Biharban az előrejelzésnek megfelelően csalódást keltő volt az élmény: nemcsak azért, mert be volt borulva az ég, hanem azért is, mert valóban éppen annyira sötétedett be, mint amikor egy zsengébb felhő kúszik a Nap elé.

A vármegyéből a legjobban Csökmő és Darvas környékén lehetett látni a jelenséget. A Napló másnapi írásából kiderül, a 47-es főúton megállt az élet, az autók leálltak, az addig éneklő madarak elhallgattak. A lap egyik újságírója eképpen ragadta meg a pillanatot:

Sokan a mai napig ereklyeként őrzik az ezredforduló előtt vásárolt védőszemüveget. Talán nekik volt igazuk, ugyanis a 2081-es napfogyatkozásra már nem kell újat beszerezniük. Legközelebb ugyanis ekkor lesz Magyarországról megfigyelhető az égi csoda.

Petőfi is tanúja volt a jelenségnek

„Konok természetének Petőfi nem egyszer megadta az árát, így az 1842-ik év nyarán majdnem megvakulással lakolt érte. Ez évben teljes napfogyatkozás volt látható Magyarországon, s mi e tünemény kedvéért a város szélére mentünk, hogy azt teljes pompájában láthassuk. Amint a nap fényes tányérja fogyni kezdett, Petőfi föltette magában, hogy annak teljes elfogyásáig bele fog nézni, s csakugyan, intéseim dacára sem vette le arról tekintetét. De amint az első sugár igen éles hatással ismét kilövellt, Petőfi szemeire csapta tenyerét s egész hazáig karon kellett őt vezetnem, s csak napok múlva szűnt káprázata, de bal szemének ez annyira ártott, hogy avval sohasem látott többé tisztán.”

Maga a költő pedig egy versében is megörökítette tapasztalatát: