Ilyet még nem láttunk! Tóth Tibor magának gyárt bicikliket, és bárhova elteker – fotókkal, videóval

– Ha annyi pénzem lenne, mint amennyi kilométer van a lábaimban, talán már egy ház ára is összejönne belőle – ez az idézet egy hajdúböszörményi úriembertől származik, aki évtizedek óta aktívan rója az utakat két (vagy több) keréken. Történetünk főszereplője Tóth Tibor, aki ugyan a nyugdíjas korosztályba tartozik, viszont hűen szeretett hobbija lázban tartja már fiatalkora óta. Ha valaki tudja, milyen az egyedi bicikli, ő biztosan: versenykerékpártól kezdve ötkerekűn át világbajnok keróig minden van nála, melyekből jó néhányat megmutatott stábunknak – volt amelyikkel elmentünk egy körre.

Tóth Tibor háromkerekű biciklivel járt a reptérre dolgozni

Böszörmény egyik kis, de nagy forgalomtól annál inkább zajosabb utcájában találkoztunk Tóth Tiborral, aki éppen találkánk megbeszélt időpontja előtt ért haza. Mi is akkor szálltunk ki az autóból, szóval még csak felcsengetni se kellett, sőt: a kezében lévő kulcscsomó csörrent meg hamarabb. Közte volt ugyanis egy olyan fémdarab, ami a garázsajtót nyitja, mögötte pedig már várt ránk az egyik csoda, amit Tibor álmodott meg.  

 – emlékezett vissza egyik történetére. Majd amikor kitolta a garázsból az említett csodakerót, leesett az állunk, és kezdtük kapiskálni, miért élvezet ezzel a járművel tekerni.

– Sok helyen megnézték már, például Hajdúszoboszlón is, amikor egy pár percre hagytam magára, de sokkal többet kellett várni, hogy visszakapjam, annyian akarták kipróbálni, gyerekek, felnőttek is… – osztotta meg Tibor, és mit hoz a sors, közben egy járókelő haladt el mellettünk, aki menet közben tett egy 360 fokos fordulatot, csak hogy még egyszer szemügyre tudja venni a járgányt.

Újra szól az ötkerekű – kifogott rajtunk az egyedi bicikli

Fogadjunk, hogy nem ültek még ötkerekű biciklin, de talán még nem is hallottak róla… Míg végiggondolják, hogy így van-e, addig röviden elmesélem Tibor Colnago for Ferrari nevezetű bringájának a történetét. Ez a kerékpár igen ritka, Tibor szerint 6-7 éve 1100 dollár volt az ára. Amikor kihozta a lépcsőházból, csak annyit mondott, hogy ha ez a bicikli beszélni tudna… Minden bizonnyal temérdek kilométert pakolt ebbe is, viszont úgy volt vele, ha fia az iskolában ötössel vizsgázik, nekiadja emlékbe – így is történt. Közben beljebb haladva láttuk, mennyi minden, nemcsak bicikli, hanem Tibor által használt kerékpár alkatrész (pl. tartalék futómű, pótkerék) van a másik helyiségben.

Na, ugye, hogy nem hallottak még ötkerekűről? Ugyan ez gyári, mégis különleges darab, Tibor pedig ideadta egy körre, hogy kipróbáljam. Azt mondják, ha az ember már egyszer megtanult biciklizni, akkor soha nem fogja elfelejteni. Hát, bevallom, nekem újra kellett tanulni, mert az első néhány tekerés után kis híján repülni is megtanultam. Az első négy, kisebb kerék miatt ugyanis nem egyszerű kormányozni, sokkal inkább testsúly-áthelyezéssel lehet irányítani.

– mutatott rá a robusztus moutain bike-ra. Ezzel gyakran járt többek között a hegyekben a közeli, hadházi erdőben is.

Kedvence mégis az általa csak „Trek”-nek hívott fehér, versenybicikli, amivel úgy tartja, talán még a Tour de France-on is el lehetne indulni. 2008-ban vette a vázat, a többi alkatrészt pedig egyenként válogatta ki, majd rakta össze saját magának.

És hogy hogyan kezdett el Tibor saját célra bütykölni? Mint elmondta, gyerekkora óta szoros kapcsolat fűzi a pedálos járművekhez, édesapja pedig bicikliszerelő volt. – Mondtam édesanyámnak, hogy majd az első fizetésemből bringát fogok venni, így is történt. Az összes pénzemet elköltöttem rá, még egy gömb fagyira se telt már utána – vallotta be.

Egy óra alatt Budapest biciklivel? Na persze… 

 Tibornak sikerült, egyik barátjával közösen, és ha már barátok: Fekete Zsigmonddal gyerekkora óta szoros kapcsolat köti össze, vele többször is bejárták már a Zempléni-hegységet, sokszor szakadó esőben. De volt olyan is, amikor Pozsonyba tekert el, míg mással egy görbeházai buszmegállóban ébredtek fel őket bámuló emberek között – valahol meg kellett húzódni a hosszú éjszakai út során. Elmondása szerint is előfordult, hogy útközben szenderedtek el társával egy hidat átszelve... 

Szinte már lubickoltunk a nosztalgiában, amikor hirtelen elmosolyodva rám nézett, majd megkérdezte:

 – én pedig mélyen elgondolkozva kerestem a csavart, látva, hogy egyre gyanúsabban bazsalyog. Aztán végül bal karját, kezén az órával a feje fölé emelte, majd ezt mondta: – Így egy óra alatt bárhova el tudok jutni – kacagott, én meg fogtam a fejem, de azért mosolyogtam. 

A történetből már jó néhányszor kiderült, hogy Tibor szenvedélyesen szereti a bicikliket; nekünk ez akkor vált igazán nyilvánvalóvá, amikor a háttérben parkoló autójára mutatott, majd nevetve közölte, hogy abban a kombiban bizony kevesebb (170 ezer) kilométer van, mint amennyit ő életében kerékpározott. Ha teheti, most se veszi elő, csak akkor, amikor a családdal együtt utazik.

Tóth Tibor bár nem gyakran indul el messzire egészségállapota miatt, nem szeretne leállni

Egy intenzív tekeréshez persze szükség van jó erőnlétre, és bár Tibor túl van a 65-ön, elképesztően erős a szervezete. Többek között ennek is köszönheti, hogy májusi, életmentő műtétjét követően újra nyeregbe tudott ülni. 

Hát, most már Önök is járhattak Tibor „biciklis útján”, amit azért még tervez bővíteni, a „munkálatok” viszont egy bizonyos szemponttól függenek – erre széles mosollyal világított rá:
– Ameddig az egészségem bírja, addig tekerem a biciklit… – és ahogy ezt mondta, hirtelen csend lett az addig zajos kis utcában.