Töretlen a Debreceni Régiségvásár népszerűsége, rengetegen kincskeresésbe kezdtek – fotókkal, videóval

Október második hétvégéjén a vásároké a főszerep Debrecenben. Sokan megfordultak szombaton az I. Debreceni Sokadalmon, és a kincskeresőknek vasárnap reggel sem szegte kedvét a csípős őszi reggel, szinte ellepték a stadion északi rendezvényterét a Debreceni Régiségvásár látogatói. A Haon stábja még a hűvösben érkezett a régiségvásárra, 9 óra után nem sokkal már a nap is kisütött, ami még inkább arra sarkallta az antik tárgyak szerelmeseit, hogy tegyenek egy kört a régiségek között. Akadtak olyan vásárlók, akik érkezésünkkor már hazafelé vették az iránt, egy asszony tányérkészletet szorongatott a kezében, míg egy nyugdíjas férfi szatyrában egy gyönyörű váza kapott helyet.

Mikor rendezik meg a Debreceni Régiségvásárt?

Kéthetente rendezik meg vasárnaponként a Debreceni Régiségvásárt, azonban látva a nagy érdeklődést, az sem lenne sok, ha hetente megtartanák a népszerű vásárt. Ahogyan azt már korábban is megszokhattuk, a vásáron mindenféle korosztály képviselteti magát, és ez most sem volt másképpen. Gyerekek, tinédzserek, szülők és nagyszülők sétáltak a sorok között, szinte mindenkinek megakadt a szeme egy-egy tárgyon, azonban az még nem azt jelenti, hogy megpakolt szatyrokkal térnek haza. Persze, ha a világ összes pénze a zsebükben lenne, akkor biztosan nem gondolkoznának, hiszen megannyi kincs lapul ilyenkor a Nagyerdei Stadionnál. 

Érdeklődésünkre a látogatók megosztották, nem mindig érkeznek céllal, persze van olyan, amikor otthon megbeszélik, mire vágynak, mire lenne szükségük, azonban sokszor csak szétnéznek, majd beleszeretnek egy-egy csodába. Igazából ki lehet azt jelenteni, aki venni akar valamit, az biztosan nem tér haza üres kézzel, már csak azért sem, mert mindösszesen 100 forintért is árulnak már könyveket, ami valljuk be, igencsak jó ár. Gondolkodni sem szabad, hiszen ha nekünk nem kell, akkor jó lesz a családban másnak. Igen, sokan érkeznek így, vesznek valamit, mert jó árban van, aztán elajándékozzák majd valamelyik családtagjuknak. 

Néhány nyugdíjassal szóba elegyedtünk, akik elmondták nem feltétlenül konkrét céllal érkeznek, sétálnak, ha pedig kerül olyan a szemük elé, ami megtetszik, és nincs még otthon, akkor azt megveszik. Általában vásárfiát szoktak, nem drágaságokat, a minap egy díszes szikrafogót vettek, ugyanis van otthon cserépkályhájuk, az pedig nagyon illik hozzá. Mindig van lélektanihatár, ami felé már nem mennek, úgy vannak vele, annyit adnak érte, amennyit gondolnak, az eladó pedig megfontolja, megéri-e neki annyiért értékesíteni a régiséget.

A régiségvásár sikere töretlen

Miközben csodáltuk a tárgyakat, kézbe vettünk egy-egy mesefigurát, megpillantottunk egy eladót, aki nagyon szép bútorokat árult. Megtudtuk, több mint 30 éve dolgozik restaurátorként, antik bútorokkal kereskedik, és „csak” ezt csinálja 34 éve. Megéri neki, és még élvezi is, amit csinál.

 – fogalmazott, majd kérdésünkre kifejtette, a debreceni régiségvásáron is vannak drágaságok. 

– Nem feltétlenül olcsóbbak itt a holmik, mint az interneten. Itt is el vannak szállva az árak sokaknál, szóval jól meg kell gondolni, mit és mennyiért veszünk. Ugyanúgy vannak itt is a vásárlók között kereskedők, akik továbbértékesítés céljából vesznek meg antik tárgyakat, régiségeket – emelte ki. 

 – Ugyanúgy vásárolunk mi is, sőt, szokott menni a cserebere is, az a lényeg, mindenki jól járjon – tette hozzá a restaurátor, aki szerint a Debreceni Régiségvásárra minél előbb kell érkezni, hogy tényleg igazi kincsekre találjanak a kincskeresők. 

A I. Debreceni Sokadalom is sokakat vonzott a hétvégén, a szombati beszámolónkat itt olvashatják: