Mondjuk, hogy filterzenekar vagyunk

Sok rajongó érezheti úgy, hogy a KFT zenekar derűt sugároz, szigetet jelent a napi téboly óceánján. Márton András, a szombaton a Roncsbárban koncertező csapat dobosa fellebbentette a fátylat a töretlen optimizmus hátteréről. – Bennünket is megérint mindaz, ami másokat, de hogy mi jön le ebből a színpadról, az egészen más dolog. Az, amit mi az antennáinkkal veszünk, direktben nem oda való. Azt mi mindet szépen megszűrjük – magyarázta interjúnkban a zenész.

Bábu vagy, Afrika, Balatoni nyár, Elizabet – csak néhány olyan korszakos és ismert dal címe, amelyet a KFT „követett el”, s amelyet szinte mindenki ismer Magyarországon. Pedig a banda stílusa nem nevezhető szigorú értelemben vett slágerzenének, sajátos, ironikus hangvételű szövegeik és jellegzetes dallamaik azonban mégis utat találnak a közönséghez. Az 1981-ben alakult négyes fogat – Laár András (ének, gitár), Bornai Tibor (ének, billentyű), II. Lengyelfi Miklós (basszus) és Márton András (dob) – igen hosszú cívisvárosi pauza után szombaton ad koncertet a Roncsbárban. Márton Andrással beszélgettünk.

Ugyan nem pörög nap mint nap a médiában a KFT neve, annyit mindenképpen tudni lehet a zenekarról, hogy viszonylag sok helyen lép fel mostanában.

Nem újdonság, hogy rendszeresen játszik a zenekar, az eddig eltelt 38 évünk alatt csak a kilencvenes években tartottunk hosszabb szünetet, kétszer négy évig. 2001 óta folyamatosan koncertezünk, vagyis az említett szünet óta tartó periódus most már kétszer olyan hosszú, mint a legintenzívebb korszakunk volt, a nyolcvanas években.

Lehet, az én hibám, de korábban nem találkoztam ennyiszer a KFT koncertjeinek hírével, talán a közösségi médiának köszönhető, hogy most igen.

Talán ennek köszönhető, és annak is, hogy emellett nem nagyon vannak olyan médiumok, amelyek ezekről mindig beszámolnak és kellően olvasottak is. A speciális, zenei programokat közlő magazinokat, online felületeket nem olvassák túl sokan, ellentétben mondjuk az utcai plakátokkal, amik viszont főleg kiemelt koncerteket hirdetnek. Egyébként pedig hasonló intenzitással koncertezünk az utóbbi 18 évben, mint idén. A fellépéseink száma nyilván nem éri el a nyolcvanas évekbeliekét, ott a csúcs az volt, amikor egyszer négy hónap alatt 200 bulit adtunk. Mostanában ez nagyjából negyven koncert évente. Nem is férne bele sokkal több, mert ott vannak a különböző önálló produkciók is.

Terveznek-e új albumot készíteni, hiszen utoljára 2008-ban jelentkeztek sorlemezzel, A bábu visszavág címmel.

Néhány évente egy-egy mondat elhangzik a lemezről, és eléggé termékeny is az együttes, azaz lenne miből összerakni egy új KFT-albumot, de annyifelé tevékenykednek a zenekar tagjai, hogy egyszerűen nincs rá elegendő idő. Ez nemcsak annyiról szólna, hogy stúdióba vonulunk, hanem a próbákról, az otthoni szerzői munkákról is. Laár Andrásnak ott a L’art pour l’art Társulat, az önálló estjei, Bornai Tibornak a szólóprodukciói, a saját zenekara, Lengyelfi Miklós Koncz Zsuzsával játszik, én is alapítottam egy együttest vele meg ifjabb Kurtág Györg­y­gyel, a Sc.Artot, az elmúlt egy-másfél évben pedig az önálló albumom megjelentetésével voltam elfoglalva. Vagyis egy új KFT-lemez elkészítése nem fér bele. Összedobni bármikor lehetne valamit, de azt nem szeretnénk. Tehát egyelőre ezt jegeljük.

Milyen a koncertek látogatottsága, illetve a közönség összetétele?

A fellépések döntő többsége manapság valamilyen városnapon, falunapon van, és oda életkorilag vegyes közönség jár. Amikor önállóan szervezett koncerten játszunk, főleg Budapesten, oda jönnek tinédzserek és huszonévesek is, de a többség harminc és ötven között van. S persze ott vannak azok is, akik a zenekarral együtt nőttek fel.

Hirtelen nem is tudom felidézni, mikor játszott a KFT Debrecenben.

Én sem (nevet). Valóban nem emlékszem rá, hosszú évekkel ezelőtt lehetett. Régebben gyakran játszottunk az egyetemi klubokban, a művelődési házban, a Bartók Teremben. Nyolc-tíz évvel ezelőtt terveztünk egy fellépést a Csokonai Színházban, de azt végül nem sikerült összehozni. Most a Roncsbárba kaptunk egy felkérést, úgyhogy örömmel megyünk, remélem, eljut a koncert híre minden KFT-rajongóhoz, és sokan lesznek.

Kicsit avasson be minket, miként kell elképzelni a csapatot, mondjuk, koncertre utazván!

Fizikailag úgy, hogy a mikrobuszban elöl ül Miki a sofőr mellett, és aggódva figyeli az utat, mögötte Laár Andris, és mi ketten Bornaival hátul. Sok mindenről tudunk beszélgetni ennyi év elteltével is, és főleg ilyenkor vagyunk együtt mindannyian. Élvezzük az egészet, a koncertet, az utazást. Ha van egy-egy jó étterem, azt nem hagyjuk ki.

Sejthető volt, hogy szolidan „túráznak”, hiszen a KFT-re sosem volt jellemző az a tipikus rock and roll életforma.

Ha ezalatt azt értjük, hogy ivászat, csajozás és egyebek… akkor csak bizonyos részleteiben és homályban hagyott határokig érvényes a zenekarra. Szétinni nem szoktuk magunkat, de túlzottan visszafogott életet sem élünk.

Számomra a KFT mindig derűt sugárzott, és szigetet jelentett a napi téboly óceánján. Honnan ez a töretlen optimizmus?

A környezetünk valóban jelentősen megváltozott az elmúlt években, vagy inkább évtizedekben, és szálldogálnak sötét fellegek is a világ felett. Az nyilván egyrészt adottság, hogy ki hogyan viszonyul az őt érő hatásokhoz. Bennünket is megérint mindaz, ami másokat, de hogy mi jön le ebből a színpadról, az egészen más dolog. Az, amit mi az antenná­inkkal veszünk, direktben nem oda való. Azt mi mindet szépen megszűrjük. Szóval mondhatjuk azt, hogy mi egy filterzenekar vagyunk.

Tamás Nándor

Névjegy

Név: KFT

Megalakulás: 1981.

Tagok: Bornai Tibor, Laár András, II. Lengyelfi Miklós, Márton András

Korábbi tag: Mohai Tamás (1999–2000)

Stúdióalbumok: Macska az úton, Üzenet a liftből / A fodrász, Bál az Operában, Siker, pénz, nők, csillogás, Ég és Föld, Édes élet, A nagy alakítás, Éljen a szerelem (Mohai Tamással), Higiénikus ember, Nem csupa angyal, A bábu visszavág

Koncertalbumok: Bál az Interneten, Ufóshow

Válogatások: Bábu vagy (kislemezes dalok és kiadatlan felvételek), Balatoni nyár, 25 „Best of KFT”, KFT30!