A magyar együvé tartozás tiszta, nemes lángja

A Versailles-i Nagy Trianon-kastélyban 1920. június 4-én 16.30 órakor írták alá a felek az I. világháborút lezáró szerződést. Ezáltal a korábbi Magyar Királyságból a termőföld 61,4 százaléka, továbbá a faállomány 88, a vasúthálózat 62,2, a kiépített utak 64,5, a nyersvas 83,1, az ipartelepek 55,7, a hitel- és bankintézetek 67 százaléka került a szomszédos országok birtokába. A döntés értelmében mások mellett mintegy 3,3 millió magyar rekedt kívül az új államunk határain. Bihar vármegye 1918-ban még 17 járásból állt 10 ezer 657 négyzetkilométeren, amelyből a diktátum Romániának adott 7 ezer 874-et.

Ugyan mit tehetett?

– Borús, nehéz esztendő zárult be mögöttünk, telve könnyhullatással, kárral, bajjal, sóhajtással. A trianoni béke, melyet alá kellett írnunk, minden korok békeszerződései között szinte páratlanul áll – fogalmazott dr. Csűrös Ferenc A békeszerződés című írásában, amelyet a Debreczeni Képes Kalendáriom 1921-es száma közölt.

A cikk így folytatódik: két forradalomtól s a kommün uralmától végleg elgyengítve egy ötesztendős háború vérveszteségeivel a háta mögött, torkán a rabló szomszédok neki szegzett gyilkos késeivel: ugyan mit tehetett a mindenkitől elhagyott árva magyar nemzet, minthogy a kezébe nyomott tollal aláírta a gyalázatos szerződést.

Belenyugodhatunk-é ilyen módon kicsikart szerződésbe? A kérdésre nyilvánvalóan minden magyar ember felelete az: nem, soha, ebbe a békébe sem mi, sem a jövő magyar nemzedékek belenyugodni nem fogunk – szögezte le a szerző. Egyúttal arra is emlékeztet, hogy 1849 után Magyarország területi épsége megmaradt, nem szabdalták darabokra Szent István birodalmának gyönyörű testét.

Erre kell nevelnünk

Csűrös Ferenc úgy vélte, hogy az entente hatalmak ránk diktált békeszerződése képtelen és fenn nem tartható, mert nem számol minden erők leghatalmasabbikával, magával az örök természettel. Ellentmond neki Magyarország földrajzi egysége. A 98 évvel ezelőtti dolgozat szerint a bennünket környező kapzsi utódállamok is érezni fogják – már is érzik –, milyen dőreséget követtek el, mikor mohó kapzsiságukkal perbe szállni merészeltek a természet őserejével.

Magyarország elszakított területeinek legnagyobb része a gyomrán keresztül fog ráeszmélni, hogy „Extra Hungariam non est vita” (nincs élet Magyarországon kívül), és hogy Magyarország gazdasági egységének helyreállítása nem pusztán magyar érdek, hanem érdeke mindenekfelett az elszakított országrészek lakosságának!

Az erőszak csak olaj a tűzre – figyelmeztetett Csűrös Ferenc. S minél vadabb az erőszak, annál magasabbra lobog a láng, a magyar együvé tartozás tiszta, nemes lángja. Csak egy esetben félhetünk a jövőtől: ha megszűnnék a magyar hinni a dicsőséges feltámadásban.

Akarnunk kell a dicső, nagy Magyarországot, és erre kell nevelnünk fiainkat, leányainkat.

Lakás a menekülteknek

Trianonra két köztéri kompozíció és címeres, szép bérházak is figyelmeztetnek Debrecenben. A mai Bem tér Országzászlóját idén 80 esztendeje, 1939. március 15-én leplezték le. Az Országzászló Mozgalom 1925-től létezett, és az volt a célja, hogy a csonka Magyarország minden településén legyen egy oszlop, ahová kihelyezik a magyar lobogót. Debrecen pályázatán Nagy Sándor János győzött, aki a zászlótartó talapzatra munkásalakot, parasztfigurát és egy Anya-gyerek szobrot alkotott.

Nyilván nem véletlenül, a kalendárium ugyanott arról is beszámolt, hogy az előző napon „a magyar honvédség megkezdte a diadalmas előnyomulását Kárpátalja visszafoglalására. Március idusán minden magyar szív a felvidéki eseményekre figyelt. Honvédeink március 16-án délben érték el a lengyel határt.”

A téren 1933. május 25-től egy másik Trianon-szobor is állt: a „Magyar fájdalom”, amit a brit Lord Rothermere rendelt meg a francia Émile Guillaume-tól. Ez az alkotás se állt sokáig a helyén, ugyanis 1945-ben a meggyalázása és a politikai hangulat változása miatt debreceniek a Déri Múzeum szenespincéjébe menekítették. A „Gyermekei sorsát sirató Magyarország” szobra 2000 óta ismét a Bem téri parkban van, az Országzászló talapzata azonban máig üres.

A Trianonnal elszakított országrészekből beözönlő menekültek miatti lakásínség enyhítésére – Borsos József és Zeleznik Gyula tervei alapján – a város új bérlakások építésével is jelentős összeget használt fel. Ezek a Hajnal, Dobozi utcai és Szoboszlói úti háromemeletes, alacsony bérű, kislakásos bérházak 1926-ban készültek el.

Ugyanakkor a megye több településén is Nagy Magyarország-mozaikok, dísztáblák emlékeztetnek a mély sebeket hagyott múltra.

Vass Attila

Kommün és 11 hónapos román uralom

Nagy szív, nagy lélek, nagy jellem. Nagyságában magyarságához és az evangéliumhoz való ragaszkodás kettős oszlopa emelkedik legmagasabbra – jellemzi Baltazár Dezső püspök a Debreczeni Képes Kalendáriom 1921-es számában Horthy Miklós kormányzót, aki 1920. április 14-én látogatott Debrecenbe.

Ekkor adta át Márk Ede polgármester a Kossuth téren a dr. Vásáry Istvánné és Balogh Istvánné Kossuth, illetve Mester utcai lakásán készített, a magyar címerrel és angyalokkal díszített lobogót a debreceni katonaságnak annak örömére, hogy a román megszállóknak az entente parancsa alapján el kellett hagyniuk a várost. A zászlóhoz Ekli József 800 korona értékű selyemszövetet adott, a rudat pedig Bessenyey Gyula műasztalos tervei szerint Szekeres András faszobrász készítette egy szál tölgyből. A bőrből készült tartó debreceni tímárok hírnevét öregbíti, míg a díszítése Prahács József szíjgyártó remeke.

Az oláh (román) megszállás 1919. április 23-tól 1920. március 11-ig tartott Debrecenben. Előtte azonban egy másik szörnyűség dúlt itt: a féktelen kommunizmus, melynek eszköze a terror és a diktatúra volt, és – a kalendárium szerint – az élet- és vagyonbiztonság kötelékét feloldva uralkodott a lelkeken és a javakon. Igaz, a Tanácsköztársaság uralma Debrecenben mindössze 32 napig, 1919. március 21. és április 22. között tobzódhatott.

A vörösök elmenekülése után már másnap megérkeztek Dumitrescu Constantin tábornok parancsnokságával a román megszállók. Velük a dr. Magoss György polgármester vezette debreceni tanács közölte, hogy a város ellenállás nélkül megadja magát, a lakosságnak pedig igazságos és gyöngéd bánásmódot kért. Ám a 11 hónapos román megszállás kiszámíthatatlan, óriási értéket képviselő károkat okozott Debrecen köz- és magánvagyonában. A város rendszeres kifosztása, a lakosság mindinkább tűrhetetlenné váló zaklatása – mutat rá az 1921-es kalendárium – főként a Hanzu tábornok alá rendelt 16. hadosztály megjelenésével (május 16–20.) és Mosoiu tábornokkal kezdődött.