Lakóautóval indultak világot látni Hajdúböszörményből

Drámai felismerés és teljes szemléletváltás kellett ahhoz, hogy a fiatal hajdúböszörményi pár rálépjen egy olyan útra, amely a lehető legmesszebb esik a társadalmi elvárásoktól. – Eltávolodni a sztereotípiáktól, kiszakadni az átlagember fásult életviteléből, ez volt a cél – hangsúlyozta Zoli. – A társadalom azt tartja normálisnak, ha a felnőttek beépülnek a munka világába, majd házat, autót vásárolnak maguknak, és úgy élik le az életüket, hogy a vagyonra való törekvés mellett évente csupán néhány hét szabadságot vesznek ki. Ettől a tehertől szerettünk volna megszabadulni, és inkább világot látni, szabadon élni a hétköznapokat.

„Nem az az élet, hogy az ember hajkurássza ezeket a javakat”

– tette hozzá helyeslően Kitti.

Veszteség és megvilágosodás

A fiatalok tizenkét éve alkotnak egy párt, és mielőtt nyakukba vették a világot, Kitti kormányhivatalban, Zoli pedig egy telekommunikációs cégnél dolgozott. A kempingezés világa már ekkor sem volt ismeretlen számukra, hiszen Zoli szüleinek volt egy lakókocsija, amivel többször is táboroztak a Tisza-tónál. Arra, hogy ezt életvitelszerűen is szívesen folytatnák, családi tragédiák sorozata világított rá. Zoli ugyanis néhány éven belül szüleit, majd nagyszüleit is elveszítette, mindez pedig rádöbbentette őket a kegyetlen valóságra, miszerint az élet túl rövid ahhoz, hogy elmenjen mellettük. – Úgy teltek el a hetek, hónapok, évek körülöttünk, hogy visszatekintve azt érezzük, nem is éltünk – fogalmaznak bemutatkozásukban az utazgatásaikról szóló, úTRAVELók című blogon.

Ugyanaz, csak kicsiben

A legtöbb ember fejében az az elképzelés él a lakóautókról, hogy szűkösek és körülményes velük utazni. Kitti és Zoli elmondása alapján kétségtelen, hogy a belső tér nem akkora, mint egy normál lakásban, de ehhez a tényezőhöz is úgy állnak hozzá, mint magához az élethez: mindenük megvan, amire szükségük lehet, a legfontosabb az, hogy szabadok és együtt lehetnek. – Olyan, mint egy jól felszerelt lakás, csak kicsiben. Nem szenvedünk hiányt komfort szempontjából, van konyha, hálószoba, zuhanyzó, fűtés és meleg víz. A lakóautó komfortos használatához a víztartályt rendszeresen tölteni, a WC-tartályt pedig üríteni kell, alkalmanként apróbb javításokra is szükség van, de eddig sosem hagyott minket cserben – magyarázza Zoli. Elmondásuk szerint Európa-szerte számos úgynevezett szervizhely létezik, ahol a víztöltést, leürítést gond nélkül el lehet végezni, a kontinens nyugati felén 20-30 kilométerenként akad erre alkalmas terület, de a víztartály feltöltéséhez gyakran egy ivóvizes kút is elegendő. Mielőtt elindulnak, gondosan megtervezik az utat, figyelembe véve a szervizhelyek elhelyezkedését, illetve beosztják a vizet és az üzemanyagot, így nem éri őket meglepetés.

A „kompakt háztartáson” két kutyával is osztoznak, akik kifejezetten élvezik, hogy folyton új szagok és ingerek érik őket, imádnak a tengerparton szaladgálni. – Nem különösebben igényelnek extra felszerelést, mint minden gazdi, mi is beszerezzük a számukra legfontosabb dolgokat, de az a legfőbb igényük, hogy a közelünkben legyenek. Útlevelük természetesen van, bár még soha senki nem kérte el tőlünk – avatnak be a lakóautós állattartás rejtelmeibe.

Olcsón, környezettudatosan

Igyekeznek spórolni, kempingbe például soha nem mennek. – Miért fizetnénk valami olyasmiért, amit ingyen is elérhetünk? A legtöbb szervizhely díjmentesen használható, szállásra sem kell költeni, csak gázpalackra és üzemanyagra – mondta Zoli. Kitti elárulta, valójában élelmiszerre megy el a legtöbb pénzük: – Nem igazán járunk étterembe, beszerezzük a friss helyi hozzávalókat, és magunk készítjük el az ételt. Ezzel is igyekeznek kímélni az egyébként szigorú költségvetést, méghozzá sikeresen. Bevallásuk szerint mindössze havi 500 euróból gazdálkodnak, de volt rá példa, hogy 300 euró is elegendőnek bizonyult.

– Alacsony büdzséből szabad életet élhetünk, akkor és oda megyünk, ahová kedvünk tartja, ébredés után kilépünk az ajtón, és a tenger fogad bennünket. Ráadásul ez az életforma lehetővé teszi, hogy a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyjuk magunk után. A lakóautón van egy napelem, ami az elektromosságot szolgáltatja, a vizet pedig nem pazaroljuk, a 100 literes tartályt csak 3-4 naponta töltjük fel. A gázpalack az egyetlen fosszilis energiaforrás, amit használunk, a szemetet pedig szelektíven gyűjtjük – tette hozzá a pár férfi tagja.

A partvonal mentén

Az utazók Olaszország, Franciaország és Spanyolország érintésével jutottak el Portugáliáig, beszélgetésünk idején éppen Porto városában tartózkodtak. Jelenleg tehát az Ibériai-félsziget felfedezése a cél, mielőtt járművük közelgő műszaki vizsgája okán hazalátogatnak Hajdúböszörménybe. – A partvonalon haladunk végig, ez alapján választjuk ki az úti céljainkat. Amikor megérkezünk egy városba, csendes, pihenésre alkalmas helyet keresünk, ahol leparkolhatunk, majd feltérképezzük a környéket. Van egy motorkerékpárunk, városnézéskor általában azzal szoktuk megközelíteni a település távolabb eső részeit – avattak be.

Mivel az idő nem sürgeti őket, esősebb napokon inkább behúzódnak a lakóautóba, ilyenkor alkalom nyílik a blogírásra és videószerkesztésre. A páros ugyanis rendszeresen készít beszámolókat a körút egyes állomásairól, Youtube-csatornájukon keresztül bárki nyomon követheti őket. Magyarországon egyelőre gyerekcipőben jár, ám Kitti és Zoli elszántak a lakóautós utazási forma népszerűsítésében, és bárkinek szívesen segítenek, aki belekóstolna ebbe az újfajta életérzésbe.

Tari Nóra