Hortobágy jövőre is visszavárja a művészeket

Bíró Mária fagottművész szavai ezek, amelyeket a Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep zárókiállításának megnyitóján mondott, majd hangszerén előadta a Zefirelli Rómeó és Júlia című darabjának egyik csodálatos számát.

Hat országból, harminckét grafikus, festőművész és fotográfus tíz napon át merített ihletet a tájból, az itt élő emberek mindennapjaiból, a növény- és állatvilágból és alkotott a puszta falujában. Hagyomány, hogy a nagymúltú alkotótábor zárókiállítással fejeződik be, ahol a művészek egy-egy alkotásukkal vesznek részt, és a tárlat a következő év táborának megnyitásáig látható a Titi Éva Faluházban. A 2019. évi művésztelep zárókiállításának megnyitója szerdán délután volt.

A táj örök, a művész változik

– Egy évtizeddel ezelőtt 17 művésztelep működött Hortobágy tágabb környezetében, és ma sincs kevesebb. Köztük talán a leghíresebb a hortobágyi – e szavakkal kezdte köszöntőjét Cs. Tóth János művészeti író, aki azzal folytatta, hogy a táborok szabadságérzetet adnak a művészeknek, át tudják magukat adni a tájnak, ami itt különösen szép, továbbá termékenyítőleg hat a többi művésszel folytatott beszélgetés, filozofálgatás. – A szabad alkotás lényege, hogy az ember hagyja magát a tájtól, a síkoktól, a horizontoktól befolyásolni. Számos témát kínál a Hortobágy; a sík horizontokat, az élővilágot, a vadon élő állatokat, a lovakat és a Kilenclyukú-hidat. Érdemes volt megrendezni ezt a művésztelepet, jó volt a hangulat, a résztvevők szeretik egymást, kitűnő alkotások születtek, és dicséret illeti az önkormányzatot is a rendezésért.

Gencsi Zoltán, Hortobágy alpolgármestere egy régi képpel érkezett a táborzáróra. – A hortobágyi művésztelep egyik alapítójának, Maghy Zoltánnak 1928-ban a pusztáról festett képét hoztam el és állítom ki néhány órára a zárókiállításon. Gyorsan eltelt a tábor és milyen jó, hogy most nem februárban vagyunk, mint egykor, a régi alkotótáborokban. Ez látszik az alkotásokon, a fényeken is.

– Lovasnapok voltak; a ló és Hortobágy összefügg az embereknél. Sok festő festményében is visszaköszönnek – ezt már H. Csongrádi Márta, a művésztelep művészeti vezetője mondja. – A korábbi alkotásokat is végignézve nagy fejlődésen mentek át a hortobágyi művésztelep résztvevői. Látszanak az évek munkái. Aki 30 éve jár ide, természetesen már nem is úgy fest, a színvilága is más, másként látja a témát. A pásztorok, a lovak, a szarvasmarhák továbbra is szerepelnek a képeken, hiszen ez a Hortobágy. Azonban évről évre másként látják a tájat, pontosabban szinte ugyanazt látják, de változik a művészek belső világa, a viszonyulásuk a tájhoz, éppen ezért másként jön vissza az alkotásban. És ami nagyon fontos, táborlakók mindegyikében megragad mindig valami, amit magukkal visznek.

Kovács Zsolt