2019.08.08. 20:33
Kölcsey Ferenc faluja: Szatmárcseke
229 éve született a Himnusz költője. Szatmárcsekén, a község művelődési házában Lakatos József, az általános iskola akkori tanára ösztönzésére 1965-ben alakították ki a Kölcsey-emlékszobát; ott, ahol valaha a költő kúriája állt. Kölcsey műveltségéhez, zsenialitásához hatalmas hazaszeretet párosult, verseinek zöme erről szól, ezért emelte fel szavát politikusként is. Az évforduló alkalmából az emlékszoba tárlatvezetőjének írását olvashatják.
Fotó: Olvasónk felvétele
A magyar szívet leginkább megdobogtató költemény Kölcsey Ferenc nemzeti fohásza, a Himnusz. Költőnk a Himnuszt távol a zajos világtól, egy eldugott kis faluban, Szatmárcsekén írta 1823. január 22-én.
Tanulóévek
Kölcsey Ferenc a reformkor egyik kiemelkedő alakja, költője és politikusa. 1790. augusztus 8-án született egy erdélyi faluban, Sződemeteren. Gyermekkorát Álmosdon töltötte, 6 éves korától 19 éves koráig pedig a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában tanult. A kollégiumtól nem messze, a Füvészkert utcában vett unokabátyja egy kis házat, ahol Kölcsey testvéreivel és Panna dajkájával lakott.
Gyenge testalkatú, zárkózott, befelé forduló gyermek volt, amit az okozott, hogy jobb szemét egy betegség miatt elvesztette, s szülei nagyon korán meghaltak; így a tanulásnak szentelte az életét. A református gimnázium könyvtárában bújta a könyveket, megtanult négy nyelven, latinul, görögül, franciául és németül. Ezt követően Pesten folytatta jogi tanulmányait. Kazinczy Ferenccel már a gimnáziumi évek alatt összebarátkozott, ő támogatta irodalmi munkásságát.
Szatmárcsekén
1815-ben a megörökölt családi birtokra, Csekébe költözött Ádám öccsével, és itt élt kisebb megszakításokkal egészen a haláláig. Kölcsey a korának egyik legműveltebb alakja volt, rengeteget olvasott, a csekei otthonában hatalmas könyvtárral rendelkezett, körülbelül 1200 könyvvel. Ha látogatók jöttek hozzá, akkor is mindig könyv volt a kezében. Ám Cseke Pesttől távol esett, és a költő attól tartott, kihullik a szellemi élet sodrából. Ádám testvérével úgy állapodtak meg, hogy míg ő az irodalommal foglalatoskodik, addig az öccse vezeti majd a gazdaságot. Többször szerette volna elhagyni Csekét, de az anyagi gondok és öccse halálával árván maradt unokaöccse, Kálmán iránti felelősségérzete miatt terve nem valósult meg. Aggodalma ellenére Csekén sikerült jogi apparátust kialakítania, több joggyakornoka volt, és olyan neves személyek is látogatták, mint például Szemere Pál és Wesselényi Miklós. Verseinek nagy részét Csekén írta.
Politikusként
1826-tól bekapcsolódik a politikai életbe is, 1832-től Szatmár megye főjegyzőjének választották. Az 1832–1836-os országgyűlésen pedig a megye követeként van jelen, és a liberális ellenzék táborát erősíti az alsótáblán. A magyar nyelv hivatalossá tételéért és a jobbágyfelszabadításért harcolt; ám 1835-ben leköszönt a követi tisztségéről, ugyanis a Szatmár vármegyében a maradiak szava érvényesült, és ez szemben állt Kölcsey nézeteivel. Visszavonult Csekébe. A sors pikantériája, hogy rokonai felbujtására, manipulálására a jobbágyok a jószágokat ráhajtották a szántására, s ezzel egyéves jövedelmét vesztette el. Azzal az emberrel tették mindezt, aki az országgyűlésen szívvel-lélekkel harcolt a jobbágyság helyzetének a javításáért. Utolsó napjaiban a koholt vádak alapján beperelt Wesselényi Miklós védőbeszédén dolgozott, ez a munka annyira legyengítette, hogy egy megfázást már nem tudott legyőzni a szervezete. 1838. augusztus 24-én temették el a csekei református temetőben.
Kölcsey koporsójának egyik oldalán ez a felirat volt olvasható: „El ne felejtsetek”. Neve soha nem merülhet feledésbe, hiszen művei és a politikában képviselt nézetei mai napig is aktuális témákat közölnek. A magyar Himnusz összetartó erővel bír, összefogja a magyarságot, amíg él magyar ember a földön, soha nem lehet őt elfelejteni.
Pongor Ildikó, a szatmárcsekei Kölcseyemlékszoba tárlatvezetője
Borítókép: Az álmosdi kúria. Itt élt, amikor – körülbelül ötévesen – elkapta a fekete himlőt. Ez vezetett jobb szemének elvesztéséhez
