Különleges ajándékot kapott a Református Kollégium Nagykönyvtára

A Hanaui Biblia a Vizsolyi Biblia második, Szenczi Molnár Albert által javított kiadása. A Vizsolyi Bibliától nemcsak nyelvezetében tér el, hanem szerkesztésében és formájában is. Az Ó- és Újszövetség könyvei mellett megtalálhatók a Bibliában a zsoltárok, kottájukkal együtt, így a kor hívő embere egy helyen találhatta meg mindazt, ami vallásra nézve a legfontosabb olvasni- és tudnivaló volt – olvasható a Tiszántúli Református Egyházkerület közleményében.

Belényessy Sándor a Soli Deo Gloria szövetség aktív tagja volt. Ezt a mozgalmat 1921-ben lánglelkű fiatal teológusok alapították azzal a céllal, hogy megújítsák magyar református egyházukat, honfitársaiknak pedig reményt adjanak. Egyik jelmondatuk ez volt: „Evangéliumot Magyarországnak”.

A kötet a Nagykönyvtár Bibliagyűjteményében talált új otthonra, amelyben az első magyar nyelvű bibliafordításoktól kezdve számos nép nyelvére fordított Szentírást őriznek.

E felajánlott Bibliának figyelemre méltóak a kéziratos bejegyzései. Az idén 91 éves Belényessy úr ajándéka a „családi bibliák” szép példája, előzéklapjain és kötéstábláján az élet fontosabb eseményeit örökítették meg. Lukáts János például 1822 októberében vásárolta a Bibliát 6 rajnai forintért, s ettől kezdve ez a könyv vált a család krónikájává: gyermekek születését is megörökítették benne. A kötet 1927-ben dr. Belényessy Lászlóhoz vándorolt, majd tőle az ajándékozóhoz, aki a család barabási gyökereit követve határozott úgy, hogy a Hanaui Bibliának a barabási harangot is őrző intézményben van a helye, vagyis Debrecenben.

Belényessy Sándor hosszú élete során egy kivételes alkalommal maga is prédikálhatott. 1944-ben a félholtra vert lelkészt helyettesítette az akkor alig tizenhat éves ifjú. Az egyházfi kétségbeesve kereste fel azzal, hogy már kétszer harangoztak, „tele a templom Sanyikám”, mi lesz így az istentisztelettel? Diákként a Soli Deo Gloria Szövetség aktív tagja volt, alaposan ismerte a Szentírást. Bibliáját elővéve kikereste a megfelelő igéket, amelyek a háborús veszteségek, szenvedések és az elhurcolt családtagok fölötti aggodalom idején vigasztalták a lelkész nélkül maradt gyülekezet tagjait.

Károlyi Gáspár munkatársai fordítása nyomán 1590-ben, Vizsolyban jelent meg az első teljes magyar nyelvű Szentírás. A hagyomány szerint néhány száz példányban megjelent Vizsolyi Biblia alig enyhíthette a magyarországi protestánsok bibliaéhségét. Amikor még a lelkészek közül sem jutott mindenki anyanyelvű Bibliához, szükség volt a szöveg újrakiadására. Erre vállalkozott a zsoltáros Szenci Molnár Albert, aki gyermekként hozta-vitte a leveleket Károlyi Gáspártól a vizsolyi nyomdába.

Szenci Molnár az eredeti szövegekre és más fordításokra támaszkodva javította Károlyiék szövegét, majd németországi tartózkodása során egymás után kétszer kiadta. 1608-ban jelent meg a Hanaui Biblia a terjedelmes Vizsolyinál lényegesen kisebb méretben, „hogy az prédikáló székben felvihesse vélek az Magyarország Szent Egyházaknak prédikátori”. Az első Szenci Molnár-féle kiadás alig négy év alatt elfogyott, szükségessé vált annak újrakiadása, amelyre Oppenheimben került sor, 1612-ben. Czeglédi Sándor szerint ezen kiadások nyomán terjedhetett el annyira a Károlyi Biblia, hogy már a családi kegyes alkalmakon is megjelenhessen az anyanyelvű Szentírás.