A szerepjáték mint hobbi megreformálása

Saját könyveket is írsz, vagy csak fordítasz?

Fontolgattam az írást is, de ha csak fordítok, az sokkal gyorsabb termékciklust eredményez, mintha az egész könyvet magam írnám. Egyszemélyes vállalkozásban dolgozom, felkeresem az adott szerepjáték készítőjét, szerződést kötünk, majd lefordítom az írást, betördelem a szöveget, nyomdába küldöm, kiadom. Webshopot tartok fenn, ott kezelem a megrendeléseket, ezután következik a postázás. Egy szerepjáték megírása csapatok munkáját igényli, akár évekig is eltarthat, mire elkészül, ezt láthatjuk több magyar játék esetében is. Ez így nem lenne rentábilis számomra. Azonban a Patkányok a Falban és a Vörös Ködök című kiadványokat nagyjából egy hónap leforgása alatt lefordítottam, betördeltem, megkaptam rájuk a jóváhagyást és ki is adtam őket. Vannak persze más, nagyobb munkáim is. Jelenleg a Runequest nevű, 450 oldalas kiadványon dolgozom, aminek elég bonyolult a tördelése, kemény munka lesz.

Miben különbözik egy szerepjáték és egy regény fordítása?

A regény esetében egyszer kell ráhangolódni, utána visz a dolog magával fejezeteken keresztül, számíthatsz is rá, hogy mi fog történni. Egy szerepjáték esetében ez jóval nehezebb. Ha belenézel egy tetszőleges oldalba, öt-tíz témaváltásra is sor kerülhet.

Mely tematikájú játékokat kedveled a legjobban?

Sci-fi, fantasy és történelem, de nem is a tematika vonz, hanem a szerepjáték mint hobbi megreformálása. Az összes szerepjáték, ami itthon eddig megjelent a tradicionális szabályrendszerekre épül. Ez röviden azt jelenti, hogy kasztokat és szinteket tartalmaznak, a Dungeons and Dragons vonulatát követik, a legfontosabb pedig, hogy szabálynehezek. Rengeteg szerepjáték – a DnD például bevallottan is – a terepasztalos wargame-ek utódjaként működik, amelyben vannak bábuk, lépkednek, emellett különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, fogyasztják egymás pontjait. Ez egy kőbe vésett és nagyon mechanisztikus megközelítés. Az általam lefordított játékok lényege, hogy a folyamataikat nem akasztják meg a szabályrendszerek. Egy cselekvés előnyeiről és hátrányairól közösen dönt a játékos és játékmester, annak esélyeit meghatározva dobnak rá, majd aszerint folytatódik a történet.

Napjainkban videójátékok igen széles palettájából választhatnak az emberek. Szerinted miért van szükség mégis a szerepjátékokra?

Ez egy nagyon jó téma, ugyanis egy szerepjátéknak nem csak egy másik, ugyanilyen típusú kiadvány lehet a konkurenciája, hanem minden más, ami beletartozik a geek – azaz kocka – világot meghatározó témakörbe, például egy filmsorozat is. A lényeg a szociális kapcsolatokon van, ezeket a játékokat több ember csoportokba tömörülve játssza.

Mikor és minek hatására kerültél bele a science fiction és fantasy világába?

Általános iskolás koromban ismertem meg a műfajt, volt olyan év, amikor 250 regényt olvastam el. Akkoriban még nem volt moly.hu, így saját magamnak, füzetben jegyeztem fel a dolgokat. Középiskolás koromban kerültem kapcsolatba a DnD-vel, akkor kezdtem el fordítani is. Az angol nyelv oktatása elég lassan zajlott, rendesen le voltunk maradva az anyaggal, így azt mondtam, akkor elő a nagy szótárral, de az eredmény olyan is lett. A magyar változat sok helyen teljesen ellentétes volt, mint az eredeti. Majd az iskola végén be is fejeztem az első, teljes fordításomat, a Timelords-ot, bár teljesen kalóz kiadásban készült el. Ez egy időutazós játék, amely élethű szabályrendszerével fogott meg igazán.

Játszod is az általad lefordított játékokat?

Ez már problémás. Ha játszanék, jóval kevesebb időm jutna a fordításra, mivel mesélnem kellene. Például ha egy héten 5-6 órát játszunk, az részemről legalább annyi előkészületet is jelentene, bár az általam lefordított játékok között van olyan, ami támogatja az improvizatív mesélést. Őszintén szólva sajnálom is rá az időt, a másik ok pedig, hogy csapatot se nagyon tudok toborozni. Magyarországon még mindig a Mágus és a DnD a legnépszerűbb szerepjátékok, akik ezeket játsszák, nem is igazán nyitnak új területek felé.

Mi a probléma ezekkel a játékokkal?

Olyanok, mint a zenében a mulatós műfaj. Szeretném felnyitni az emberek szemét, megértetni velük, hogy valami a népszerűség ellenére nem biztos, hogy jó. Ezek a játékok nagyon jól mutatnak a terepasztalon, amikor egységek mozgatásáról van szó, nagyon jól mutatnak számítógépen, mert egyszerűsítik a számolást, de egy szerepjátékban hús-vér emberekről van szó, akik nem biztos, hogy az ifjú korukban elkezdett hivatásnak szeretnék szentelni az egész játékbeli életüket.

Laikusoknak sem ajánlanád őket, mint belépő játékokat?

Vannak egyéb kiadványaim, amelyeket jobb szívvel ajánlanék. A készülőben lévő Runequestre például úgy hivatkoznak külföldön, mint egy „DnD done right” kiadvány, azaz minden javítva van benne, amit a Dungeons and Dragons elrontott. A történet ugyanaz, de mindezt egy olyan szabályrendszer támogatja, amely lehetővé teszi a szerepjátékot, illetve a fejlett karakterekkel való találkozás sem akadályozza azt. A DnD-ben a karakterek szintje 1-től 20-ig terjed, ez utóbbi rengeteg tulajdonsága és magas szintje miatt gyakorlatilag már játszhatatlan. Online történő vitákban gyakran próbálom kiugratni a nyulat a bokorból, amikor erre terelődik a szó, és gyakran ki is derül, hogy ilyen erős karakterekkel nem sokan kalandoznak. Ki akarna úgy játszani, hogy egymással szembe állít egy-egy hatalmas képzettség listát, majd a választott tulajdonságokat összeegyezteti a másik játékoséval, figyelembe véve közben minden kritériumot?

A saját kiadványaid közül melyiket ajánlanád kezdőknek?

Mindegyik nagyon jó tanácsokkal lát el, hogy hogyan kell elkezdeni egy szerepjátékot, így bármelyiket. A Cthulhu nyomában például a már korábban megjelent Cthulhu hívását újítja fel némileg más megközelítésben. Ez tehát egy licenszelt játék, mégis teljesen más szabályrendszerre épül, amely támogatja a történetmesélést.

Melyik fordítás volt a legélvezetesebb?

Személyes kedvencem az első hivatalos munkám, a Kék Bolygó, amelynek története összefonódik saját, Kalandhorizont Könyvek nevű kiadóm létrehozásával. Szöget ütött a fejembe, hogy akár profitom is lehetne mindebből. Értek a fordításhoz, tördelni is tudok, a Kék Bolygóhoz tartozó Játékosok kézikönyvéből pedig már 15 éve kész voltam több mint 100 oldallal. Ezeket leporoltam, felújítottam kissé, felkerestem az amerikai kiadót, akik nagyon lelkesen fogadták a magyar kiadás ötletét. A rossz eladási számok tekintetében viszont nem bizonyult egy nagyon sikeres projektnek. Mint említettem, a magyar szerepjátékosok sajnos még nem elég fogékonyak az újdonságokra. Pedig a Kék Bolygó gyönyörű sci-fi játék, egy kidolgozott, 23. századi vízivilágban játszódik, nagyon élvezetes kalandokat lehet benne létrehozni.

Szerinted mivel lehetne a hazai szerepjátékosokat rábírni, hogy tovább lássanak az említett két legnépszerűbb játékon?

Influencerekkel. Nekem is vannak terveim a saját YouTube-csatornámmal, szeretnék népszerűbb, érdekesebb tartalmat feltölteni, a technikai felszereltségem már adott. Ehhez kapcsolódik továbbá egy nagyszabású projektem, ami egyelőre még titok, de Debrecen lakossága mindenképpen örülni fog neki.

Birtók Benjámin