Az országos szövetség elnökségében a derecskei fotóművész

Megannyi fontos mérföldkővel büszkélkedhet Rékasi Attila fotóművész a pályáján, de – vallja – lélekben derecskei ember maradt, jelenleg pedig a Magyar Fotóművészek Szövetsége (MFSZ) elnökségének tagja.

Az északi régióból utoljára Vencsellei István debreceni fotóművész neve fémjelezte a pozíciót 30 éve. A szövetség hazánk legnagyobb presztí­zsű hivatásos fotóművészeti szervezete. – Felelősségteljes társadalmi munka. Igyekszem azokra a dolgokra összpontosítani, amik segítik közös ügyeinket. Amíg tud így dolgozni az elnökség, tudásom legjavát adva állok szolgálatukba – mondta a Naplónak az alkotó.

Sok-sok feladat

A „Születésnaposok köszöntésének” hagyományát 20 évvel ezelőtt Tóth József Füles és Módos Gábor fotóművész indította el, nyolcvanadik élet­évükhöz közeledve azonban szerették volna átadni a stafétát. A megtisztelő feladatot Attila vállalta, 2019 novemberében pedig megrendezte az első, általa szervezett köszöntést a Mai Manó Ház Napfényműtermének patinás falai között, ahol két debreceni kollégáját, Andics Árpádot és dr. Seres Gézát is köszönthette. Az elnökségi munka mindemellett sok teendőt foglal magába. A tagok tesznek javaslatot az állami kitüntetettek személyére, de fontos feladat a minden év novemberében meghirdetett tagfelvételek alkalmával beérkező portfóliók zsűrizése is.

– Örömteli az MFSZ Fotográfiai Ösztöndíj feltételeinek megteremtése: a felsőoktatásban tanuló, pályakezdő fotósokat támogatja. Nagy szervezőmunkát jelent a 2019-től évente megrendezett Fotóhónap Fesztiválsorozat lebonyolítása, igyekszem Debrecent is bevonni a Kölcsey Központ segítségével. A fesztivált javaslattételem előtt kétévente rendezték. Azért gondoltam megváltoztatni, mert fontos, hogy a szövetség jelenléte a művészeti közéletben folyamatos legyen – vallja Attila. 2014-ben Kassán volt jubileumi kiállítása a Fotóhónap szervezésében, melyről a fesztivál eseményeit bemutató könyv is tanúskodik. Emellett 10 éve alapította barátaival a Caffart Képzőművészeti Egyesületet. Jelenleg tizennégy hivatásos képzőművész tagja, s legfontosabb célja a Nemzetközi Művésztelep megrendezése, magas színvonalú alkotások létrehozása és fiatal képzőművészek támogatása.

A kezdetek

S hogyan fonódott össze Attila élete a művészettel? – Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb élménye az a „találkozás”, amikor először láttam Picasso Guernica című festményét az irodalomkönyvemben. Hihetetlen hatással volt rám, hogy egy műalkotás az emberi zsenialitás szűrőjén keresztül milyen hitelesen tudja visszaadni egy jelenség érzelmi, lényegi valóságát. Ez indíthatott el az alkotói pálya felé, de akkor még azt gondoltam, tudós leszek. Később felismertem, sokat nem tévedtem: egy alkotónak először „tudósnak” kell lennie: saját szakterületéhez illik egy tudós szintjén érteni, legalábbis ha hivatásos művész – mondta. A fényképezés gyakorlatával tizen­nyolc évesen találkozott először egy Kuvaitból származó kompakt fényképezőgép által. – Az első filmtekercsről születő papírképek valósághűsége magával ragadott. Minden fénykép visszatérés a múltba: az egyetlen ismert mód az időutazásra, ha készítünk egy fotót. A katonaságnál Zombor Ferenc repülésirányító tiszttől, amatőr fotóstól kaptam első fotós szakkönyvem. Hatására kezdtem gyűjteni köteteket, fényképezőgépeket, régi fényképeket és technikatörténettel foglalkozni. Ma már több ezer tárgyból áll a gyűjtemény. Ennek egy részét Tálas Csillának, a derecskei művelődési ház igazgatójának felkérésére a központ egyik termében állandó kiállításon mutatjuk be – mondta.

Művészete

Attila leggyakrabban épületeket fotóz, mert – vallja – azok adják képszerkesztésének alapjait. Emellett sorozatokban is gondolkodik, mivel munkája közben összefüggő, de külön is működő blokkok születnek. S mi a fotók varázsa?

„Külön nyelv, amit a világon mindenhol megértenek bábeli anomáliák nélkül”

– véli. Elnökségi munkái mellett a járvány miatt csúsztatott idővel, de meghívást kapott a neves Leica Galériába is. – Húsz éven keresztül volt látható egy Derecskét bemutató közönségbarát kiállításom a művelődési házban, remélhetőleg a felújítás után visszakerül a falakra. Ez országosan is ritkaságszámba megy e gyorsan változó világban – mondta végül.

LD

Borítókép: Tereskova művésznő szemléli Rékasi Attila kiállítását a Várkert Bazárban, 2016-ban