„Nem adnám semmiért ezt a mesterséget”

Népünk hagyományokban igen gazdag, azonban szokásaink csak akkor tudnak fennmaradni az utókornak, ha ápoljuk, továbbadjuk azokat. Petrovics Nikolett népi vászonszövő ma már el sem tudná képzelni az életét alkotás nélkül. Másba is belefogott, viszont végül visszatért mesterségéhez, ahol magára talált. A huszonhat éves nő Balmazújvároson nevelkedett, szülei is kézművesek voltak, tehát nem okozott neki gondot beletanulni a mesterségbe. Mindig is vonzotta az alkotás, valami szépet létrehozni, ami „örökre” megmarad. Tanulmányait Nádudvaron kezdte, ahol szövőként végzett, majd Egerben környezettan szakot tanult a főiskolán, de a szíve visszahúzta a szövőszékhez. – Megpróbáltam elmélyülni egyéb területeken, de nem tudtam elszakadni a szövéstől, ma pedig már jómagam tanítom a szakmát gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

„Mindig is kerestem az utamat, körülbelül tíz éve, hogy fonalak között élek, viszont nem adnám semmiért ezt a mesterséget.”

– A kézművesség területén folyamatosan fejlesztem a tudásomat: múzeumokba járok szőtteseket gyűjteni, jelenleg a megyei szőtteseket „halmozom”, motívumvilágát kutatom, és természetesen próbálom reformálni (egyéb tárgyakba „átvinni”) – részletezte a vászonszövés szépségét Petrovics Nikolett a Naplónak.

Technika, jártasság

A népi kézművesség szerelmese rendszeresen oktat, és táborokat tart, mert vágya, hogy a mesterség soha ne vesszen a feledés homályába. Több divatbemutatójára büszke lehet, Budapesten és Debrecenben is bemutatták már az általa szőtt ruhadarabokat, ugyanis nemcsak kendők, terítők készülnek kezei közt, hanem trendi ruhaneműk is. Nyüstszemek, gyöngyözés, göbös, szedettes szövés – ezekről azt sem tudom, eszik-e vagy isszák, de egy biztos: használatukkal csodálatos kendőket, terítőket, ruhadarabokat tudunk alkotni, de vajon mennyi időbe telik egyes alkotások elkészítése? – Maga a megvalósítás, anyagleszedés nem sok idő, viszont az előkészület és az utómunka akár több napot is igényelhet egy kendő esetében is. Nem mindegy, milyen motívumot szeretnénk az anyagra „varázsolni”, és persze a technikától, jártasságtól is sok minden függ. Szoktam tartani egynapos kurzusokat, és hiába kezdő valaki, akár 6-8 óra alatt el tud készülni egy kisebb kendő. Térségünkben leginkább fehér vásznat szövünk, és arra kerülnek a különböző színű (piros, kék) motívumok: csillag, virágok – fűzte hozzá.

Könnyen tanulható

– Valamennyi kézügyességre szükségünk van, mégis a türelmet emelném ki, ami leginkább szükséges ahhoz, hogy át tudjuk adni magunkat a mesterségnek. Könnyen tanulható a foglalkozás, de egész nap ott kell ülni még akkor is, ha „csak” egy kendőt szeretnénk megalkotni – mondta.

A fiatal nő imád alkotni: megnyugtatja, kikapcsolja a kézművesség. Számára az alkotás nem egyenlő a munkával, örömmel hoz létre maradandót, ami másoknak boldogságot okoz. Úgy véli, akiben van alkotási vágy, annak mindenképp ki kell próbálnia a mesterséget, veszíteni nem fog.

„Számomra az egyik legfontosabb, hogy továbbvigyem a hagyományt, azok a motívumkincsek ne vesszenek feledésbe, amelyekkel még nagyanyáink, dédnagyanyáink is dolgoztak”

– tette hozzá végül.

Nagy Emese