Pásztorok és a csillagos ég: történetek a pusztai éjszakából

„Az elmúlt években elkezdtük összegyűjteni az idős pásztorok tudását, az ún. »pásztortudomány« egyes elemeit, elsősorban a leginkább eltűnőfélben lévő ősi tudást, mely a csillagos ég ismeretével kapcsolatos. Az eredmények szerint még szórványosan fellelhető az a tudás, amit első néprajzosaink is (pl. Herman Ottó) gyűjtöttek Hortobágy vidékén, de a huszonnegyedik órában járunk, tehát sürgető az idős pásztorok tudományának mielőbbi dokumentálása” – ezzel az izgalmas felütéssel kezdődik az a cikk, amely a Hortobágyi Nemzeti Park hivatalos honlapján jelent meg a napokban. Gyarmathy István írásában arra vállalkozik, hogy messziről indulva, a témához finoman közelítve több szállal is összekösse a földi pásztorkultúrát és a pusztai csillagos égboltot, valamint számot adjon a hortobágyi pásztorok csillagászati jártasságáról.

A szerző szerint a fentebb említett dokumentáció a hortobágyi világörökség szempontjából is rendkívül fontos, hiszen ennek egyik alapja az, hogy Hortobágy a rézkor óta nyílt legelőtáj, melyhez töretlenül fennálló pásztorkultúra kötődik.

És ennek része a csillagos éghez fűződő ismeretek csokra is.

Óra az égbolton

A szerző az írásban az ősi kultúrák természetközeliségéből, szakralitásából építkezve boncolgatja a pásztorok és a csillagos égbolt kapcsolatát. Gyarmathy cikkéből kiderül, hogy a pásztorok számára a Nap, a Hold és a csillagok járásának ismerete a megélhetés és a túlélés mellett azért volt fontos, mert ennek alapján tudták meghatározni óra nélkül is az időt, és a hónapok, évszakok változását.

Mint az a cikkben olvasható, ez a fajta tudás már a XIX. század végén eltűnni látszott. Az állítást a szerző például Kandra-Kabos Jakab akkortájt kiadott Magyar Mythologiájával, valamint az 1979-es Magyar néprajz című összefoglaló kötetben leírtakkal is alátámasztja. Ezek fényében mintegy revelációként hatott Barna Gábor Népi csillagnevek és hagyományaik a Hortobágy vidékén című 1982-ben megjelent munkája, hiszen ez alapján kiderült, ekkor még mindig él az ősi tudás.

„Az Esthajnal csillag is felgyütt ugye na”

A Hortobágyi Nemzeti Park 2017 óta folytatott kutatómunkája is hasonló eredménnyel zárult, derül ki a cikkből, amely ennek alátámasztására mai pásztoroktól gyűjtött és szó szerint lejegyzett szöveg formájában hoz néhány példát. Ezekből lentebb olvashatnak részleteket.

Barta Sándor gulyás:

„Pásztorcsaládból vagyok, édesapámmal együtt pásztorkodtunk. Az időt tudom, azt a Göncölszekérről: amikor felfelé jön felfele van a rúdja, hajnalban amikor már pitymallik, csüng a rúdja. A csillagállásokról nagyapámtól sokat hallottam mikor vittek haza, mindig mondta, ez a Fiastyúk, a Kisgöncölszekér, Nagygöncölszekér, Kaszás, az Esthajnalcsillag az a legfényesebb csillag az mindig különálló. Esthajnali csillag: mindig az jön fel a legkorábban és az megy le a legkésőbb. Meg tudnám mutatni a Kaszást, meg nagyapám a Tejutakat mutatta mindig. Olyat hallottam: Országút csillag, hogy az a Tejút. (…)”

Molnár József juhász:

„Kinnháló ember vótam. Szíp nyári este vót, ugyi idesapám pikulázni tudott, hallgattuk ugyi na, jó menjünk már, feküggyünk már mer lemegy a Hajnalcsillag pedig nem is aludtunk. Az Esthajnal csillag is felgyütt ugye na. Este felgyün korán, hajnalban meg lemegyen. Hét csillagból van a Göncöl szekere, nóta is van róla. Este mikor feljön a Göncölszekérnek hogy van a négy kereke, úgy kivan az festve a négy gömbből, három a rúdja mer görbe, a rúdja felfelé van mert felfele jön. Amikor éjfél elmúlik, lefele van a rúdja mert megy a szekér hazafele. (…)”

Szalai Imre juhász:

„Nekünk mint fiatal gyerekemberek kint volt a fekhely mindig a gyepen a bundába. Nekünk kint a jószág mellett kellett lenni éjjel-nappal. Hogyan tájékozódtunk mi gyerekkorunkba. Korán kelletett kelni. A hajnalcsillag feljött, a pacsirta megszólalt, szóltak a szülők, gyerünk, menni kell fejni a birkát. Már akkor a kakas is megtudta. De hogy tudja hogy virrad? Meghasadt a hajnal. A Hajnalcsillag az hajnalba felgyött, két órakor feljött. Nyárba is már 2 órakor felgyött a Hajnalcsillag, akkor következtettek a pásztorok, hogy kezd már majd virradni, akkor már a kakas is kukorékolt. Az Esthajnal csillag mikor már bealkonyodik, már akkor megy lefelé úgy egy óra múlva. (…)”

Mindez a tudás olyan egyedi és különleges érték, hogy az UNESCO és a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 2018 novemberében felvette a Csillagászat és Világörökség tematikus programjába is (Where the Sky touches the Earth – Hortobágy pusta and the shepherd astronomy – Category inside the theme of Indigenous uses of Astronomy).

- szögezi le az írás végén Gyarmathy István.

A cikk, mely a Meteor folyóirat 50. évfolyamának 7-8. számában is megjelent, a Hortobágyi Nemzeti Park oldalán teljes terjedelmében elolvasható.

Borítókép: képeslap a XX század elejéről