Sokat látott épület Debrecen határában: a híres Halápi csárda története

Perczel Miklós művészi felvételeit forgatom a kezemben a Halápi csárdáról, a Déri Múzeum archív anyagából, az 1910-es évekből. Mérhetetlen csend, az egyszerűség szépsége, a távlatok, a föld és az ég összeolvadása a képeken. Petőfi tudott ezekről vallani. Aztán Béres András közeli képei a '60-as évekből, és sok más, pezsgő életet, összejöveteleket mutató képek, egészen a már jó évtizede a mai napig is tartó szomorú elhagyatottságig és pusztulásig.

Egy 290 éves csárdatörténet és egy 180 éves népi klasszicista műemlék – építészeti örökségünk fontos részének felelősségteljes történései zajlanak szemünk előtt. Zoltai Lajos írásaiból tudjuk, hogy a Debreceni Tanács 1731-ben egyszerre három pusztai kocsmát – pince csapszéket – állít: mátai és az újvárosi útelágazásnál, a látóképit, a Derecske felé menő út mellett, a mikepércsi határ szélén a Barak István tőzsérét, míg a Szatmár felé utazók kényelmére a halápit. Debrecen határától 9 km-re Vámospércs felé vivő út mellett – ligetes, erdős pusztáktól övezve – áll a Halápi csárda, vagy eredeti nevén Halápi vendégfogadó, II. József császár katonai térképein pontosan behatárolt, akárcsak a Hortobágyi csárdák. A csárda építésére engedélyt Oláh István, Diószeghy Sámuel főbíró veje kap, aki később ugyanúgy szenátor, mint a Látóképi csárdát építő Kiss Gáspár. A bormérésre használandó ház – azaz a pince – építési költsége 20-25 rh. forint volt.

Árkád, borospince

A földpincét Domokos Márton főbírósága alatt téglából épült vendégfogadó váltotta fel. 1776 -77-ben új istállóval – állással – bővült a csárda.

Az első, téglából épült csárda és állás rajzát Köhler György 1839-ben készített új csárdaépületterve mellett találjuk, mint meglévő állapotot rögzítő tervet. Az egytraktusos téglaépület előtt négynyílású tornác állt, faoszlopokkal. A konyha-pitvartól balra a kamra nyílt, innen lejárat a pincébe, míg jobbra a borivóház, keskeny kamrakiegészítéssel.

Az első épület kicsinek bizonyult, mert Köhler György építőmester 1838-ban új vendégfogadó tervét készíti el. Részletes költségvetésében 110 ezer tégla, 140 köböl mész, 18 ezer cserép, 150 ezer görbe cserép, 205 szekér homok szerepel. Részletes kijavítási költségvetést ad a meglévő állásra is. Árajánlatát 1838. májusában 1642 váltóforintban rögzíti. A városi tanács Köhler terve alapján versenyt ír ki, és a legolcsóbban vállalkozó Rachbauer Péternek adja a munkát. Köhler költségvetésén Rachbauer Péter ellenjegyzése 1.048 forint, ennyiért vállalja az új vendégfogadó felépítését és az állás (szekérállás) kijavítását. Az épület helyét Derecskei József szenátor és Vécsey József jelölte ki az építőmesterrel együtt. Köhler tervén kívül Liszkai Sámuel is készít tervet, amely méreteiben és kvalitásában messze elmarad Köhler terve mögött. Köhler vendégfogadója népes klasszicista kialakítású, egyetlen hosszú – 10 árkádíves – tornácra szervezett. Középen a pitvar szabadkéménnyel, tőle balra a borivószoba kármentővel. A kármentőből szűk pincelejárat visz a borospincébe.

Szekérállás, gémeskút

A borivószoba mellett található a kamra pincegádorral, majd a padlásfeljáró és a mellékhelyiségek. A konyhától jobbra a kocsmáros szobája, majd utána a két vendégszoba. A vendégszobákban kívülről, a folyosóról fűthető kályhák voltak. Alápincézve a borivószoba volt csak, valamint a boltozott – kamrából indított – pincelejárat. A helyi öregek szerint a pincéből alagút vitt az erdőbe. A pincelejárat után valóban van egy nagyobb méretű befalazott nyílás, de az alagút feltehetően legenda (Rózsa Sándor neve itt is felmerül). Köhler olyan áttekinthető tervet készített, ahol az új vendégfogadó mellett a régi is rögzítésre került, valamint a szekérállás és a kút is.

A városi tanács az új vendégfogadó építése mellett hosszasan vizsgálja az állás ügyét – vagyis, hogy kijavítsa a régit, vagy újat építsen. Szikszai Mihály és Deák György ácsmesterek ajánlatokat adnak a meglévő állás kijavítására. Új, szép szekérállás tervét készíti el Rachbauer Péter – 10 öl hosszú, 6 öl és 1 sük széles, 425 váltóforint a kőművesmunka ajánlata. A városi tanács ekkor még a régi állás kijavítása mellett döntött.

1841-ben a régi állás leég, az új épület versenytárgyalását Bekő Albert kőművesmester nyeri 359 váltóforint legkisebb költséggel, az ácsmunkát Szoboszlai János, 145 váltóforintért. 1878-ban Berényi Sándor mérnök helyszínrajzot készít a területről, mivel a csárda körüli 6 hold föld szántóhoz jelentős erdőkivágás szükséges. A helyszínrajzon a „V. PIRCSI” útról áteresz visz a csárdához, amelytől Debrecen felé egészen közel az úthoz helyezkedik el a szekérállás. A gémeskút a csárda és a szekérállás közé esik. A bérlő ekkor Leitner Márton és felesége, a bérlet a csárdára és 6 hold szántó veteményesföldre szól.

Tejgyűjtő, vegyesbolt

Az épület kisebb-nagyobb átalakításokkal és toldásokkal a háború után is megmaradt. A 10 árkádíves folyosóból kettőt az út felőli végén az épületnek befalazták, ugyancsak az öt nyílást is, valamint a hatodik felét. A vendégszobák helyén tejbegyűjtő állomás, valamint vegyesbolt volt kialakítva. A raktározás céljaira ezekhez a helyiségekhez hátulról toldalékot építettek. Az ivót és a konyhát teljesen összenyitották, mivel a termet így filmvetítésre is tudták használni. Az egykori kármentő mögötti pincelejáratot megszüntették, de a pincéből még pontosan látszik a lejárat helye. A szabadkéményt már korábban megszüntették.

Debrecen város birtokkatasztere (1924 és 1950 között) számot ad a csárdáról. „Épületek, építmények: földszintes csárda, tégla alap és felmenő falak, cserépfedés, részben alápincézett 268,63 nm beépített területen három szoba, konyha, »nagy ivó« stb. helyiségekkel (mászható nyitott kémény a konyhában) kemence, kút, jégverem, földkunyhó, ill. hidak, árkok, csatornák.”A csárdát és a 4 kh 1499 négyszögöl földet 1949. november 3-án adja vissza a földhivatal illetékese a városnak, tanyaközpont kialakításához.

A csárdában egy helyiséget elfoglalt a Felsőtiszai Sajt- és Vaj Nemzeti Vállalat. A halápi vadászcsárda a '80-as években a debreceni Új Élet Termelőszövetkezet tulajdona, és a Debreceni ÁFÉSZ bérli. Az épületben a csárda mellett az ÁFÉSZ vegyesboltja és tejbegyűjtő hely van. Vadászok, méhészek, turisták és kiránduló gyakran keresik fel a csárdát.

A csárda az 1990-es években a tsz-től magánkézbe kerül.

Gellér Ferenc

(a szerző építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, a Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület alelnöke)

Kapcsolódó cikk:

Korhűen mentik meg az ódon halápi fogadót