Jól öltözött, négyméteres hölgyeket csodálhattunk a Nagyerdőn

A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szabadtéri bemutatót rendezett az idén nyolcvan­éves Parkerdőben, Művészetek Sétánya címmel. A kiállítás célja a magyar kortárs művészet sokszínűségének közvetlen, interaktív megjelenítése és megismertetése volt.

A különleges tárlat a „promenád” karakterével szemléletesen járult hozzá a kortárs magyar művészet szokatlan megjelenítéséhez, attraktív, így a közönség nem múzeumi közegben, közvetlenül, érinthető közelségbe hozva láthatta az iparművészeti alkotásokat. – Ily módon lehetőséget ad a művészet szélesebb, közvetlenebb közegben való bemutatására – fogalmazott a kezdeményezésről Simonffy Márta, a kiállítás kurátora, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének elnöke az eseményt beharangozó közösségi bejegyzésben. Akik augusztus 16. és 23. között ellátogattak a Békás-tóhoz, biztosan találkoztak az ott felsorakoztatott huszonnyolc képzőművészeti kompozíció­val, csaknem kétembernyi méretük ugyanis megkerülhetetlenül odavonzotta a járókelők tekintetét. A hazai kortárs képzőművészet világában egyre gyakoribbak az újrahasznosított anyagokból készült alkotások, ez a virágkarnevál részeként létrehozott Művészetek Sétányán sem volt másként.

Időtállás és igényesség

Aki közelebbről is megszemlélte a hatalmas emberalakokat, öltözékükön a legkülönbözőbb használati tárgyakat és alapanyagokat vehette észre. A tárlat egyik kiállítóját, a debreceni származású Farkas Imola iparművészt a Napló arról kérdezte, hogy milyen művészeti és társadalmi értéke, üzenete van ezeknek a kompozícióknak.

Farkas Imola elsőként arról beszélt, hogy milyen feltételekkel és körülmények között készültek el az ő és alkotótársa, Nádasdi Katalin ruhakölteményei. – Az eredeti felkérést Budapesten, egy Andrássy úton megvalósuló projektre kaptuk a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségétől – kezdte az iparművész. – Több kritériumnak is meg kellett felelnünk, elsőként annak, hogy a négyméteres bábuk olyan alapanyagból legyenek felöltöztetve, melyek teljesen vízhatlanok, tudván, hogy akár tíz napig is a szabad ég alatt lesznek majd kiállítva – magyarázta Farkas Imola. Mint elmondta, mielőtt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett, Nádasdi Katalinnal közösen már női szabóként dolgozott, többek között a MAFILM-nél is, ami megkönnyítette számukra a Nagyerdőn felvonultatott „óriáshölgyek” felöltöztetését.

Magaslati kihívások

Farkas Imola kiemelte, nem volt egyszerű feladat a négyméteres bábuk felöltöztetése. – Sokat dolgoztunk létrán, fizikailag is megterhelő volt a bábuk felöltöztetése, de mivel Budapesten egy óriási hangár állt rendelkezésre, együtt dolgoztunk, így tudtunk segíteni egymásnak, egy szoborhoz ugyanis minimum két-három ember kellett – magyarázta az iparművész.

Farkas Imola elmondta azt is, hogy szakmájában a környezettudatosság nem csak egy-egy tárlat megnyitójára jellemző. – Annak, hogy újrahasznosított anyagokkal dolgozunk, nemcsak művészeti, hanem társadalmi üzenete is van. A napi tervezésünkkor is mindig odafigyelünk arra, hogy milyen anyagot használunk, és ezen belül is lényeges szempont, hogy amennyiben lehetséges, olyan alapanyagot válasszunk, amely már máshová nem lenne jó.

SZD