„Az lesz zenész, aki gyakorol”

Hová tűntek a pandémia alatt a zenészek? Mitől zenész a zenész? A Naplónak Szabó Zsolt basszusgitáros, a Rocksuli tanára válaszolt, akitől megtudhattuk azt is, hogy tavaly, ötvenévesen elhatározta: nyugdíjba megy, életét a zenélésnek, a gyerekek tanításának, a szakmai-szellemi fejlődésnek szenteli.

A fővárosi zenei élvonalban is jegyzett szakmai tudása ellenére a debreceni közönség sokáig nem láthatta színpadon. Miért?

Azt hittem, egy bejelentett, megélhetési munkahely mellett lehetséges nem vegetatív életet élni és fejlődni. Tévedtem, ezért inkább a saját utamat választottam. A Rocksuli tanáraként ismernek legtöbben csaknem húsz éve, de ezentúl alkotó ember is szeretnék lenni: a tanítás ahhoz kell, hogy továbbadhassam, amit tudok, de mivel a tanár fogalma elég negatívan cseng, inkább csak basszusgitár-tanácsadónak tartom magam.

Mi motiválja a gyerekeket, hogy hangszeres zenét kezdjenek el tanulni?

A beiratkozókat az érdekli, hogy lesz egy félévi és év végi koncert, semmi más. Jelenleg harminc növendékem van, közülük hat-nyolc tanítványom jár hozzám azért, hogy saját gondolatokkal tanuljon meg dallamokat játszani. Annak örülök leginkább, amikor a kezükbe adhatok egy hangkészletet, amivel dolgozni tudnak, és élnek a lehetőséggel.

Csak annak kellene zenésznek lennie, aki semmi mást nem tud elképzelni az életében?

„Sok produkció van, melybe ha csak belehallgatunk vagy belenézünk, érezni, hogy pénzszaga van.”

Sok, magát zenésznek kinevező ember akar érvényesülni, aki mögött nincs szakmai háttér, ők egy-két év múlva eltűnnek. Érdemes most is körülnézni, hová lettek a pandémia alatt azok, akik elsőként állnak majd sorba koncertlehetőségért, amikor kinyit az ország.

Ha ők nem, akkor kik a zenészek?

A zenész el tudja helyezni magát valahova, tisztában van a korlátaival, erősségeivel és gyengeségeivel, emellett folyamatosan nyitott az új ingerekre. Szemtelenül fiatal zenészeket hallgatok, akik sokkal jobbak, mint én, de szívesen tanulok tőlük, mert azt az ízt be fogom majd építeni a játékomba. Az lesz zenész, aki gyakorol. Jó példa erre a legújabb formáció, amelyben játszom: az Iromba.

Részben azért is tudok szuperlatívuszokban beszélni róluk, mert a szakmai profizmusuk mellett rendkívül pozitív emberek. Szamosközi Gergő zongorán hangszereli át az ismert dalokat, példaképnek tartom zeneileg és emberileg is, ő hívott nemrég a zenekarba.

A fiataloknak miért van, miért lenne szükségük megtapasztalni mindezt?

Amikor bejön egy fiatal a Rocksuliba, az első kérdésem, hogy milyen zenét hallgat, az ő ízlése mentén kezdünk el gyakorolni. Ez nem mindig könnyű, hiszen kötelező dolgokat is el kell sajátítania, ami sok türelmet igényel, de ez alatt az idő alatt sem hülyeségekre pazarolja az idejét.

„Ha a telefonját nyomkodja hónapokon keresztül, azzal hosszú távon egyáltalán nem gyarapodik az élete, ezzel szemben a zenéléssel ennyi idő alatt komoly eredményeket mutathat fel magának.”

Lelkileg is teljesen más beállítottságúak azok a fiatalok, akik rendszeresen gyakorolnak. A zenélés terápia.

SZD