Reneszánszát éli a népművészet

Az utóbbi időben egyre népszerűbbé vált a hagyományőrzés. Viseletvarrással és hímzéssel is foglalkozik a debreceni származású, sokáig Mikepércsen tevékenykedő népművész, Kormányos Lászlóné. – Nagyon régóta jelen van az életemben a kézművesség. Még a fiammal voltam otthon gyesen, amikor indult Debrecenben a díszítőművészeti szakkörvezetői tanfolyam a Kölcsey Központban. Én ott hímzőszakkör-vezetőként végeztem – mondta Kormányos Lászlóné. – Ezt követően a Déri Múzeumban ismerkedtem meg a viseletekkel, amelyekkel szintén elkezdtem foglalkozni – tette hozzá. A tanári hivatása mellett hagyományőrzéssel foglalkozó alkotó a Népi Iparművész címet is kiérdemelte munkáival. – Az én címem hivatalos neve Viseletvarró Népi Iparművész. Erre a titulusra úgy lehet szert tenni, hogy zsűriztetni kell összesen több mint 30 általunk készített darabot. Ezt követően ezeket értékeli az országos zsűri, és ők döntik el, hogy megérdemli-e az illető a címet – tájékoztatott a művész, aki már több évtizede birtokolja az elismerő megnevezést.

Az elmúlt évek öltözködési szokásai alapján úgy látszik, hogy a fiatalok körében is reneszánszukat élik a hímzett, népiesebb ruhadarabok a mindennapi öltözetben. – Én is látom, hogy divatba jöttek ezek a ruhák és tapasztalom is, hogy szívesen viselik a nők a hímzett blúzokat, a férfiak pedig a hímzett ingeket – osztotta meg a Naplóval a művész. Hozzátette, hogy emellett népies körökben a néptáncos kötők és viseletek is rendkívül kelendőek.

Jó ajándék lehet belőle

A Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület népművésze korábban viseleteket is készített megrendelőinek, emellett évekig egy hímzőszakkört is vezetett Mikepércsen. – Elég sok hímzésfajtával foglalkoztunk. Készítettünk hímzést viseletekre, blúzokra, kötőkre és férfiingekre is. A terítőhímzés annak idején úgy működött, hogy a szakkörvezetők megtervezték, aztán az asszonyok kihímezték – mondta.

Jellemzően az idősebb korosztályt érdekli a hímzés. – Fiatalokat csak elvétve lehet látni a hímzőszakkörökön. Velük ellentétben a nyugdíjasok ráérnek és nagyon szép dolgokat tudnak alkotni akár saját részre, akár a családjuknak vagy esetleg ajándékba. A terítők például jellemzően ajándékba készülnek – mondta Kormányos Lászlóné. – A hímzés egy elég sokrétű dolog. Ha szépen szeretnénk csinálni, akkor meg kell tanulni az öltéstechnikákat és a színvilágokat is. Így aki hímzésbe szeretne fogni, annak szüksége lesz kézügyességre és sok türelemre is – tette hozzá.

Virágok és szőlőindák

Számos egyedi hímzés kötődik Hajdú-Bihar megyéhez. – Az általam évekig vezetett mikepércsi hímzőszakkörben feldolgoztuk a mikepércsi úri hímzést, a komádi és hajdúsági fehér hímzést, de foglalkoztunk még a térségben jelenlévő furtai és derecskei hímzésekkel is – mondta Kormányos Lászlóné népi iparművész, hímző, viseletvarró. Ahogy nevéből is adódik, megyénk jellegzetessége a hajdúsági fehér hímzés. – Ezt a fajtát fehér fonallal hímezték és általában egy fehér vászonra – tudatta. Elmondta, a hímzésre jellemző gyönyörű minták a lapos öltés, száröltés és lyukhímzés alkalmazásával jönnek létre. – A mintái között vannak virágok, kacsok, szőlőindák és egyéb szőlőmotívumok – tájékoztatott a művész. Hozzátette, a terítők mellett a viseleteken is gyakran megtalálható ez a hímzésfajta. Kormányos Lászlóné most már szakkör helyett az otthonában hímez, de a Hajdú-Bihar Megyei Népművészeti Egyesület jelenleg is több szakkört tart fenn az érdeklődőknek.

Debreczeni-Kondás Eszter