GPS-koordinátákkal Szabó Magda nyomában

A Szabó Magda Debrecene című kiadvány második, bővített kiadását mutatta be pénteken a szerkesztő, Keczán Mariann irodalomtörténész a Szabó Magda Emlékházban. A szakember a virtuális találkozón először arra emlékeztetett, hogy az emlékház 2017-ben, az író születésnapjának centenáriumán fogadta először a látogatókat, viszont a Szabó Magda-séta története egészen 2013-ig nyúlik vissza. A könyv 2018-ban jelent meg először, alapja az Ókút című regény volt, és azzal a szándékkal adták ki, hogy az író szemszögéből is megismerhessék az érdeklődőknek a cívisvárost.

„Szabó Magda szemszögéből különös élmény megtapasztalni Debrecent”

– vélekedett az új kötet szerkesztője. majd megjegyezte: az emlékház forgatókönyvének írásakor szembesült azzal, hogy nem csak tíz-tizenkét debreceni helyszín, hanem ötvennél is több kötődik az író nevéhez.

– Senkinek nem fűződik annyi helyszínhez reflexiója, mint Szabó Magdának – mutatott rá a szakember, aki szerint az útikalauzként is definiálható kiadvány hasznos olvasmány lehet a szakma vagy a város múltja iránt érdeklődőknek egyaránt. Keczán Mariann kitért arra is, hogy az emlékséták a kezdetektől fogva rendkívül népszerűek voltak, de a látogatók igényeihez már nem volt elég kapacitása a múzeumpedagógusoknak, ez ihlette meg a Szabó Magda Debrecene című könyvet. A szerkesztők szándéka az első kötettel az volt, hogy minél több helyszínt feltüntessenek. – Az irodalmi útikalauz furcsa, köztes műfaj, mivel rengeteg képet tartalmaz, ez pedig korlátozta a bemutatható helyszínek számát. Ha fellapozzuk, a két világháború közötti Debrecen helyszíneivel találkozunk, az archív fotók mellett az írónő tárgyainak fotóival és az azokra vonatkozó szövegrészletekkel – ismertette a szerkesztő.

Múlt, jelen, jövő

Keczán Mariann arra is felhívta a figyelmet, hogy

Szabó Magda folyamatában szemlélte a várost; tisztában volt protestáns értékeivel, és a debreceniségre reflektálva furcsa álláspontot képviselt: a menedéket adó város képzetét.

A regényeiből többek között az is kitűnik, hogy érdekes városképe volt: gyakran csak díszletként használta az épületeket, és történeteihez a képzeletét hívta segítségül. Gyakran felmerülhet az olvasóban, hogy valós vagy elképzelt helyszínekről ír. – A debreceni épületek alkotásaiban nem önmagukban állnak, hanem valamilyen értékre hívják fel a figyelmet. Míg a Városháza a jog alapján elgondolt életet jelenti, és az ott megsimogatott bárány az ártatlanság szimbóluma, addig Nagytemplom a hitet, a Református Kollégium a tudást sugározza magából – fejtette ki az irodalomtörténész.

– Kevesen tudják, hogy az író édesapja, Szabó Elek jogi pályán tevékenykedett, a Városházán dolgozott, és amatőr fotósként szívesen örökítette meg a két világháború közötti Debrecent. Gyakran felment a Nagytemplom tornyába, és onnan tekintett a városra – mondta Keczán Mariann. A szakember megjegyezte: aki beleolvas Szabó Magda verseibe, találhat erre utaló mozzanatokat. Az óvóhely, ahol a családja meghúzta magát a háborúban, a Református Kollégium épületében volt, és a padlástérben tekintett le Debrecenre: mi maradt a gyerekkori városképből.

Keczán Mariann végül beszélt arról is, hogy a kötet az emlékház ismertségét is növelte, mivel a könyv többek között Ausztráliába is eljutott, viszont az is közismert, hogy Szabó Magda neve külföldön hamarabb lett ismert, mint Magyarországon. – A gazdagon illusztrált, sok érdekességet tartalmazó Szabó Magda Debrecene második kiadása szerepet kaphat a virtuális oktatásban is – fogalmazott végül az irodalomtörténész.

SZD