Trianon emléke a népiskolai értesítőkönyvön

Igencsak meglepődtem, amikor néhány évvel ezelőtt az éves iskolai papírgyűjtés alkalmával több, népiskolai értesítőre bukkantam a gyerekek által behozott papírhalom között. Gyorsan kikapkodtam, hiszen múltunk egy-egy darabját mentettem meg a régi értesítők összegyűjtésével.

A múlt értékeinek megőrzése, továbbadása tesz halhatatlanná és erőssé egy nemzetet.

Erről talán június 4-én, Trianon évfordulója alkalmából még inkább aktuális beszélni, hisz a határ túlsó oldalán rekedtek 101 év után is csak úgy tudtak magyarok maradni, hogy őrizték, majd pedig továbbadták a régmúlt kincseit.

Szóval, megtaláltam az értesítőt. A mai kor bizonyítványának megfelelő könyvecske hátoldalán érdekes írásra bukkantam. Felsorol hat ünnepnapot, köztük június 4-ét is. A nyíracsádi Lakatos Mária az 1943/44-es tanévben volt első osztályos a nyíracsádi görögkatolikus népiskolában, akkor kapta az első bizonyítványt. Ez azt jelenti, hogy 23 évvel a trianoni tragédia után hazánkban még annyira fontosnak tartották, hogy minden magyar emlékezzen már gyermekkorától kezdve a nemzeti tragédiára, hogy még az értesítő hátoldalán is szerepelt. Aztán a hatvanas évektől mintha feledésbe merült volna ez az évszám. Adjunk hálát érte, hogy június 4-e ismét emléknap lett, az összetartozás napja, ami soha nem engedi feledtetni Trianon békedekrétumának gyalázatát.

A következő gondolat olvasható az 1940-es évek értesítőkönyvének hátoldalán: Június 4. Trianon. Magyar golgota. – Ne jajveszékelj a sír mellett, melybe hazádat temették, s melyen ott hevernek hazád címerének széttört darabjai. De ne felejts! Emlékezz! Az emlékezés élessze benned az isteni örök igazság biztos győzelmét – Nagymagyarország feltámadásába vetett hitedet. Keltse benned e fogadalmat:

„Addig éltessen az Isten, amíg Nagymagyarországért élek és dolgozok!”

Kedves Zilahi Enikő