Minél többet megélünk, annál gazdagabbak leszünk – vallja Szabó Ágoston

A gyakorlás iránti elhivatottság nem volt meg benne, járt viszont népdaléneklő versenyekre, amelyeken jó eredményekkel szerepelt. Magas, csengő szoprán hangja volt, a visszajelzések alapján pedig arra ösztönözték, hogy inkább az énekléssel foglalkozzon. Ekkor volt tízéves. Azóta énekel.

– Több koncerten vettem részt látogatóként, és ezt a mai napig is szívesen teszem. Debrecenben egy tanári koncertet rendeztek, hallottam egy hölgyet énekelni, a tapsszünetben mondtam édesanyámnak, hogy én ezt a hölgyet megkeresem, és ő lesz az énektanárom. Ott, tízévesen a szolfézstanáromnak mondtam, hogy adja meg a hölgy elérhetőségét, mert én el akarok menni hozzá előénekelni. Eljutottam hozzá, elénekeltem neki az „A csitári hegyek alatt” című népdalt.

Azt mondta, hogy a hangommal érdemes foglalkozni. Ekkor kezdődött el az énekesi pályám

– idézte fel a kezdeteket Szabó Ágoston.

Érzelemdús világ

Elmondta azt is, hogy gyerekkorában sem hallgatott populáris zenét, mindig a komolyzene vonzotta. Természetesen hallgat más stílusú muzsikát is, de igazán a klasszikus zene érdekli.

Szereti a zenében az értelmet és az érzelmet. Ez a kettő párosul a komolyzenében.

Ennek – mondja – olyan varázsa van, hogyha valaki jobban belehelyezi magát, és elmélyül azokban a zeneművekben, akkor át tudja élni a muzsika által közvetítette érzéseket. Ehhez azonban idő kell. Sokan eljátsszák a darabot, de nem tudják azoknak az igazi érzelmeit közvetíteni. – Ez az, ami nem tanítható. Az éneklést meg lehet tanulni, hogyan kell jól vagy jobban énekelni, de az biztos, hogy az éneket tanulónak egy érzelemdús világgal kell rendelkeznie. Én a 18 évemmel elég fiatalnak számítok. Fontos az, hogy sokat kell élni és érni minden szempontból, hiszen minél többet megélünk az életből, annál gazdagabbak leszünk, és a saját érzelmi világunkból annál több dolgot tudunk ezekbe a darabokba tenni – fogalmazott Szabó Ágoston.

Az éneklésben egyrészt az tetszett neki, hogy lehet „felhangdúsan”, tehát nem hangosan, nem kiabálva énekelni úgy, hogy az mindenfajta technikai beavatkozás nélkül sok emberhez el tudjon jutni. Másrészt pedig, hogy az operának és egyáltalán a klasszikus zenének óriási múltja van. – Szeretek olvasni a zeneszerzők életéről, életútjáról, érdekel minden ezekkel kapcsolatos információ: nemcsak a zene, hanem utána szoktam járni a kapcsolódó társművészetekben is. Például a dalirodalomban Schubert és Schumann, Goethe és más csodálatos szerzők verseire írta dallamait, dalciklusait. Azokban az értelem és az érzelem párosul, tehát ez a zene az összművészetek találkozása – folytatta Ágoston.

Családi adottság

A tervekről kérdezve elmondta, hogy szeptemberben kezdi tanulmányait a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kara előadó-művészet és klasszikus énekművész szakán. Nagyon sokat köszönhet a jelenlegi énekmesterének, Andrejcsik István magyar operaénekes művésztanárnak. A felvételi­re az énekdarabokat együtt válogatták ki, ő tanította, instruálta minden szempontból.

– A terveim megvalósításáért szeretek tenni. Pontos elképzelésem van a saját éneklésemről, amely egy műhelymunkában teljesedhet ki, és a munkának reméljük lesz is eredménye – zárta gondolatait Szabó Ágoston.

A családban édesanyja és édesapja is lelkész, és mindkettőjüknek szép hangja van. Édesanyja zenei érzékenységgel és jó énekesi adottságokkal rendelkező, szépen csengő szoprán hangú nő. Ágoston édesapjának is szép, erős hangja van.

Nagyné Kelemen Mónika