Debrecen múltat tükröző utcanevei: volt olyan év, hogy közel háromszáz új nevet adtak

Debrecen történelme az utcanevek tükrében, avagy utcanevek története a város életében címen tartott előadást Balogh László a MÉLIUSZ Központi Könyvtárban kedden délután. A Podmaniczky-díjas helytörténet-kutató oklevelekből, magisztrátusi jegyzőkönyvekből, adóösszeírásokból, tanácsi jegyzőkönyvekből, magángyűjteményekből és térképekről gyűjtött össze információkat a debreceni utcák múltjáról. A közel húsz éves kutatását A múlt nyomában sorozat részeként osztotta meg. Lássuk, mit tárt fel a helytörténész Debrecen múltjából!

A legkorábbi térképek

Az első fellelhető térkép Debrecenről 1750-ből származik. Akkoriban divatos volt, hogy az utcanevek szaporítása helyett részekre bontották a nagyobb utcák kisebb szakaszait, sikátorait, így segítve a tájékozódást. Az utcarészeket jelzőkkel látták el, így volt például Nagy Péterfia utca és Kis Péterfia utca.

Részletesebb betekintést nyújt a város múltjába az 1771-esnek nevezett – bár valamivel korábbi származású – térkép, amely már nem csak a nagyobb jelentőségű utcákat jelöli, hanem a kisebb tereket is. Így találhatjuk meg a Bundi közt, a Csókolódó közt vagy a Könyvnyomtató közt. A főutca itt még egyszerűen Piacz, az utca szócskát nem volt szükséges hozzátenni, mivel magától értetődő volt.

Derék utcák

A főbb utcák voltak azok, amelyek a hozzájuk tartozó kisebb utcaszereket is jelölték. Ezek a derék utcák olyan kerületek voltak, amelyek alapján könnyen be lehetett azonosítani, melyik területről van szó. Tehát ha valaki a Darabos utcán lakott, akkor azt mondta „a Péterfia utcán lakom a Darabos utcában”.

Debrecen negyedei

Debrecent vásárvárosként mindenféle nemzet látogatta, rendszeresek voltak a piacok, és ezt az utcanevek is hűen tükrözik. Az északkeleti rész például a mesteremberek negyede volt. Ezen a területen az utcák a különböző mesterségekről kapták a nevüket. Ilyen a Pereces, a Szappanos, az Olajos és a Faragó utcák. A Pesti és a Vendég utcán a Pest felől érkező kereskedők, a Német utcán a németek, a Kandián a görögök laktak, a franciáknak pedig a Burgundia utca adott szállást. A vásárok mellett a vallás képviselőinek is helyet adott a város: a Szent Anna utcát például katolikusok lakták.

A debreceni tó elmélete

A régi térképek déli részén kék vonalakkal jelölték a területet, amire mocsaras, vizes helyként lehet tekinteni. Különös módon előbbit vízközeli madarakról elnevezett utcák is fellelhetőek, úgymint Sirály, Ruca vagy Liba utca. Ráadásul ez volt az első „utcanév bokor”, tehát hasonló jelentésű szavak vagy állatok csoportosulása a közeli területek elnevezésekben.  Emellett a Kenderáztató utca is itt helyezkedett el.

Az első hivatalos utcák

A korábbi, tulajdonságról, mesterségről, ott lakó családról elnevezett közterületek helyett a város elöljárói elsőként 1845-ben jegyezték be hivatalosan az utcákat. A forradalom is szerepet játszott az elnevezésekben: rövid ideig a Városháza előtti tér Szabadság tér, az Aranybika pedig Nádor fogadó lett. A politika egyre nagyobb teret nyert, 1860-ban Debrecen rebellis városként az osztrák uralom gyengülésével a Német utcát Széchenyi utcára, a Harmincados utcát Batthyány utcára keresztelik át.

„Újkori” házszámozás

A 19. század vége előtt a házakat nem utcánként, hanem kerületenként számozták, a Nagytemplomtól indulva a külváros felé, ameddig a sorszám tartott. A ma ismert számozás csak ezután lett népszerű:  minden utca külön számmal indult a belváros felől, jobb oldalon a páratlan, bal oldalon a páros számozással. Emiatt több utcát is el kellett nevezni a derék utcákon belül, így 1893 környékén megjelentek a kisebb utcák elnevezésére tett javaslatok.

A háború utáni idők

Említésre méltó a 1927-es év, amikor 278 új utcanevet adtak Debrecenben. A trianon utáni időkben számos utca örökölt az elcsatolt területektől nevet, vagy akár hadi eszközökről, ezredekről elnevezett közterületek is találhatóak.

A kommunista megszállás

A második világháború után a szovjetek bevonulásával az aktuális politikai erőhöz kellett torzítani az elnevezéseket. Így alakult meg a Dimitrov, a Micsurin vagy a Lenin utca, valamint a főutca Vöröshadsereg útja lett. Különös módon az Őszirózsa köz túlélte az átnevezést, feltehetőleg azért, mert a közeli utcák virágneveihez kötötték, így beillett a Viola, a Szegfű vagy az Ibolya utca csokrába.

Vissza a gyökerekhez

A rendszerváltás után a legtöbb utca visszakaphatta eredet elnevezését. Ezután 1995-ben kezdődött a névbokrosítás időszaka, amikor állatok, keresztnevek vagy növények után nevezték el az egy területen lévő utcákat. Manapság a közterületek elnevezéséhez egy történész, egy helytörténész és nyelvész beleegyezésére van szükség. Utcanevet csak a város közgyűlése adhat, ám több ízben elfordult, hogy a lakók önkényesen vagy épp humorosan neveztek el magánterületeket. Így létezett Futrinka utca, indián neveket idéző Hosszúpuska utca vagy Sólyomszem tér is. Sőt, volt Debrecenben amerikai mintára Kilencvenkilencedik utca is.

HL