„Minden rendben, viszlát Debrecenben!”

A lehető legideálisabb méretű város Magyarországi léptékben. Elég nagy ahhoz, hogy legyen benne minden, ami elengedhetetlen ismérve a városi életformának. Ám elég kicsi ahhoz, hogy ne érezd magad agyonnyomva benne, és hamar eljutsz olyan természeti szépségekhez, mint a Nagyerdő, Hortobágy vagy a Tisza

– vallja Lukács László Debrecenről. A Tankcsapda frontembere tősgyökeres cívisvárosi, és nem is tervezi, hogy ezen valaha változtatna. Pedig lehetőségekkel kikövezett utak végén más településeken, sőt külföldön is mondhatta volna: itt lakom, látod, ez az a ház. A rockénekes azonban úgy fogalmazott:

szívesen utazok a világ bármely tájára, egy csomó helyen jól is érzem magam, de itthon, csak itt.

Itt adott az ég, mindent, amit szeretett volna: kisgyermekként a település legszélén szinte falusias idillt tapasztalhatott meg, majd kiskamaszként beköltöztek az épülő újkerti lakótömbök egyikébe. – Tizenkét éves kölyökként az ottani Nagydombra jártunk szánkózni, bringázni, bohóckodni a barátokkal, rengeteg emlékem fűződik ahhoz a helyhez – mondta. Ebben a városrészben volt a rockbanda első fellépése, a mai közösségi házban, vendégzenekarként 1989. október 14-én, s tagjai ekkortól datálják az együttes létét. Ezen túl a megannyi koncert színhelyéül szolgáló Főnix Csarnokot, a dicsőségesebb idők Loki-meccseinek otthonát, az Oláh Gábor Utcai Stadiont, a Perényi Pál Salakmotor Stadiont, valamint a szórakozást adó tereket, a Roncsot és a Fácánt említi kedvelt helyként.

Érdeklődtem, megtalálja-e magában a sokféle jelzővel illetett cívis mentalitást. Úgy felelt, az a fajta hagyománytisztelet, jó értelemben vett konzervativizmus, amivel a szülőföldjéhez ragaszkodik, biztosan ilyen tulajdonság.

A költészet ünnepe alkalmából kértem, válasszon egy érzéseit kifejező idézetet a Tankcsapda szövegeiből. Azt mondta, az Itt vannak a tankok egyik sorában minden benne van: „bárhol járok minden rendben, viszlát Debrecenben”. 

HaBe