7000 éves települést talált a csökmői határban a magyar-amerikai régészcsoport

Magyar-amerikai régészekből álló csoport Európa eddig ismert legnagyobb újkőkori településére bukkant Csökmő határában, a helyiek által Káposztás-dombként ismert területen. Mindezt a kutatócsoport amerikai projektvezetőjétől, Dr. Danielle Riebe régésznőtől tudtuk meg, akit békéscsabai származású régészprofesszor férje tolmácsolt augusztus 4-én a Csökmői Tájházban. Utolsó terepen töltött napjukon ugyanis Nagy Tibor polgármester ebédre invitálta a régészeket. A két georgiai egyetemen is oktató régésznő évek óta jár vissza a Körös-vidékre, ahol korábban Vésztő, Körösladány és Szeghalom határában végeztek ásatásokat. Idén is hoztak diákokat és specialistákat Észak-Amerikából, de csatlakoztak hozzájuk magyar régészhallgatók is.

Danielle kiemelte, hogy a csökmői kutatásokat a debreceni Déri Múzeum régészével, Dani Jánossal közösen végzik, aki betegsége miatt nem lehetett jelen az ebéden.

A fiatal régésznő 2010 óta vesz részt különböző régészeti programokban hazánkban, a férjét is az itt töltött időszaknak köszönheti. Kutatása a késő újkőkori népcsoportok közötti kapcsolatokra fókuszál. Arra keresi a választ, hogyan éltek, milyen kapcsolatokkal rendelkeztek abban az időszakban. Régészek által évtizedek óta ismert, hogy a Körös-vidék északi része két régészetileg jól elkülöníthető csoport határterületét alkotta. Az egyik csoport az úgynevezett Herpály kultúra, melynek egyik legdélebbi települése Csökmőn, a Káposztás-dombon és környékén állt, a másik a tiszai kultúra, amelynek legészakibb falvai a mai Szeghalom és Vésztő határában találhatók. Ezek a kultúrák különböztek egymástól. Másképp építkeztek, másképp temetkeztek, és az edénytípusaik is eltértek egymástól, hiába voltak mindössze 8-10 km-re.

Danielle Riebét ennek a két kultúrának a kapcsolata foglalkoztatta.

Korábban egy másik projekt részeként a békési településeken folytattak ásatásokat, az újkőkori tiszai településeket kutatva, de a herpályi kultúra lelőhelyeivel nem foglalkoztak hasonló intenzitással. Tudtak róla, hogy Békés megyei régészterületükhöz közel van egy nagyon érdekes lelőhely, hiszen Danielle már 2016-ban gyűjtött terepi információkat doktori disszertációjához a Káposztás-dombról, hogy megismerje a mintegy 7000 éves település szerkezetét. És mint mondják, sorra jöttek a meglepetések.

Először csak a dombot vizsgálták meg, majd kiderült, hogy az csak az egykori település centruma volt, amit egy vélhetően több ezer fős település övezett.

Ilyenről az Alföldön nagyon kevésről tudnak. Ez felkeltette az érdeklődésüket, így intenzívebbé vált a kutatás. A felszíni kutatások mellett most már geofizikai módszerekkel is dolgoztak, ugyanis geomágneses mérésekkel ki lehet mutatni a felszínen nem látható régészeti jelenségeket – például házakat, erődítéseket, kutakat - anélkül, hogy akár egy centit is leásnának a földbe. Ez a módszer az utóbbi húsz évben terjedt el Magyarországon, és nagy segítség a kutatóknak, hiszen egy ásatás mindig drága.

A Danielle Riebe és Dani János által vezetett nemzetközi kutatócsoport 2016 óta minden évben egyre nagyobb területet vizsgált meg, és kiderült, hogy egy hatalmas újkőkori településkomplexumra bukkantak Csökmő határában. A tell települések lakói évszázadokon át ugyanazon a helyen építkeztek és laktak viszonylag kis területen.

A régi házaik maradványaira építették rá az újabbakat generációkon keresztül, ebből keletkezett végül a Káposztás-domb.

Idén nyáron a kutatócsoport elérte az egykori település széleit, és megállapították, hogy az mintegy 130 hektár területen helyezkedett el. Ezzel a csökmői lelőhely Európa legnagyobb ismert újkőkori települése lett. Több száz ház nyomai mellett erődítésekre is bukkantak a régészek. Tizenkét házat vizsgáltak meg az itt töltött hetek alatt, aminek egyik célja az volt, hogy felmérjék a leletek állapotát. Fontos volt megtudniuk, mennyire rombolta a területet az évszázadok óta tartó szántóföldi művelés. A kutatás másik célja olyan speciális minták gyűjtése volt, melynek segítségével megállapítható, hogy a település hogyan és mennyi idő alatt fejlődött ki, s mikor hagyták el a lakói.

Azt már lehet tudni, hogy a csökmői és az ahhoz hasonló alföldi késő újkőkori települések létrejötte agglomerációs folyamat eredménye volt, azaz a korábbi apró falvak, tanyák lakói összeköltöztek, s egy nagyobb lakott területet, központot hoztak létre.

A régészek egyértelmű utalást találtak az itt folyó kereskedelemre is, hiszen olyan köveket találtak, amik Tokaj környékéről, Dunántúlról, a mai Dél-Lengyelország és Nyugat-Ukrajna területéről származnak. A tell tetején (Káposztás-domb) szép, finom festésű edénytöredékekre bukkantak, ami a centrum szerepére utal, mivel az egykori település más részein ilyesmit nem fedeztek fel. Arra a kérdésünkre, hogy jövőre visszatérnek-e a Káposztás-dombhoz, egyértelmű igen volt a felelet.

B. Kiss Andrea