Kosina Péter: a lovakkal nemcsak jól kell bánni, hanem együtt is kell velük élni

A közelmúltban tíz tehetséges fiatal, köztük Kosina Péter hortobágyi csikós is kapott Junior Prima díjat, aki a Haon megkeresésére elmondta, meglepte az elismerés, ugyanakkor nagyon örült neki. A huszonnyolc éves számadó csikós neve bizonyára sokaknak ismerősen csenghet, viszont nem biztos, hogy az ő arca ugrik be hirtelen mindenkinek. Édesapja, Kosina Péter a Balmazújváros melletti Darassa Pusztán gulyás, így nem csoda, hogy fia is a puszta szerelmese lett. – Hortobágy egyik kincse a mátai ménes, ahol egyébként a napjaim legnagyobb részét töltöm, hiszen az anyakanca ménesnél dolgozom – jegyezte meg a Junior Prima díj büszke tulajdonosa. Mint elmondta, pásztorkodással foglalkozik családjában szinte mindenki, ő csaknem tizenkét éves lehetett, amikor magával ragadta ez a fajta életforma. Mindig volt otthon lovuk, de ahogy idősebb lett, egyre inkább csak a patások, és az őket körülvevő miliő érdekelte. Hozzátette, családjukban vannak, akik nem lovakkal, hanem szarvasmarhákkal foglalkoznak, ám ő mégis mellettük tette le a voksát. – Okosabbak, szebbek, nyilvánvalóan van előnyük, hátrányuk, viszont nem tudnám az életemet elképzelni nélkülük – hangsúlyozta.

Megannyi nehézség, szép pillanat

Kosina Péter semmiért nem váltana foglalkozást, aki egyébként magát a „foglalkozás” szót sem szereti használni, hiszen egyáltalán nem munkaként néz a csikós szakmára. Leszögezte, erre születik az ember, a mindennapokban ő is számos nehézségbe ütközik, viszont a megannyi szép pillanat mindenért kárpótolja. Egy jó ismerőse, Szatmáriné Győri Tünde jelölte a díjra, ami igazából mindaddig nem is foglalkoztatta, amíg meg nem csörrent a telefonja: a tíz fiatal közül ő az egyik, aki elnyerte a díjat. Először alig hitt a fülének, de persze ujjongott örömében, ahogyan családja is, köztük felesége, Kosina Szőnyi Bianka, akivel két gyönyörű gyermeket nevelnek, Sárát és Pétert. – Biankával, a 2017-es Nemzeti Vágta előfutamán ismerkedtünk meg, aki öt évvel ezelőtt elhitette velem, hogy nyeregben vagyok – legyőztem a megmérettetésen –, viszont azóta már tudom, ez részéről egyfajta csel volt – jegyezte meg nevetve a kétszeres fiatal édesapa. Hozzátette, bízik benne, gyermekei is szeretni fogják azt az életformát, amiben kedvesével élnek. Már most látni, hogy a két és fél éves Sára keresi a lovak társaságát, fia még néhány hónapos, de egyáltalán nem kizárt, hogy felnőttként nagyapja, édesapja nyomdokaiba fog lépni.

– Alázat! – vágta rá azonnal Péter, amikor a következő kérdést tettük fel számára: mi kell ahhoz, hogy valakiből jó csikós váljon. Megjegyezte, a lovakkal nemcsak jól kell bánni, hanem együtt is kell velük élni. Sokan annyit látnak a csikós életből, hogy lobog a férfiakon a csinos ruházat, büszkén kihúzzák magukat a Hortobágyi Lovasnapokon, viszont ez csak egy kis szelete a pásztoréletnek. – Nap mint nap együtt kell élni a magánnyal, ami sokaknak örökké valóságnak tűnhet, ám azoknak, akik ebbe beleszületnek, az életük részévé válik: néhány percnek érzik azokat az órákat, amiket egymaguk töltenek a puszta ölelésében – fogalmazott Péter, aki huszonnyolc éves kora ellenére úgy érzi, a legjobb úton halad, megvan számára minden, amire szüksége van: szerető család, és egy olyan életforma, amire gyerekként is vágyott. 

NE