Országhatáron túl is hallatszik a püspökladányi citeramuzsika

Megannyi fellépés, elismerés van a nemrégiben Pro Urbe díjjal kitüntetett Törő Gábor Hagyományőrző Népdalkör Egyesület mögött. A Püspökladányban tevékenykedő civil szervezet a népzenei hagyományok éltetését, továbbadását tűzte zászlajára a 2004-es megalakulásakor. Az azóta eltelt közel két évtizedben a számos hazai vendégszereplés mellett több országban is bemutatta a Sárrét, a Hortobágy népzenéjének világát, ezzel ismertebbé téve Püspökladányt. A szakmai munka színvonalát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az alakulásukat követő harmadik évben, 2007-ben már elnyerték a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége (Kóta) Aranypáva díját, majd 2009-től öt alkalommal az Aranypáva nagydíjat. 2018-ban a Kóta-díjat kapták meg, ez a szövetség legmagasabb elismerése. Közben 2016-ban Vass Lajos Kiemelt Nívódíjat érdemelt ki az együttes. Ezek mellett feltették Püspökladány nevét a Kárpát-medence népzenei térképére azzal, hogy évente minősítő találkozót rendeznek.

Névadójuk az utolsó számadó

– 2004. január 10-én az azóta fiatalon elhunyt ifjabb Vigh Sándor vezetésével, családtagok és néhány barát részvételével alakult meg az együttesünk. A próbák kezdetben a Vigh család otthonának ebédlőjében, majd Hornyákné Julika néninél voltak. Utána civil szervezetek adtak nekünk helyet, végül a művelődési házba kerültünk. Az első fellépésünk 2004 februárjában volt a helyi Mező Imre úti óvoda farsangján, majd ezt még abban az évben 21 szereplés követte, köztük Túrkevén, Tiszalökön, Kecskeméten, Konyáron és Nyíradonyban – kezdte a visszaemlékezést Hadházi Andrásné, aki ugyan később csatlakozott az együtteshez, de ő intézi a közösség adminisztrációs dolgait. Az alapítók közül Bagdány Benjámin és az együttest létrehozó özvegye, Vighné Szabó Ildikó idézte fel a Törő Gábor Hagyományőrző Népdalkör Egyesület történetének legfőbb állomásait. Előtte azonban Ildikó a férjéről beszélt. – Sándor mindig benne volt a népzenei életben. Autodidakta módon tanult meg citerán és levélsípon játszani. Folyamatosan képezte magát, népzenei minősítéseken mérette meg előrehaladását. Bárándon vezetett citeraegyüttest, megalakította az egyesületünket. Gyűjtötte a citerákat, a kollekciót több helyen is bemutatta. Fiatalon, 40 évesen hunyt el 2009-ben, 2010-ben a Püspökladány Város Posztumusz Díszpolgára címet kapta meg.

– Hetente egyszer van próbánk, évente legalább két alkalommal van közös főzésünk, és emberileg is közel állnak egymáshoz az együttes tagjai. Jó kedvre derít bennünket a közös éneklés, és a fellépéseink révén kinyitja nekünk a világot – folytatja a történetet Bagdány Benjámin, majd sorolja a legemlékezetesebb fellépéseket. – A legmesszebb Brüsszelben voltunk. A nagyvárosban és egy közeli kistelepülésen léptünk fel. Emlékezetes még a 2010-es berlini szereplésünk. Aztán eljutottunk Bulgáriába, majd Püspökladány testvértelepülésére, a városunk önkormányzatának delegáltjaként az erdélyi Makfalvára is. Élénkek a délvidéki kapcsolataink, a Csókai és a Rekötye népdalkörrel látogatjuk egymást. A magyarországi fellépéseink közül az olaszfalui, a hévízi a legemlékezetesebb. 

– emlékezett vissza Benjámin.

– De az utóbbi években jó kapcsolatot ápolunk Püspökladány legrégebbi hagyományőrző csoportjával, a Sárréti Népi Együttessel is – folytatta Hadházi Andrásné, majd a Törő Gábor népdalkör egyik legnagyobb hatású eseményére, az ifjabb Vigh Sándor Nemzetközi Népzenei Találkozóra tér rá. – Korábban is szerveztünk népzenei találkozót, versenyt, amely 2018-tól immár az együttesalapító nevét viseli, és szolgálja a népzenében a fiatal tehetségek felfedezését, kibontakoztatását is. Az egyben a zenei hagyományt őrző csoportoknak és személyeknek minősülő lehetőség is. Ez óriási elismerés számunkra. Ugyancsak egyedi programunk a Hangszervarázs elnevezésű eseményünk, amelynek lényege az, hogy tablókon jelenítjük meg és a kiállítás megnyitásakor be is mutatjuk a népi hangszereket, azok működését. Eddig 21 településen járt a kiállításunk. A munkánkból oroszlánrészt vállal Romhányi István, Eszenyi Antal, Kolozsi László Sándor, Vigh Dániel és Vigh Anett.

Utánpótlás? – tette fel a kérdést a Cívishír. – Ez nagyon nehéz ügy – kezdik a választ. – Az együttesben éneklők, zenélők családtagjaira gondolunk elsősorban és az ismeretségi körükbe tartozókra. Szerveztünk nyílt próbákat, készítettünk iskolákba plakátokat, de ezek sikertelenek voltak. Talán az lehet a probléma, hogy nehézkes a próbákra eljárni, sokan máshol tanulnak, dolgoznak. A néptáncosok stabil utánpótlást jelentenének, de őket leköti a tánc, az éneklésre és a hangszeres játékra nem jut idejük. De optimisták vagyunk! – jelentik ki, majd visszakanyarodnak a Pro Urbe díjhoz. – Az elismerés még inkább sarkall bennünket a hagyományőrző, a minőségi hagyományőrző munkánk folytatására. És arra is, hogy a városunkkal együttműködve vigyük hírét Püspökladánynak. Ennél szebb és hasznosabb tevékenységet el sem lehetne képzelni egy hagyományőrző csoportnak.

Adósok vagyunk még azzal, hogy ki az együttes névadója, Törő Gábor. Nos, ő Püspökladány hortobágyi részének utolsó számadója, aki 1941-től két évtizeden át őrizte az állatokat a pusztában. Az, hogy a pásztorok népviseletében járó Törő Gábor jelenség volt, mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy Szomjas György több filmjében is szerepelt. Például a Talpuk alatt fütyül a szél című filmben ő volt Csigolya, a számadó.

CH