2024.06.24. 17:30
Mit ünneplünk Szent Iván napján?
Többek között varázsolhatunk szerelmet, de védekezhetünk akár a jégeső okozta károktól is a június 24-hez kötődő népszokásokkal. Annak jártunk utána, mit és hogyan ünneplünk Szent Iván napján.
Szent Iván éjjelén sokan a tűzzel játszanak
Forrás: Napló-archív
Június 24-én van Szent Iván napja, de ki volt ő és miért kell ünnepelni? Egyáltalán mióta tartjuk Magyarországon és milyen népszokások kapcsolódnak hozzá? Többek között ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat Bartha Elek magyar néprajzkutató, folklorista, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének oktatási rektorhelyettesénél.
Forrás: Napló-archív
– Szent Iván napja Keresztelő Szent János születésnapja. A keresztény kalendáriumban Szűz Mária mellett ő az egyetlen szent, akinek születésnapját is ünnepeljük. Ő az Úr követe, Jézus Krisztus előfutára, akinek születéséhez az evangéliumok csodás motívumokat kapcsolnak. Az írások szerint a pusztai próféták életét élte, a bűnbánatot, a megtérést hirdette. A Jordán vizében keresztelte meg Jézust annak nyilvános működése kezdetén. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték a római Lateráni Bazilikát, a katolikus egyház legtekintélyesebb templomát. Kultusza a keresztény világban széles köreben elterjedt – ismertette Bartha Elek.
Évszázados hagyománya van az ünnepnek
Kifejtette, azért ünneplejük június 24-én, mert a nyári napfordulóhoz esik közel, amikor a nappalok kezdenek rövidülni.
Ezen a ponton kapcsolódik a szent élete a pogány nyári napforduló ünnepéhez, amely az évszázadok során integrálódott a keresztény hagyományba, az előbbinek sok elemét megőrizve. A tűzgyújtás Európa szerte ismert szokása a megtisztulást idézi. Leglátványosabb formái a skandináv népek körében maradtak fenn, ahol a nyári napfordulónak különösen nagy jelentősége volt
– magyarázta a néprajzkutató, akit arról is kérdeztünk, mikor terjedt el az ünnep.
– Az egyházban a szent ünnepe az 5. századra nyúlik vissza, de a napforduló megünneplése jóval a kereszténység előtti időkbe vezethető: a Közel-Keleten, Egyiptomban, de más népeknél is szokás volt a nyári napforduló megünneplése. Magyarországon az írott források a 15. században említik először, de valószínűleg ennél régebbi. A Szent Iván nap elnevezés korai bizánci kapcsolataink révén terjedt el – fogalmazta meg Bartha Elek.
Forrás: MW-archív
Szent Iván napi népszokások
A legismertebb népszokásokkal kapcsolatban elmondta, Szent Iván napjának szokásfolklórjában két réteget különíthetünk el: egy keresztény szokáshagyományt, és egy pogány szokásréteget, amely a nyári napfordulóhoz kapcsolódik. – Az utóbbi az ismertebb. A látványos és a 20. század elejéig Magyarországon még élő szokások központi eleme a tűzgyújtás, a tűzugrás és a szentiváni ének, amelyek mindegyikéhez számos kisebb rítus, hiedelem kapcsolódik. A naphoz, az ünnephez emellett még további szokáselemek is kapcsolódnak, olyanok, amelyek még a 20. század vége felé is ismertek voltak.
A tűzgyújtás, a tűzugrás és az ehhez kapcsolódó szentiváni ének szokása a legtovább a magyar nyelvterület északi és déli vidékein maradtak fenn. Az ünnep előestéjén a falvak fiatalsága szabályos négyzet alakban tüzet rakott, amely fölött átugráltak. Közben hosszú kiházasító, párosító tartalmú éneket énekeltek szerelemvarázsló, házasságvarázsló célzattal. Innen ered a régi magyar szólás is: „hosszú, mint a szentiváni ének.” Hosszú ideig tartott, amíg a falu fiataljai sorban átugrották a tüzet, az énekeknek a szertartás végig kellett tartaniuk. A tűzgyújtásnak a szerelemvarázslás mellett más motívumai is voltak: a helyi hiedelmek szerint távol tartotta a terméstől a jégesőt, az emberektől és a jószágtól a dögvészt, a rossz időjárást, a kártevőket
– sorolta Bartha Elek.
A néprajzkutatótól azt is megtudtuk, Keresztelő Szent János napjának szokásai és hiedelmei között egyházi virágszentelést és a gyümölcsökkel kapcsolatos rítusokat is találunk. – Északkelet-Magyarország számos görögkatolikus közösségében ezen a napon mezei virágokat vittek a templomba, amelyeket a pap megáldott. A megszentelt csokrokat azután a gonosz távoltatására, a jószág gyógyítására használták, és a halott koporsójába is tettek belőle. Más vidékeken gyümölcsöket dobáltak a tűzbe, gyümölcsböjtöt tartottak. A hiedelem szerint azok a szülők, akinek korán meghalt gyermekei vannak, ezzel a böjtöléssel adhatnak halott gyermekeiknek a friss termésből – tájékoztatott Bartha Elek.
