Így telt a Múzeumok Éjszakája Debrecenben – fotókkal, videóval

Immáron huszonkettedik alkalommal is megrendezték a Múzeumok Éjszakája programjait Debrecenben. Az időjárás a kezdetekben nem volt a legkedvezőbb, jó néhányan az eresz alá keveredtek, azonban voltak, akik hősiesen helytálltak. Hiába a délutáni csepergő eső, sokan a Nagytemplom tövében találtak menedéket. Itt, az Üvegpiramis körül találkozhattak Tóth Jánossal, aki az egyháztáji vásáron árulta portékáit. Mint elmondta, egyre egészségtudatosabb a társadalom, sokan fogyasztanak mézet, és többen úgy gondolnak rá, mint gyógyszerre. – A hársméz mindenek előtt, mindenre jó, valójában az orvostudomány gyógyszernek hívja, igazából lehet használni mindenre, ami csak a felső légúti jót szolgálja – mondta.

A Múzeumok Éjszakája Debrecenben idén is programokban gazdag volt

Oláh István lelkipásztor éppen hamburgert készített az Emlékkertben, és szó se róla, megmutatta, hogy nemcsak lelkipásztor, de tényleg nagyon jó „kis” kukta. – Nagyon szeretek sütni, főzni, ez számomra szinte terápia, otthon is szoktam készíteni különféle finomságokat. A konyhaművészet nagyon fontos eleme a mindennapjaimnak; amikor otthon vagyok, akkor nagyon szeretek alkotni. Nem kell nagy „művekre” gondolni, de ha valamit szeretnék elkészíteni, akkor azt biztosan az asztalra tudom varázsolni – mondta. Hozzátette, a konyhaművészet nagyon fontos eleme: ha örömet szerez, akkor ő is elégedett.

– mondta Oláh István. Hozzátette, ők is nagyon szeretnek örülni és fogyasztani finom ételeket.

Nem kellett messzire mennünk, hogy egy kicsit belekóstoljunk az idei „Gólpassz” témakörbe: a Déri tér előtt a fiatalok úgy játszottak a labdával, mintha az kötelező lenne. Egyáltalán nem zavartatták magukat, úgy fociztak egymás ellen, mintha a skótok figyelnék őket (vasárnap 21 óra). Rúgták a labdát jobbra, balra, sarokra és hosszúra, de az a lényeg: hálót kapjon. A sok tizenéves között volt egy „hölgyemény” is, aki, igaz, sokat nem szólt, de úgy cselezett, mintha az élete múlna rajta.

Meg is kérdezte a Haon a legfiatalabbakat, ki a kedvencük. Legnagyobb „meglepetésre” a többség Szoboszlai Dominikot harsogta, de felcsendült Sallai neve is, majd egy apuka távolról próbálta az összesítést kicsit egyenlíteni (gyengíteni), de nem jött össze neki. El kell ismerni: Szoboszlai az első – a „házak között”.

A Modemben nem voltak „labdarúgó” palánták, viszont a Haon kérésére Balogh Kristóf József képzőművész elmondta, számára a festészet nagyon jó eszköz arra, hogy beszéljünk aktuális témákról, történésekről, vagy a világról általánosságban. – A mostani kiállítás kapcsán az érdekelt, hogyan tanulunk viselkedési mintákat férfiként, vagy milyen férfiszerepek vannak ma napjainkban, illetve a világban hogyan operálunk, viselkedünk az erősebb nemként – mondta.