A foci a legfontosabb nem fontos dolog

Diákmunkaként kezdett labdarúgással kapcsolatos anyagokat írni, mára pedig Magyarország legjelentősebb futballelemzőjeként tartják számon. A sportcsatornáknál is megfordult szakember a hazai futballközeg jó néhány hiányosságáról rántotta le a leplet a Naplónak adott exkluzív interjúban.

Honnan van a debreceni kötődése?

Karcagi vagyok, de a cívisvárosban jártam egyetemre. Öt évet töltöttem a Gazdaságtudományi Karon, és rengeteg élményt, barátot köszönhetek a városnak, nagyon jó szívvel gondolok vissza az ott eltöltött időkre. Néha még az Oláh Gábor utcára is kijártam meccset nézni. A magyar futball miliője viszont sosem vonzott: abban már gyerekként sem nagyon láttam a helyem. Iskolai szinten persze én is focizgattam, de már fiatal koromban is inkább a meccsnézés és -elemzés kötött le jobban. Az írást tizenévesen kezdtem, bedolgoztam bizonyos újságoknak egy kis zsebpénzért. 2015-ben aztán elhagytam Debrecent, ekkor alkotva meg a Britannia blogot, amelyhez sokan az ismertségemet kötik.

Miért épp a futballblogok mellett döntött?

Rengeteg sportágat követtem gyermekként, de nyilvánvalóan a futball volt rám a legnagyobb hatással. Kellő exhibicionizmussal felvértezve – az internet elterjedésének korában – szinte az ölembe hullott a lehetőség, hogy mindenkivel megosszam a gondolataimat. Ma már tudom, hogy ezek teljesen amatőr próbálkozások voltak, de a Nou San Trafford blogjára találva minden megváltozott. Itt felkészült, azóta a labdarúgásban elhelyezkedett bloggerek gondolatait olvashattam. Innen a taktika iránti fogékonyság is: rádöbbentem, hogy a meccset lehet racionális érvek, logikus fogódzók alapján is szemlélni, és világossá vált, hogy az eredmények mögött stratégia, meccsterv, koncepció van. Hihetetlenül színes és gazdag világ tárult elém, amelyben döbbenetes mennyiségű tanulni- és tapasztalnivalóm akadt. A Britannia blog már ennek szellemében szerveződött meg, a hat nagy angol topcsapat hozzáértő szurkolóinak közreműködésével. Elemzések, portrék, csapatbemutatók által igyekeztünk közösséget építeni az angol foci hazai rajongóinak.

Hogyan került a televízióhoz?

Egy britanniás év után megkeresett a Spíler Tv, és szerepet kínált a meccsközvetítésekben. Kettő szezont dolgoztam náluk. Ez idő alatt rengeteget tanultam a médiáról, a meccsek közvetítéséről, de saját magamról is. Még jobban megerősödött bennem az elképzelés, miszerint inkább értelmezni, és nem ítélkezni kell a látottak függvényében. A „mi történik?” kérdésig sokan eljutnak, de a „miért történik?” kérdést már csak nagyon kevesen teszik fel maguknak. Két év alatt az ismeretlen srácból eljutottam addig, hogy egyre több futballkedvelő kereste fel az oldalamat elemzésekért. A kulcsszó is ez: elemzés.

„A futballról Magyarországon ugyanis mindenki tud beszélni, mindenkinek van véleménye. De ki méri meg, hogy ezek közül melyik értékes és mennyire? Ezért van szükség értelmezésre.”

Gondolati ív, adatok összevetése, logikai kapcsok felfedezése. Premisszákhoz gyűjtött bizonyítékok, prekoncepciók felvetése, elvetése és/vagy elfogadása. Ha mindezt a nyilvánosság előtt próbálja valaki megtenni, akkor ráadásul az sem árt, ha tisztán, érthetően, élvezetesen kommunikál. Ez persze kétségkívül nehezebb pálya, mint mondani egy nagy öblös véleményt, aztán felvenni a gázsit.

Kritikus a közvetítésekkel kapcsolatban?

„Én abból indulok ki, hogy a futball a legfontosabb nem fontos dolog az életben.”

A gond az, hogy rengeteg csatornán nem ezt a szemléletet látom: mintha a munkájuknak nem lenne tétje, jelentősége. Sokan elfelejtik, hogy a néző nem hülye, nagyon is képes értékelni azt, ha minőséget kap. Mélységesen elkeserít, hogy vannak olyan volt futballisták és magukat influenszernek képzelő futballbulvár-szereplők, akik ki akarják sajátítani a játékról való véleményalkotás jogát. Holott nem az a fontos, hogy ki beszél, hanem az: mit mond. Nyilván lesz, aki a numerikus készségei miatt az elemzésnek egy racionálisabb, matematizálhatóbb oldalát tudja megmutatni, más a döntő összefüggéseket látja meg és mutatja be metsző pontossággal, egy harmadik pedig a játékos-pályafutása tapasztalatait a középpontba állítva mond helytálló dolgokat. A lényeg, hogy gondolkodjunk, vegyük komolyan a futballt, és tegyünk munkát, felkészülést a megszólalásaink mögé. Talán jó példa erre a Rósa Dénessel alkotott párosom. Egymásról nem feltétlenül pozitív prekoncepcióval vágtunk bele a közös munkába, de ez idővel elhomályosult. Én rájöttem, hogy szükség van az ő személyes és közvetlen tapasztalataira a magazin könnyebb átélhetőségéhez, ő pedig belátta, hogy ezt nem árt, ha kiegészítjük tárgyi tudással, naprakész információkkal. Itthon a futballról a legtöbben szakbarbárként gondolkodnak. Ha jó játékos voltam, akkor biztosan tudok majd csapatot is vezetni, pláne elsütni néhány közhelyet egy meccs szünetében.

„Ez azonban nincs így: hiába tudod, hogyan kell lőtt passzt adni negyven méterre, a tévében nem az lesz a feladatod, hogy lőtt passzt adj, vagy gólt szerezz. Ott harminc másodpercben el kell tudnod értelmesen magyarázni, hogy mit látsz a pályán, miért és hol vannak a meccs kulcspontjai. Ha erre nem vagy képes, akkor besültél, és nincs értelme a meghívásodnak, a munkádnak.”

Ha Angliában valaki a SkySportson vagy a BBC focis műsorában szerepel, milliók nézik, így senki nem engedheti meg magának, hogy amatőr hibákkal röhögtesse ki magát. Itthon azonban semmilyen elvárás nincs a megszólalók felé, mert eleve kevesen nézik ezeket a műsorokat. Kevesen nézik őket, mert rosszak; és azért maradnak rosszak, mert kevesen nézik őket. Ördögi kör.

A magyar futballról van véleménye?

A kedvenc csapatom mindig is a magyar válogatott volt, egyetlen másik csapatnak sem tudnék ilyen reménytelen naivitással szurkolni. Ezzel együtt a magyar futball mint közeg, kifejezetten taszít, a lehető legkevésbé szeretnék érintkezni vele. Sokszor, sok helyen mondtam már: amíg a magyar foci ingyen pénzből működik, a természetes piaci ösztönzőket elnyomva, a tudást és az innovációt üldözve, sőt, szinte kiirtva, addig ne várjunk előrelépést. És akkor még nem beszéltünk a stratégiai és a hosszú távú gondolkodás hiányáról, egy jó értékelési és monitoring rendszerről, amelyben indikátorok alapján működik a számonkérés és a felelősségre vonás.

„Abszolút a carpe diem szemlélet ül tort: költsünk el minél több pénzt, amíg van. Ebből nem lesz se eredmény, se fejlődés. Soha.”

Mivel tölti mostanában a hétköznapjait?

Közgazdászként végeztem, így jelenleg is európai uniós támogatások hatásait vizsgáló értékelési projektekkel foglalkozom. Emellett Mészáros Ábellel, a Sport Tv Bundesliga-szakértőjével viszünk egy futballelemzéseket kínáló platformot, házigazdája vagyok két focis podcastnak (Közös Albion, Ziccer), illetve egy saját műsorom is készül a YouTube-on. A legnagyobb vágyam azonban egy adat­elemző-tanácsadó cég megalapítása, amely döntés-előkészítő és/vagy –támogató szerepet vihetne kluboknál, szövetségeknél. Az ugyanis, hogy adatokat vesz meg egy klub, ma már kevés: az adatok feldolgozása, a jó kérdések megfogalmazása, a szűrés, az elemzés, a kiválogatás jelenti a szűk keresztmetszetet a felzárkózáshoz. A leszakadóknak az az egy esélye van, ha gyökeresen máshogyan, mást csinálnak a siker érdekében, mint a táplálékláncban fölöttük lévők. Ehhez elsősorban persze meg kell értenünk a saját helyünket a piacon, és jól kell azonosítanunk a rendelkezésre álló lehetőségeket, valamint az ahhoz passzoló erőforrásainkat.

„Ahhoz, hogy az adatból teljesítmény legyen, legfőképpen új gondolat, új tudás kell.”

Péter Szabolcs

Névjegy: Kele János

Születési hely, idő: Karcag, 1991. 09. 20.

Iskolái: DE Gazdaságtudományi Kar, nemzetközi gazdálkodás BA, MA

Beszélt nyelvek: angol, német, orosz

Pályafutása:

Külső szerző – Hatharom.com (2011–15)

Alapító és főszerkesztő – Cold Rainy Nights in Britannia (2015–19)

Stúdiós szakértő a Premier League-­meccseken – Spíler TV (2016–19)

Szakíró – Unibet Magyarország (2019–)