A debreceni labdarúgás is veszített a trianoni szerződéssel

Attól függetlenül, hogy a magyar sport­élet többnyire Budapestre összpontosult az 1910-es években, természetesen országos szinten is komoly hatással volt rá a trianoni döntés, elsősorban a labdarúgásra nézve.

A békeszerződés 101. évfordulója kapcsán Szegedi Péter szociológus-sporttörténész beszélt a Hajdú-bihari Naplónak. – A határ menti városok esetében – mint amilyen Debrecen is lett – a természetes riválisokat választotta el egymástól a békeszerződés. Miskolc Kassát veszítette el, Győr Pozsonyt, Szeged Szabadkát, a cívisváros pedig Nagyváradot. A debreceni labdarúgás fejlődéséhez nagyban hozzájárult, hogy a két város több csapata is rendszeresen a kerületi bajnokságban mérkőzött meg egymással. Ezeken a keleti derbiken bizony még balhék is előfordultak. Az együttesekből válogatottakat verbuváltak össze, egy ilyen Debrecen–Nagyvárad válogatottmeccs­re akár 5 ezer néző is összegyűlt. Ahhoz képest, hogy csak néhány évvel korábban kezdett el komolyodni a futball, ez elképesztően nagy szám. Ezt a kapcsolatot szakította szét a háború és utána Trianon – fogalmazott.

Nem mehettek

Az első világháborúnak volt még egy nagyon fájó következménye is a magyar sportra nézve:

a vesztes országok versenyzői egyszerűen nem vehettek részt az 1920-as antwerpeni olimpián.

„A mi magyar címertől ékes atlétáink nem mehetnek a jövő év tavaszán olimpiai babért szedni Antwerpenbe és vívóink – a világ legjobb vívói – sem védhetik meg Stockholmban szerzett olympiai bajnokságukat. Gyűlöletből, konokságból és kíméletlen haszonlesésből olyan védőgyűrűt húzott az angol sport Antwerpen, az antwerpeni olympiász köré, hogy a magyar sport csak a távoli szemlélője lehet az 1920 nyarára tervezett belga olympiásznak” – számolt be a döntésről 1919 decemberében meglehetősen csalódottan és dühösen a Sporthírlap.

Szegedi Péter elmondta, hogy az 1920-as évek elején kifejezetten rossz gazdasági állapotban volt Magyarország, főleg a főváros. Például a Testvériség pályájának a kerítését tüzelő hiányában elkezdték bontani az emberek, hogy tudjanak mivel fűteni.

– A háborúból jobban kijövő nemzetek a kedvezőbb anyagi helyzetük révén elkezdték elszipkázni a magyar játékosokat külföldre. A környező országokban voltak olyan klubok, amik kifejezetten magyar labdarúgókra építettek. Ilyen volt a bécsi Hakoah Wien is, amely például a későbbi világhírű edzővel, Guttmann Bélával nyerte meg az osztrák bajnokság első profi idényét 1925-ben.

– Az országunkon belül is volt mozgás a vidéki városok felé, a DVSC akkortájt erősödött meg, így Debrecenbe is érkezett több budapesti játékos, mert a klub a vagongyárban tudott nekik munkát biztosítani – mondta a szakember.

Az ország feldarabolása után a döntéshozók körében is felértékelődött a sport szerepe.

„Egy ilyen nemzeti traumát követően a sport egy olyan eszköz volt, ami egy kicsit talán segített feledtetni a történteket, hiszen a sikerek által meg lehetett mutatni a világnak, hogy ez a nemzet továbbra is létezik, és élni akar”

– fogalmazott Szegedi Péter.

Bakos Attila