„Majd jövőre megfutom” – Kozák Luca sikerekről és sikertelenségről

Van, hogy egy sportoló is hibázik, de túl kell lépni rajta és haladni kell előre! Kozák Luca, a Debreceni Sportcentrum gátfutója értékelte az idei évét, melyben volt sok bosszúság, bánat, de éppen annyi öröm is.

Kezdjük a közepébe vágva: már a 2020-as évet is az olimpia évének neveztük, aztán kiderült, hogy a 2021-es lesz az ötkarikás játékok éve. Mi változott önnél e tekintetben?

A változásnak van olyan formája, ami nagyon hasznos, nagyon jól jön az életben, ez viszont kettős gondolkodásmód elé állított. Nem tudtuk mi vár ránk, és látható is volt a sportvilágban, hogy van, akire pozitívan hatott az évcsúsztatás, van akire viszont pont ellenkezőleg, rendkívül negatívan. A felkészülésem módosult, de mindent össze tudtunk rakni úgy, ahogy szerettük volna.

Biztossá vált, hogy ebben az évben lesz olimpia. Kezdődhetett a felkészülés?

Ha az idei esztendőt nézzük, akkor visszaugranék a fedett pályás szezonhoz, amely még tavaly novemberben indult el. Onnantól kimondottan készültünk Tokióra is. A fedett pályás időszakom így utólag belegondolva egészen jól sikerült, bár akkor nem így éltem meg. Nem volt meg hivatalosan az olimpiai szintem, ugyanis mint kiderült, a 2020-as eredmények abszolút nem számítanak bele a kvalifikációba. A világranglistán jó helyen álltam, számomra megfelelő pontszámokkal, azt gondolom, joggal lehettem bizakodó. Aztán a legelső versenyemen sikerült megfutnom a szintet, ez a rész ki is lett pipálva, majd onnantól nem jött az az áttörő futás, az az áttörő eredmény, amit vártam volna. Bár az is igaz, hogy az átlagom is jobb lett, mint a 2020 előtti egyéni legjobb eredményem.

Annak, hogy nem jöttek az ön által elvárt eredmények, köze volt ahhoz, hogy rögtön az első megmérettetésen megfutotta az olimpiai részvételhez elegendő időt?

Azt így nem lehet kimondani! Adott egyfajta nyugodtságot, hogy hamar megvolt a szint, ugyanis onnantól úgy tudtuk összerakni a felkészülési programot, hogy az teljesen megfeleljen a tokiói elvárásainknak is, tudjak arra összpontosítani.

Csak izgatja a fantáziámat, hogy egy ilyen kezdet és sikerek után nem teljesen elégedett. A korai olimpiai szinttel elfogyott a motiváció, vagy ilyenről szó sem lehet?

„A motiváció egy sportoló életében soha nem fogyhat el.”

Ráadásul abban az évben, amikor ötkarikás játékokon szerepelhet az ember, ez éppen elég erőt ad ahhoz, hogy ne lankadjon a figyelme, a felkészülése, egyre jobb és jobb akar ilyenkor (is) lenni mindenki. Jó időket futottam, stabilan hoztam az eredményeket, sok mindenben fejlődtem, egyszerűen most valahogy kimaradt az a megszokott legalább egy betalált futás, amiről mindenki beszél, amiről mindenki megjegyez.

Ez bosszantja?

Hogy bosszant-e, jó kérdés. Belegondolva, nem igazán, majd jövőre megfutom.

Nézzük akkor egy kicsit az idei év fő eseményét! Hogyan értékelné az olimpia szereplését?

Kettős érzések kavarognak bennem, amin szerintem senki nem csodálkozik, aki tudja, hogy mi történt. Elrontottam egy gátat, van ilyen, csaképp most a lehető legrosszabbkor. Egyrészről nagyon jó élményekkel gazdagodtam, nagyon sok mindent megtanultam, rengeteg motivációt szereztem a jövőre nézve. Másik részről viszont ott van bennem negatív élményként a rontott futásom is. Úgy éreztem, hogy jó formában vagyok, majd az olimpiai döntő egy rontás miatt nem sikerült, maradt az elődöntő emléke.

Sejtem, hogy arra gondol, amikor a 100 méteres gátfutás elődöntőjében a hatodik, hetedik gát nem sikerült, felborult. Álmodik az ominózus pillanattal?

Igazából nem foglalkozok vele, mikor hazaértem, akkor zavart, de most már elég idő telt el ahhoz, hogy ne érdekeljen. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy most sokan erről ismertek meg, sokakban ez a kép fog ott élni rólam, de nem gondolnám, hogy ez az egy futásom határozná meg, hogy milyen sportoló vagyok. Minden évben van egy-egy rontásom, pechemre most épp az olimpián jött el ez a pillanat. Biztos megvan ennek is az oka, de túlléptem rajta, lezártam, vissza sem néztem, csinálom tovább a dolgomat.

Mi az, amire a legszívesebben emlékszik az idei versenyszezonból?

A májusi Diamond League versenyem egyértelműen az, ami most rögtön beugrik. Nagyon rosszak voltak a körülmények: szembeszél, vízszintesen zuhogó eső, hideg. Mi a lányokkal mégis csak mosolyogtunk a célban. Volt több szép eredményem is nagynevű versenyeken, azért azok is ott élnek bennem, illetve az, hogy meg tudtam védeni a magyar bajnoki címemet.

Ha jól veszem ki a szavaiból, magyar és nemzetközi viszonylatban is alakulnak ki barátságok, de van egy állandó debreceni versengés is ön és Kerekes Gréta között. Ellenfelek, ellenségek, barátnők, mit lehet tudni erről?

Persze, annyi időt töltünk együtt összezárva, hogy alakulnak ki – ha nem is mély barátságok, de – beszélőpartnerek. Kerekes Grétával kétfelé tudjuk szedni a kapcsolatunkat. Van egy versengés köztünk a pályán, azon kívül azonban nincs. Ellenségek semmiképp sem vagyunk, ellenfelek is csak versenyszituációkban.

Eddig visszafelé tekintgettünk, most jöjjön a jövő! Mit vár saját magától a 2022-es évben?

A jövő év nagyon sűrű lesz. Fedett pályás világbajnokság, szabadtéri Európa-bajnokság, és vb is vár ránk. Egyelőre a pihenésre koncentrálok, de azt már látom, hogy a legfontosabb számomra a müncheni Eb lesz 2022-ben.

Mikor kezd a pihenő után?

Novembertől készülünk majd a következő szezonra. A fedett pályás időszak pedig tökéletesen fog illeszkedni a felkészülési programomba.

Ha már épp pihenés van: mit csinál ön, amikor azt mondja, hogy pihen?

Nehéz nem az atlétikára gondolni. A párom kalapácsvető, ő még versenyzik. Én próbálok minél többet pihenni, családdal, barátokkal időt tölteni, de azt veszem észre, hogy a testem nem érti, hogy miért nem edzek. Azt már megtapasztaltam magamon, hogy akkor vagyok kipihent, amikor már elkezd hiányozni az edzések sora, megmondom őszintén, egyelőre még ezt nem érzem.

A családnak az olimpiai döntőért kerti csúszdát ígért. Az így elmaradt?

Igen, de valamit nyárra intézek nekik. Cukik voltak, felkeltek megnézni a versenyemet hajnalban, az elődöntő után rögtön hívtak, lelkesítettek, megérdemlik.

A pihenőidőszakban egyébként étkezésben is kicsit megengedőbb magával szemben?

Persze! Azt eszek ilyenkor, amit szeretnék. Mivel nem mozgok annyit, mint a versenyek idején, nem is eszek annyit, szóval ebből adódóan nincs problémám.

Hogy fér bele ebbe a sűrű programba így a párkapcsolat, főleg, hogy a párja is atletizál?

Bence Veszprémben edz, én Debrecenben, de amikor csak tudunk, együtt vagyunk. Szakmabeli, nem kell magyarázni neki semmit az életemmel kapcsolatban, megértő, mindent megoldunk.

Ha a távolabbi jövőt nézzük, ilyenkor ott van egy sportolóban a következő olimpia?

Folyamatában látom a dolgokat, van egy sorrend. Először a legfontosabb jövőre az Európa-bajnokság, majd szépen a többi versenysorozat. A következő olimpia Párizsban lesz 2024-ben, egyrészről még odébb van, másrészről viszont annyira nem is, eljön az hamar. De úgy vagyok vele, hogy mindent a maga idejében.

Ha már szóba jött München, Párizs, Tokió, melyiket szereti jobban: a közeli versenyeket vagy a távolabbiakat?

Ezt a kérdést külön választanám. Amikor nemzetközi verseny van, akkor azt szeretem, ha Európán belül maradunk. Igaz, az utazással nincs bajom, az akklimatizációval viszont azért az idén megküzdöttem. Ha pedig Magyarországon versenyzek, akkor megvan az előnye és a hátránya is, ha konkrétan Debrecenben futok. A hátránya az, hogy minden nap itt edzek, nincs meg az a hangulata a cívisvárosi megmérettetéseknek, mint amikor el kell utazni valahova, meg kell szokni a helyet és minden újdonságként hat. Abból a szempontból viszont a legjobb az Oláh Gábor utcai atlétika pálya, hogy csak ki kell mennem futni egyet. Ez kényelmes, nyugodtságot ad, de nehéz átállni, hogy nem edzés van éppen, hanem komoly verseny. Magyarországon belül viszont igazán nagy távolságok nincsenek, szívesen utazok is akár.

Vannak olyan fiatalok, akiknek ön a példaképe. Mit ajánlana nekik, hogy lehet valaki Kozák Luca?

„Élvezni kell ezt a sportot, és szenvedélyesen kell szeretni.”

Van, hogy monoton a sok edzés, nehéz munkával jár. Vannak buktatói, éppen ezért sem lehet csak azért csinálni, mert valaki erőlteti. Kell hozzá egy családi és egy baráti háttér, amely mindenben ott áll az ember mellett. Ha mindez összejön, akkor viszont élménydús évek állnak a fiatalok előtt.

Önnek mik voltak az idei év buktatói, vagy legalábbis ami nagy kihívással járt?

Az előző évi időeredményemen való javítás. A szakma, a szurkolók mindig jobbat várnak, évről évre, nem volt ez másként az idén sem, de valahogy most nem jött ki a csúcsformám, küzdöttem érte, de igazából azt sem tudnám megmondani, hogy mi hiányzott hozzá. Valószínűleg több összetevő sem klappolt, vagy nem úgy álltak a csillagok, majd jövőre.

Láthatjuk-e mostanában Debrecenben vagy a környéken versenyezni?

Edzeni sokat láthatnak itt, a DSC sportolója vagyok, szeretem a klubot is, a várost is. Versenyem mostanában nem lesz itthon, Nyíregyházán lesz majd fedett pályás megmérettetés, várok mindenkit szeretettel, és jelzem, ha hazai környezetben futok majd.

Palánki István