A világ tetejére tör a fiatal debreceni bringás

A debreceni – és sokak szerint az egész magyar – kerékpársport egyik legnagyobb reménységét, a DKSI-s ifj. Kovács Bélát látogattuk meg a pallagi Veloparkban. Édesapja, – nem nehéz a nevét kitalálni – Kovács Béla érkezett meg hamarabb a helyszínre, hiszen fia bemelegítés gyanánt a Nagyerdőről kitekert a pályára.

– nem csoda, hogy sorra nyeri a versenyeket.

Béci a kerékpározás sok szakága közül országúti viadalokon is indul, de a terepversenyzést – a cyclocrosst és a mountain bike-ot – kedveli a legjobban. Ezeken a megmérettetéseken a sportolók kijelölt útvonalon haladnak, de a futam során meredek emelkedők, sáros lejtők nehezítik a dolgukat, sőt, az sem ritka, hogy a biciklisták egy adott szakaszt futva kell, hogy megtegyenek a bringájukkal a kezükben. Az ifjú tehetség először arról beszélt a HAON-nak, hogy milyen út vezetett ehhez a sportághoz.

A terep az otthona

– Annak idején focizni kezdtem el, kipróbáltam a jégkorongot is, viszont a nővérem kerékpározott és nekem is megtetszett. Azon kívül, hogy már két és fél éves korom óta tudtam bicajozni,

– fogalmazta meg a lényeget. – Már a legelejétől a terep tetszett jobban. Az országúti kerékpár is hasznos edzéseken, még versenyekre is szoktam menni, de az nekem nem annyira izgalmas – mondta.

Kovács Béci a Napraforgó Waldorf Általános Iskola hatodik osztályos tanulójaként nem a megszokott diákéletet éli. Amíg a kicsengetés után a többieknek kezdődhet a pihenés, rá még sok feladat vár. – Egy héten általában öt edzésem van, hétvégente pedig megyünk versenyezni. Korábban még volt, hogy hiányoltam azt a szabadidőt, ami az osztálytársaknak megvolt, de mostanában nem – árulta el. Pedig a nyári szünet nagy részét is tréningek és versenyek töltik ki, szerencsére idén jutott idejük nyaralásra is. 

– Sokat edzünk általában, de másképp zajlik ott a munka, mint itthon. Az a lényeg, hogy üljünk fel a nyeregbe és csináljuk. Tanultam olyan hasznos dolgokat, amik eszembe sem jutottak volna, és versenyeken sokat segítenek – mondta. Hozzátette, a tréningek mellett jut némi idő az edzőtáborban résztvevő többi sráccal is összebarátkozni.

Visszatér a siker helyszínére

Az ifjú tehetség egyik fontos élménye szintén Belgiumhoz köthető, amikor két éve megnyert ott egy nemzetközi versenyt. – Már korábban is volt egy elhatározásom, hogy világbajnok szeretnék lenni. De az a győzelem még inkább megerősített, hogy addig menjek, amíg nem sikerül – jegyezte meg Öcsi, aki a jövő héten szombaton ismét ezen a belga versenyen indul majd. 

– Furcsa lesz, mert sosem volt még itt ekkora esemény. Sokat segít majd természetesen, hogy ismerem a pályát, már akkor is itt voltam, amikor építették, és azóta is majdnem minden nap itt vagyok. De pont ezért izgalmasabb is lehet majd, mint egy átlagos verseny – fogalmazott.

Ő is tanul

Kovács Béla, a fiatal tehetség édesapja a Magyar Kerékpáros Szövetség szakmai alelnöke, de úgy fogalmazott, hogy Béci mellett „csak” szülőként van jelen. Arról kérdeztük, hogy rájuk mekkora teher hárul a rengeteg elfoglaltság miatt. – Ez egy fantasztikus hobbi – jött a tömör válasz. – Egyébként is figyelemmel kísérem a nemzetközi cross és MTB mezőnyt. Én is fejlődök, tanulok ezáltal – mondta.

Apa és fia közösen tartják karban a kerékpárokat, együtt készülnek és mennek az utazásokra. – Úgy kell bepakolni, mintha nyaralni indulnánk, csak legyen nálunk szerszám, tartalék bicikli, és minden, amire szükségünk lehet, mert bármikor bármi megtörténhet.

Ez az egész nekem egyáltalán nem teher, és elmondhatom, hogy sok barátot szereztünk már a sport által – hangsúlyozta.

Ahogy már említettük, amíg a többi fiatal a hétvégéjét játékkal, vagy a vakációját strandolással tölti, addig Kovács Bécinek az iskolán kívüli idejét szinte teljes egészében az edzések és a versenyek határozzák meg egész évben. Ennek kapcsán is beszélt nekünk Kovács Béla. – Még nem abban a korban van Öcsi, hogy ez kötelező legyen. Egyelőre a játék része van kidomborítva a dolognak, és a legfontosabb, hogy élvezze. Ráadásul ő rendszeresen a dobogó tetején állhat, ami sok mindenért kárpótolja. Ettől függetlenül, ha nem akar edzésre menni, akkor nem kötelező mennie, de ilyen nagyon ritkán fordul elő. Hozzáteszem, egy edzőtáborban ugyanúgy a barátokkal van és élményeket gyűjt, mint más a vakációja alatt – mondta. Majd megjegyezte, igyekeznek beiktatni teljesen biciklimentes időszakokat a pihenés és feltöltődés érdekében. 

Bakos Attila