Szrdjan Blagojevics–nagyinterjú: A helyezésünk nem csúcseredmény, de nem is kudarc

Immár lassan két esztendeje, hogy egy szerb vezetőedző átvette a DVSC irányítását. Rögtön az első meccsén maradandót alkotott, majd az első évében hosszú böjt után a dobogóig vezette a Lokit. Szrdjan Blagojevics vezetőedző elképzeléseit a magyar labdarúgás nagyjai is elismerik, s mindenki kellemetlen ellenfélnek tartja a Vasutast. Az idei szezont ugyan az ötödik pozícióban fejezte be a piros-fehér együttes, de ebben az idényben is volt oka bőven az örömre a debreceni drukkereknek: újra európai kupameccseket rendeztek a Nagyerdei Stadionban, több fiatal is bemutatkozott a felnőtt csapatban és az együttesnek egyre inkább kialakult a saját stílusa. Noha többen úgy vélik, a DVSC 2023-24-es szezonja lehetett volna szebb, mindig az utat kell nézni. A Loki trénere, Szrdjan Blagojevics portálunknak adott interjújában beszél többek között a csapat idei teljesítményéről, a jövőbeli tervekről, az igazolásokról, a debreceni életről, s azt is elárulta, melyek azok a pillanatok, amelyeket örökre magába zárt a cívisvárosban. 

Szrdjan Blagojevics értékel

Hogyan tölti a nyári szabadságát? Jut majd idő nyaralásra? 

A nyári szabadságomat itthon töltöm, szeretek a családommal Belgrádban lenni, barátokat látni, de ugyanakkor dolgozni is. Az átigazolási piac nagyon közel van. A megfigyelőinkkel, a sportigazgatóval és az edzői stáb kollégáival együtt elemezzük a játékosokat és az esetleges erősítéseket. Elemezzük csapatunk előző szezonbeli teljesítményét, de igyekszem olyan dolgokat is megcsinálni, amire a versenyidőszakban nem nagyon jut időm, például a figyelmemet felkeltő európai csapatok mérkőzéseiről készült felvételek részletes elemzése, szakirodalom olvasása, számítógépek javítása, kollégákkal folytatott beszélgetések. Valószínűleg néhány napra elutazok a családommal, hiszen a szünet kötelezettségekkel és örömökkel telik. 

Ezek szerint, a futballt nem teszi teljesen félre… 

Ahogy mondtam, a focit nem lehet félretenni, a futball a munkám, a szenvedélyem és a szerelmem. A labdarúgásban abban a kiváltságban részesülünk, hogy a munkánk egyben a hobbink is. Nem mindenki dicsekedhet ezzel, az egyensúly azonban mindenben kell. Ha a focin kívül mást nem tudsz, akkor alapvetően nem sokat tudsz a futballról. Ezt mondják az okos emberek. 

Van egy mondás miszerint: „félig tele, félig üres a pohár”. Ez a csapat a szezonjára is igaz? 

Talán így is lehet mondani. Ellentétes érzéseink vannak, egyrészt szomorúak vagyunk, mert több célt tűztünk ki magunk elé, mint az 5. hely. Ismét európai kupameccseket szerettünk volna játszani. Egy pont hiányzott ahhoz, hogy közvetlenül a PAFC ellen játszhassunk az európai helyezésért. Sajnos nem jártunk sikerrel, és ezt mindenki sajnálja, valószínűleg ezért félig üres a poharunk. Viszont ha mindent reálisan, tárgyilagosan nézünk, akkor mégis reális az 5. hely. Egyesek szerint ez a valóság, van aki szerint ez a maximum ebben a pillanatban. Figyelembe véve a liga erősségét, a többi csapatot és klubot, a költségvetést, a működési körülményeket, a megtett lépéseinket, azt mondanám, hogy ez valóban így van. Egyetértek Makray Balázzsal, lehetett volna jobb is, de rosszabb is. Hangsúlyoznom kell, hogy edzőként ez az eredmény nem elégít ki, nagyobbak a csapat és az én ambícióim is, ebben senki ne kételkedjen, de az elért eredmény nem kudarc, és nem is látom annak. Ilyen körülmények között számomra minden, amit ebben a két évadban tettünk, a tiszteletet szolgálja. A DVSC-t a magyar futball élére konszolidáltuk, ami nem könnyű, hiszen kiesett a másodosztályba és két évvel később a tabella felső részében vagyunk a visszatérés után. A folyamat felfelé ível, és erre büszkék vagyunk, mert a Ferencvároson és talán Puskáson kívül egyetlen klub sem büszkélkedhet nagyobb stabilitással, de megcsináltuk, és ezért van félig tele a pohár. 

Melyek voltak a fordulópontjai az idénynek? 

Amit korábban mondtam, számomra nincs fordulópont. Sok jó meccsünk volt remek teljesítménnyel, volt néhány rosszul sikerült is persze. Amikor erről beszélek, nem csak az eredményekre értem ezt. A teljesítmény és az eredmény két külön dolog, ezek sokszor nincsenek párhuzamban egymással a futballban. Sokan azt mondják, hogy a statisztika nem fontos, csak a végeredmény, de meg kell említenem, hogy a Wyscout statisztikái alapján megérdemeltük volna a harmadik helyet. Az XG szerint a pontokat, amelyeket a csapatoknak meg kell szerezniük, a teljesítmény és az ellenfélhez viszonyított esélyeik alapján számítják ki. E statisztikák szerint a harmadiknak kellett volna lennünk. Még egyszer megismétlem, megértem, hogy sokan megjegyzik, ez lényegtelen, de az elemzés során ezt is figyelembe kell venni. Emiatt a szezon tele volt ingadozásokkal, de a Ferencvároson kívül melyik csapatban nincsenek ilyenek? A mi feladatunk az, hogy azon dolgozzunk, hogy stabilabbak legyünk. Az is hozzátartozik, hogy nálunk volt a legtöbb „fiatal perc” a bajnokságban. A tény, miszerint igazoltunk néhány új játékost, mint például Vajda Botond és Hamzat Ojediran és, hogy minden meccsen minimum 6 magyarral kezdtünk, ezekre büszkék vagyunk. 

Van olyan dolog, amit másképp csinálna utólag? 

Vannak dolgok, amiket minden elemzés után másképp csinálnék. Főleg néhány személyi megoldással kapcsolatos dologra gondolok ilyenkor. Ha ezeket előre láttam volna, talán egyes események másként történtek volna, és befolyásolhatták volna a végeredményt. Nem beszélhetek ezekről nyíltan, de az edzői stáb és a vezetőség tudja, miről van szó. 

Amikor becsúszott egy-egy rosszabb eredmény, sokan a lemondását követelték a kommenteket olvasva. Mi a véleménye erről? A futballban sokszor kifizetődik, ha hagyják az edzőket dolgozni...

Először is hangsúlyoznom kell, hogy nagyon tisztelek minden szurkolót és a klub iránti szeretetüket. Tiszteletben tartom, hogy kilátogatnak a meccsekre és, hogy elmondják a véleményüket a találkozóinkról. A klub az övék, mi, az edzők és a játékosok, még a klubvezetés is, mindannyian ideiglenesek vagyunk. Egy periódusban részesei leszünk a csapat történelmének, majd távozunk. Ezzel ellentétben rajongók mindig ott lesznek a klub életében.
Be kell vallanom, nem olvasom, amit a közösségi oldalakon írnak arról a klubról, amelyben dolgozom. A kommenteket nem szoktam olvasni, nem azért, mert nem tisztelem az emberek véleményét, hanem mert úgy gondolom, hogy mindez negatív hatással lenne a döntéseimre, amelyeket igyekszem tárgyilagosan meghozni. Szerintem a közösségi oldalakon a kommentek megjelenésével a közvélemény érzékelése új, szabálytalan dimenziót kapott, ha már erről beszélünk, őszinte leszek: teljesen tisztában vagyok azzal a felfogással, amit egy átlagos Loki-szurkoló él. Ő a klubot tekinti a legnagyobb dolognak, és semmi mást nem fogad el, csak a csúcsért és a címért folytatott küzdelmet minden szezonban. A történelem alapján, 7 bajnoki cím és a Bajnokok Ligája szereplés, de jelenleg más a valóság. Mindannyiunk feladata, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Nyilvánosan beszélhetünk arról, amit mások szeretnek hallani arról, hogy mi vagyunk a legjobbak, a legszebbek és a legerősebbek, hogy senki sem egyenlő velünk. Tudnunk kell reálisnak lenni és mindenről tárgyilagosan beszélni. Hangsúlyozom, elkötelezettek vagyunk, hogy minél előbb közelebb kerüljünk ahhoz a szinthez, amelyen szeretnénk lenni. Nálam senki sem ambiciózusabb ebben a kérdésben. Egyikünk sem elégedhet meg az ötödik hellyel, de még a harmadikkal sem. Az ilyen eredmények megismétléséhez kiváló minőség és munka kell. Sok csapat hangosan hirdette: a dobogóért és európai kupaszereplésért küzd, a végén pedig kiestek a bajnokságból, vagy alig úszták meg a kiesést. Minden rajongó iránt kellő tisztelettel vagyok, de csak a hozzám közel állók, a családom véleményét veszem figyelembe. Szakmai értelemben a családom az edzői stábom. És ez nagyszerű, mert az edzői stábban belül mindent megbeszélünk, elmondjuk véleményünket, kétségeinket, félelmeinket. 

Miben lépett előre az előző évhez képest a gárda? 

Ha emlékeznek, a szezon kezdete előtt, azt mondtam, hogyha nem ugyanazt, hanem hasonló eredményt akarunk elérni, akkor mindenben jobbnak kell lennünk. A játékban, a klub szervezésében és a válogatásban. Egyes dolgokban fejlődtünk, másokban nem. Ennek ellenére nem ugyanazt, csak hasonló eredményt értünk el. Nyilvánvaló, ha többet akarunk, bizonyos dolgokban másnak és jobbnak kell lenniük. A pályán és a pályán kívül egyaránt. Véleményem szerint mindenekelőtt tárgyilagos elemzésre van szükség, majd bátor, előrelépést célzó döntésekre. Vannak dolgok, amelyek nem nyilvánosak, de mindannyian nyíltan beszélünk a klubban, és ismerjük egymás véleményét. 

Mik a tervei a következő szezont megelőzően? Még lesz egy felkészülési időszak és egy edzőtábor is… 

Már minden elő van készítve az edzőtáborozáshoz. Tervezzük az edzéseket, és a mérkőzéseket is. Az első két hétben Debrecenben dolgozunk, utána pedig Ausztriába megyünk, ahol erősebb ellenfelekkel játszunk. Természetesen ezzel párhuzamosan aktívak leszünk az átigazolási piacon is. Fontos, hogy erősítsük a versenyt a csapaton belül. Ez a rész legalább olyan fontos, mint az edzőtábor, úgyhogy remélem, ebben is sikeresek leszünk. 

Tudjuk, hogy az átigazolási időszakban minden együttes erősíteni szeretne a kereten. Ön milyen típusú labdarúgókat kedvel? 

Az álláspontom, hogy a csapatnak a gyorsaságra, az agresszivitásra és a nyomás alatti döntéshozatal minőségének növelésének irányába kell mennie. Tehát olyan játékosokat keresünk, akik rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, vagy legalábbis ezek egy részével. Szeretem az intelligens, jó munkabírású, nagy ambíciókkal és elhivatottsággal rendelkező futballistákat. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy nem minden múlik csak az edző kívánságain. Vannak bizonyos korlátok is, amelyek meghatározzák azokat a határokat, amelyeken belül működhetünk. Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy a lehető legjobb megoldásokat találjuk majd meg. 

Milyen bajnokságokat monitoroz a klub? 

A sportigazgató és a scount csapatunk nagyszerű munkát végez. A szezon során számos bajnokságot figyeltek. Természetesen olyan pontvadászatokat, amelyekből reális, hogy van lehetőségünk játékosokat hozni. Minden nap áttekintjük és megbeszéljük a lehetséges megoldásokat. Már most is vannak olyan futballisták, akik a lehetőségeinken belül érdekesek. A következő időszakban kiderül, hogy megvalósulnak-e a transzferek. 

2022 óta Debrecenben él. Mennyire szerette meg a várost? 

Nagyon boldog vagyok Debrecenben! Kellemes a város, kedvesek, segítőkészek az emberek. Nem voltak még sosem kellemetlen helyzeteim. Hálás vagyok a DVSC-nek a lehetőségért, hogy itt lehetek és a klubban dolgozhatok. Továbbá hálás vagyok a városban élőknek és a szurkolóknak a támogatásért, a szép pillanatokért. 

Vannak kedvenc helyei Debrecenben? 

A központban lakom, szeretek olykor csak sétálni. Az év minden időszakában remek rendezvények vannak Debrecenben. A Békás-tavat és a tó körüli parkot még inkább kedvelem! Gyakran csak végigsétálok a stadionig és körülötte egyaránt, útközben pedig egy kicsit tornázni szoktam és zenét hallgatni. 

Mi, debreceniek úgy tartjuk, mindenki tud mindent, ami a városban történik. Tényleg igaz, hogy megszerette a magyar ételeket? Úgy hallottam, a Jókai bablevest kifejezetten kedveli... 

Vannak olyan helyek, ahol szívesen ülünk, kávézunk, ebédelünk. Még az is, ahol azt mondták, gyakran eszünk bablevest! Mindig szeretek minél több helyi ételt megkóstolni, ha utazom valahová. 

A munka mellett mennyi idő jut a családjára? 

A családom Belgrádban él, megvannak a kötelességeik, de szerencsére elég gyakran jönnek Debrecenbe. Sajnos nem tudunk megállás nélkül minden időt együtt tölteni, de ezt már régóta elfogadjuk a munkám részeként. Az egyik egyetemi professzorom egyszer egy nagy igazságot mondott, mégpedig azt, hogy „egy edző a családjának levelező tagja”. 

Mondhatni Ön és a stábja – a játékosokkal együtt – elhozta a szenvedélyt és a telt házat tavaly a Rapid Wien ellen és szerencsére voltak még jó hangulatú meccsek. Rövidtávú céljai között szerepel, hogy ismét tömött lelátók előtt léphessenek pályára a stadionban? 

A focit a szurkolók és szenvedélyük miatt játsszák. Külön öröm, amikor felkeltjük a közönség érdeklődését munkánk iránt, és szép számban megtelnek a lelátók. Tisztában vagyunk vele, hogy a mérkőzések nézőszáma a játékunktól függ. Az emberek szeretik a győzelmeket, és semmi sem jobb, mint a győzelem! Igyekszünk a jövőben több ilyen mérkőzést játszani. Arról is álmodom, hogy mindannyian olyan légkörben játsszunk együtt, ahol nem csak az aktuális eredményektől függ majd a stadion létszáma. Arról álmodom, hogy olyan atmoszférát teremtsek, hogy az emberek kijöjjenek a stadionba, és mutassák meg szeretetüket és támogatásukat akkor is, ha nem könnyű, hogy akkor is együtt legyünk, ha bajban vagyunk, ne csak akkor, ha minden szép. Talán utópia, de ez az álmom. 

Az itt töltött időszakban eddig mi az az élmény, amit örökre magába zárt? 

Sok felejthetetlen pillanat volt, a nagyoktól és a fényesektől a hétköznapi dolgokig. Tényleg hálás vagyok a lehetőségért, hogy részese lehetek ennek a történetnek, és hogy átélhettem ezeket az élményeket. A budapesti Ferencváros elleni győzelem, az Újpest elleni utolsó fordulós siker és a harmadik hely minden bizonnyal a az összes közül a legzseniálisabb. De olyan „apróságok” is, mint a saját elképzeléseim felismerése a csapatjátékban, amikor azt mondom magamnak, hogy „ez az én csapatom”! Felbecsülhetetlen érzés ez olyankor. Azt is szeretem természetesen látni, amikor az emberek körülöttem boldogok.